December!
Mennek a dolgok szépen előre, kislány, munka, születésnap… Igen-igen
születésnap, bakker! De semmi sem olyan könnyű, mint ahogyan azt képzeljük,
vagy szeretnénk, hogy az legyen! Ha az ember másokkal is lakik, együtt akkor
bizony kompromisszumokat kell kötni és alkalmazkodni kell, de ugyan ez
elvárható a másik fél esetleg felek részéről is. Nem mindig szokott ez
összejönni, de most miért is panaszkodjak, eddig mindig minden lakótársammal
sikerült kijöttéi. Miért? Egyszerű, nem mondom, hogy hatalmas igényű ember
vagyok, szeretem a jó dolgokat és néha a magányt, küzdök érte, hogy legyen saját
lakás, saját normális szoba illetve rendszer. Ami még most nincs, meg az
meglesz a jövőben, én nem félek, célok vannak és el is fogom őket érni. Szóval,
amíg tudom, hogy éppen nem olyan szuper minden, mert egy konyhában lakok, vagy
egy átjáró szobában, akkor sem keseredek, mert ez csak átmeneti állapot és ki
fogok belőle jutni. Így akik velem együtt laknak, hozzájuk toleráns vagyok és
odafigyelek, ugyanis én tudom, hogy előbb vagy utóbb, de általában előbb én
innen, vagy onnan dobbantani fogok, én csak nagy mosollyal és hangos „Jó
Szerencsét!”-el búcsúzok el, hanem boldogan is! Bye-bye!
A
kislánnyal alakulnak a dolgok, élvezem az egészet, egész héten csak chat-elés, várakozás,
mikor jön már el az a nyavalyás hétvége, hogy lássuk egymást. Végre itt van és
el is megyünk moziba. Én mind mindig Úr vagyok, fizetek mindent és illedelmesen
előreengedem mindenütt illetve az ajtót is nyitom neki. Érzi, hogy egy igazi
lovag vagyok! Nem egyszerű, hisz az első találkozás után csak annyit mondott,
hogy ki ez a….! Heh, most dolgozni kell az ügyön! Ok, mozi, azt se tudom miről
szolt a film, amúgy érdekes volt,d e inkább csak őt figyeltem, ej, ej… Filmnek
vége és természetesen hazakísértem, nehogy valami történjen vele ebben a
biztonságos városban. Téma persze a testépítés és a női fitness. magyarázza,
hogy neki, milyen szuper kis shakere van amiben vannak beépített tároló
rekeszek, így magaddal tudod vinni a vitaminokat és még további egy adag fehérjét.
Ohh, de jó, sosem láttam még ilyet! Nem? Nem! Ezt úgy hívják, hogy smart
shaker. Szuper! Nem jössz fel megnézni? DE! :) :) :)
Régebben
a bélyeggyűjteményünket vagy a kosaras kártyák miatt hívtuk fel az embereket!
Mi a következő? Az új bejárónőm vagy a BMW… HAHA! Nem mesélek tovább,
mindenkinek a fantáziájára bízom a dolgokat, de mielőtt mindenki valami rossz
dologra gondolna, ki kell kötnöm, hogy egy GENTLEMAN vagyok! :)
Szeretek
nála lenni, mert van saját kis külön bejáratú szobája, és érzem azt, hogy pár
hét múlva itt a karácsony és megyek haza három hétre. Az idő alatt meg ne fogom
szegényt látni, szóval most igyekszek minden időmet vele tölteni! Fraser azt
kérdezi, hogy mikor fogom feleségül venni? Mondom, ember miért kérdezel ilyet? Mire
csak annyit válaszolt, hogy csak egy hete ismerem, de már oda költöztem hozzá!
Micsoda? Miért? Mert átvittem öltönyömet meg van egy fogkefém és egy tusfürdőm
nála? Miért van más cuccod amúgy? Nincs! Basszus tényleg odaköltöztem… Mindegy
jó nála lenni, mert nálam az én lakasomban éppen áll a bál! Miért is? Mert
Pisti és Judit meghívták az Anyukájukat szóval most a két anyós ott vert tanyát
mi a lakásunkban a következő egy hétre. Nincs is baj ezzel, nagyon szuper dolog
az ilyen. De én igen korán kelek, ők meg az első napokban kicsit hangosak
voltak. Nem mehetek ki, hogy kérem, fejezzék be a mulatozást, mert én nem tudok
aludni! Ez egy hét, ki kell bírni és minden visszatér a régi kerékvágásba! Most
még ágyam sincs, mert, az én nagy franciaágy matracomat bevitték Pistiék a
konyhába és a két anyuka most azon alszik. Cserébe, amiért jó fej vagyok én
kaptam egy katonai priccset, ami annyira kényelmes, hogy már komolyan
gondolkodtam rajta, hogy megyek inkább a háborúba! Ej, a hátam! Szóval mindenkinek
jobb az, ha én most ezen az egy héten nem otthon alszok! Eleve jó ez így, én
egy csodás, csinos lánykával alszom, Pistiék meg nem aggodnak, hogy zavarnak
engem. De a hangzavar napról napra alábbhagyott, mert a mindennapi kirándulás
és a töltött káposzta főzés kimerítette a „fiatalos” anyukákat. Mi még a kis
gond, hát az én születésnapom, Pisti tudja, milyen vagyok a bulik terén, nálam
nincs mellébeszélés, ha csinálni kell, akkor csinálni kell! Szépen megkért,
hogy ne a lakásban rendezzek bulit, és ha reggel jövök haza, akkor ne csináljak
rendezvényt a konyhában. Hűha, én ilyen lennék? 26 éve koromra anarchiát akarok!
Közeledik a hétvége és közeledik a születésnapom is. Az első személy, aki
felköszöntött az persze a mellettem fekvő hölgyemény volt, akitől egy nagyon
szuper kis ajándékot is kaptam, egy olyan bögrét, aminek a belsejében van egy
kis propeller így sosem kell kanalat használnom, hogy felkavarjam a kávémat
vagy a teámat! Basszus, ez olyan szuper! Volt is menőzése vele a cégnél, nem mellékesen
megmondom, most március van, de még mindig tudok vele villogni a cégnél!
Köszönöm szépem még egyszer! Reggel bementünk a belvárosba és ettünk egy jót
egy helyi fain kis étterembe, jah nem reggel volt, hanem délután 1-2, de nem
baj! Majd a Caffee Nero-ban bertünk egy jó kis kávét egy finom sütivel.
Záporoznak az sms-ek és drága Édesanyám is hív az egyetlen mamácska! Persze
ukránul beszélünk és szegény lány most hallja először, hogy mennyire
folyékonyan beszélem is ezt a másik számáéra teljesen idegen nyelvet! SLAVA
UKRAJINI! Szóval nagymosolygás és persze haladunk tovább, mert este tuti fosra
vágom magam! Szerintem senkinek nem kell bemutatnom, hogy milyen lett az
éjszaka, persze nem otthon aludtam, de hazaakartam menni reggel, mert elakartam
búcsúzni az anyukáktól, mert olyan kis kedvesek voltak, hogy tőlük is kaptam
egy kis Mikulás csomagot, amiben volt egy kis ajándék is, egy kis szuper zenélő
nyakkendő! Ha véletlenül Önök is olvassák ezt, akkor szeretném nagyon-de nagyon
megköszönni még egyszer a kedveskedést! Szóval a buli másnapján megpróbáltam
hazamenni, de ez esélytelen volt, mert annyira dehidratált és fáradt volta,
hogy az Atacama sivatag hozzám képest egy oázis és tropikárium! Nincs mese,
telefonálni kell! Könnyes búcsú és nagyköszönések, szerintem életem
legkeményebb kettő perce volt, de szerintem azért sikerült illendően elköszönni
az anyukáktól! Ilyen ez a pop szakma vagy erősen, vagy sehogy, néha
elképzelhetetlen, hogy a gigámon néha már mennyi tudatmódosító dolog
vitorlázott le… Világ lázadói egyesüljetek! ú
A szuper bögrém ami felkavarja a kávémat!
