Ugye
ott hagytuk abba, hogy hazamentem és felhívtam a telefonszámot és érdeklődtem
1.0-as ezüst színű Corsa iránt. Sajnos pár perccel ezelőtt lett megkötve az
adásvételi, az igen, mondom ez az én szerencsém. De a telefon túl végén
megszólalt egy hang, hogy ne aggódjak, mert van egy másik Corsa is és az ára
hasonló és ugyan úgy egy év garanciát vállal rá. Mondom rendben, érdekel, miért
ne, menjünk, el nézzük meg, hisz ha keresünk, csak akkor fogunk találni.
Visszamentem az internet elé és újra
felmentem az Autotrader nevű honlapra ahol igen hamar meg is találtam a kocsit.
Kicsit jobban megnéztem a járművet és akkor látom, hogy a tulajnak nem csak az
az egy Corsa-ja van, hanem van még neki vagy másik 8 autója. Jó, volt ott
Subaru is, de engem most még a kis Corsa-k érdekelnek. Találtam egy másikat,
kevesebb mérfölddel és 1.2-es motorral, de mondjuk 100 fonttal többe is kerül.
Küldök egy sms-t a tulajnak, hogy látom, van egy sötétkék 1.2 Corsa-d is,
remélem, még megvan, ha igen az is érdekel. Jött a válasz, megvan! Szuper!
Eljött a hétvége, azaz július 26, szép
vasárnap volt, Imi be lett rendelve reggelre, szóval a ház előtt volt 9-kor. Csukom
be magam után az ajtót és még egyszer mindent átgondolok, hogy megvan-e minden,
készpénz van nálam, mert azt legyeztettük, hogy átutalás nem lehetséges max
kártyás fizetés, de mondom, maradjunk csak a kézpénznél, az a fix és mindenki
látja.
Dokumentumok nálam, plusz pénz van
kalkulálva benzinre és az azonnali éves adó illetve a biztosítás kifizetésére.
Laptop nálam, szóval majd még egy McDonalds-ot kell majd keresni, meg egy
burgert harapni, hogy miért majd mondom.
Irány Huntly, vagyis nem Huntly, hanem
Huntly-val egy vonalban és annak a vonzáskörzetében egy tanyára mentünk ki.
Normális tempóval körülbelül egy óra alatt kinn is voltunk, Imivel szokás
szerint sok hülyeségről el is beszélgettük az egész utat. GPS mutatja a helyet,
de mi tényleg a puszta közepén vagyunk, amikor lassan meglátunk elég sok
raktárépületet, mondom biztos ez lesz, mert a fényképeken is látszik, hogy a
kocsik egy raktárban vannak. Mondom ez lesz az. Beérünk az egyik raktár mellé
és pont meglátok két embert is, szállok ki, de mondják is, hogy menjünk lejjebb
és menjünk a másik raktárhoz. Fain. Megállunk, kiszállunk és a raktárban látom
a vörös Subarut és három Corsat.
Neil jön és bemutatkozunk szépen, Imi-t is
bemutatom, hogy Ő az autószerelőm és egy gyerekkori jó barátom. Látom az ezüst Corsat,
de nagyon nem is közelítjük meg, mert mondom Neil-nek, hogy engem jobban
érdekel az 1.2-es kék Corsa. Mondja, persze, ok. Kérdezem, hogy tudna valamit
mondani róla, mi a helyzet vele?
Nos, eddig 4 gazdája volt és most esett át
egy nagyobb generálon és a műszakin is most ment át pár hete, nem tudok, mit
mondani nézzétek meg, ott a kulcs. Rendben! Mondja, hogy add 10 percet, nézegessük,
és majd jön vissza nem zavar. Ok!
Nekiestünk, de mintha drogot vagy bombát
keresnénk, aprólékosan, minden átnéztünk, de a legnagyobb hangsúlyt a motortérre
fektettük. Olaj normális színű, ez is fekete, de legalább nem olyan korom fekete,
mint a kis „no bullshit” Micra-é. Vezérlése láncos, szóval csörög egy kicsit,
de ez eleve egy Corsa betegség, enyhe diesel-es hangja van hidegen. Motor
melegszik, tartja a hőt, minden rendben, gumik jók, és nem lógnak, továbbá
látom, hogy kompletten új kipufogó rendszer van alatta, vagy csak szépen
lefestették az egészet…
Niel visszajött és kérdezte van-e valamilyen
kérdés, mondom, igen lenne, mégpedig az, hogy eddig csak egy kis rükvercet
próbáltunk rajta, mert az olaj sapkát Imi véletlenül beejtette a motortérbe, de
normálisan ki is szeretnénk próbálni. Persze mondja Niel, nyitom az ajtót és mondom,
Imi gyere, te szállj be hátra, mert Niel meg ott lesz az anyós ülésen, mire
Niel hoz egy táblát és berakja az anyósölésnél lévő szélvédőhöz, hogy próba
uton van a kocsi és most külön biztosítás van rá, ha esetleg valami történne.
Nah ez az, amit én szeretek és mondta Niel, hogy menjünk, Ő nem megy velünk, mondom,
adjak valamit, dokumentum, vagy valami, nem-nem, dehogy nem kell semmi, menjünk,
hajtsuk meg próbáljuk ki. Huh, ez igen, sokkal jobban tetszik ez így, mint a
sunyis kis próbálgatás és maszekolás.
Szóval elindultunk, kuplung normában emel és
maximum a kanyargós utón sikerült berakni 4.-ig. Elmentünk egy igéig majd
mondtam Imi-nek, hogy mi lenne, ha cserélnénk, mert neked mondom több
tapasztalatod van ebben és neked eleve volt is egy Corsa-d. Ok. 1-2-3 padló!
Megy, nem tépi az aszfaltot, de megy. Fék egy kicsit még gyenge, de mondta is
Niel, hogy frissen lett cserélve, szóval még be kell kopni, mire visszaértünk a
raktárhoz már sokkal jobban fogott a fék. Mondom nekem oké, Imi? Jah, jó lesz,
próbálj alkudni, mert nincs benzin, mondom oké, megpróbálunk mindnet. Szóval
visszamentünk és kérdezte Niel, hogy mit gondolok róla, mondtam, hogy nekem
tetszik. Ott a másik Corsa is a szürke, ami csak 1.0-ás és kérdeztem Niel, hogy
Ő maga melyiket ajánlja és mondta, hogy maradjunk az 1.2-nél, mert sokkal
jobban fel lett újítva, azaz fékek, gumik, kipufogó rendszer terén. Jól van, szóval
meg sem néztük a kis ezüstöt és kérdeztem Nielt, hogy mit mondana, ha az ezüst
árán vinném el, mert nincs benne benzin és nekem még vissza kell mennem
Aberdeen-be. Kezet ráztunk.
Nincs nagy papírkitöltési procedúra itt
kinn, a kocsinak van egy dokumentuma, amin van, egy letéphető rész azon van
rajta az én adataim és ezzel bizonyítom, hogy enyém a kocsi. A maradék dokumentumokat
meg a volt tulaj adja fel postán és a központ leküld nekem egy ugyan olyat csak
az én adataimmal és üresen a letéphető részt, ha majd én is továbbadnám. Kérdeztem
Niel-t, hogy esetleg van-e Wifi, mert hoztam a laptopomat és akkor gyorsan meg
is kötném a biztosítást rá a neten. Jaj, nem kell laptop, itt a gépe, üljek le
és nyugodtan töltsem ki és csináljam meg a dolgokat. Közben Imi beszélgetett
vele, hogy most indították csak egy haverjával a bizniszt, aki autószerelő és
egy év garanciát vállalnak a kocsikra, mert tudják és ismerik őket, nem lehet gond
a kocsikkal. Töltöm az űrlapokat és boldog vagyok, hogy nem kell elmenni a
legközelebbi Mekibe megcsinálni ezeket, készen vagyok és Niel mondja, hogy
nyugodtan nyomtassam ki, nincs probléma. Ej, mondom, ezt nevezem a jó
kiszolgálásnak, szóval miért ne. Marad az adó és kérdezem, hogy ezzel még rabolhatom-e
az idejét, de mondta, hogy nyugodtan, mert így akkor minden meglesz a kocsira,
és ha megállítanának, akkor minden ott van nálam és a kocsi legálisan lehet
kinn a forgalomban. Szuper, köszönök mindent, mindent kinyomtattam, minden
megvan a bankkártyám vékonyabb lett, de több lettem egy autóval. Kezet rázunk még
egyszer és indulunk vissza Aberdeen-be.
Elindultunk vissza, kicsit fura, másik
oldalt van a kormány és néha sebességváltás helyet az ajtót akartam kinyitni,
de 5 perc után már nem volt baj. A forgalomhoz meg már hozzászoktam, mert igen
sokat kerékpároztam a forgalomban, szóval az, hogy úgymond a másik oldalon kell
menni az nem probléma. Megtankoltunk és a főútra kiérve elkezdtük kenni neki, no,
még annyira nem adtuk, meg ami jár neki, de szépen feltornáztuk a sebességet.
Beérve lassan Aberdeen-be ugye lehalkul a
motor, mert nem 120-as megyünk hallom, hogy a jobb index sokkal gyorsabban
kalapál és a kis villogó nyíl is sokkal gyorsabb, mint a baloldali. Mondom, de
szuper, máris kiment egy izzó, pedig még csak egy órája van meg a kocsi. Beérünk
Dyce-ba, Imi-éknél megállunk és mondom neki, hogy az index elszállt. Jól van,
barátom ne izgulj, megcsináljuk, de előbb gyere fel, ebédeljünk. Rendben, Anna
tökfőzelékkel és fasírttal várt bennünket, de nekem nagyon ez az evés téma nem
ment, mert a kocsit akartam már csinálni.
Ebed után lementünk és elkezdtük
megvizsgálni az indexet, a hátsó szétszedése egyszerű, de az elsővel vannak
gondok, sőt sehogyan sem tudjuk kiszedni az első indexet. A biztonság kedvéért
a hátsót és az oldalsót kicseréltük, mert Imi-nek vannak izzói, de nem javított
a helyzeten. Meg kellene nézni az elsőt, de nem tudjuk szétszedni, valami nem
oké, hogy az egész lámpatestet kivegyük, meg le kell szerelni a komplett elejét.
Nak ekkor mondtam, hogy állj! Nem, van rá egy év garancia és ez nem nagy hiba, mondom,
felhívom Niel-t.
Niel mondta, hogy cseréljünk izzót, mondom,
ok ez már megvolt, de nem megy, mert az első irányjelzőt nem tudjuk kiszerelni.
Jól van, Tamás ne izgulj, ma este beszélek az autószerelővel és egyeztetünk,
hogy mi legyen. Oké, rendben, köszi, mindent. Leparkoltam a kocsit Imi háza előtt
és kicsit szomorkásan elvitt haza.
Kiszállok a ház mellet és már nyúlok is bele
a hátizsákomba, de érzem, hogy a zsebében nincs benne a kulcsom. Ohhh, hogy az
a… A kocsimban felejtettem a kulcsomat a sebváltó mellet. Gyorsan telefonálok
Imi-nek, hogy cimbi kanyarodj már vissza, mert a lakáskulcsot, meg a kocsimban
felejtettem az meg ugye Dyce-ban van a te lakásod előtt.
Vissza Dyce, de Imi mondja, hogy nem tud már
még egyszer visszahozni, mert aznap van Anna névnapja és még semmit nem
foglakozott vele, Imi is az a nagy naptár tudású ember, mint én, néha a saját
születési dátumom nincs meg, nem, hogy a másé. Mondom semmi probléma, mindig is
kiakartam próbálni, hogy vonattal megyek haza Dyce-ból.
Egy munkatársam mondta, hogy a vonatok
megállnak ugye Dyce-ban és a következő megálló a Union Square. Huhuhuu! Szóval
most pont itt az alkalom, hogy kipróbáljam. Visszaértünk a kocsihoz, én
kivettem a lakáskulcsot, majd elbúcsúztam Imi-től és elindultam a Dyce-i
állomásra, tőlük kb 10 perc gyalog és a van vonat óránként.
Az állomás üres, kicsi, de nagyon modern,
kivetítőn látni, hogy melyik vágra melyik vonat jön és a hangos bemondót sem az
1940-es években építették, szóval tisztán érthetően lehet hallani mindnet. Egy
kicsi kis automata adja a jegyeket, de valahogy a bankkártyás fizetés nem megy
és a papírpénzem sem akar bemenni rendesen, szóval kellene apró. Irány az első
pub. Az állomástól 2 méterre ott találom a Spider’s Web nevű kis pub-ot,
gyorsan váltok pénzt és már a jegy a kezemben is van, summázva olcsóbb mint a
busz az már fix.
A vonat pontosan érkezik, de mint a svájci
óra. Felszállok és minden tiszta, kényelmes ülések vannak. A kaller kedves és
kezeli a jegyemet.
Suhanunk, összesen 8 perc alatt benn voltam
a városközpontban, szuper jó volt és nagyon gyors. Van WC és tágas és nem
utolsó sorban nagyon gyors, többet sem fogok buszozni haza, vagy ki Imi-hez.
Dyce vasútállomás
Jegy autómata
Union Square
Nem rosszak és nagyon gyorsak
A belvárosban találva magam úgy határoztam,
hogy elmegyek egy igen jó kis pub-ba, a Cask Bar-ba ahol hatalmas ember méretű
humidor van és veszek egy szivart, valahogy csak meg kell ünnepelni azt, hogy
gépjármű tulajdonos lettem, igaz vonattal jöttem haza, de csak megvan a kocsi,
szóval vettem egy jó kubai szivart és hazáig gyalogolva pöfékeltem és élveztem
az öröm ízét.
