Eljött
a szombat este és be vagyok tárazva itallal és felkészültem a mai partyra. Nem vagyok,
az a fajta ki magányosan inna, ezért csakis társaságban ragadom meg a
borospoharat. Az a történet érdekessége, hogy fizikálisan senki nem volt velem
a konyhában, csak én voltam jelen. Egy külső szemlélő azt láthatná, a hogy a
monitor előtt ülve, örömről és bánatokról beszélek és züllök. Aznapra valahogy
senki olyan nem ért rá, de nem szegte ez sem kedvem, mert a mai kor
technológiájának köszönhetően sok mindent meglehet könnyíteni és sok érdekes
dolgot meglehet csinálni. Szóval a haj belőve, legszebb fekete ing rajtam és a
legcsodálatosabb fekete nadrágot vettem fel, amit csak találtam a
szekrényemben. Kapcsolom a gépet és már csatlakozok is az interneten a Skype
program segítségével, egy jó barátommal D-val. Ő nem ivott, csak figyelt engem
és beszélgettünk. Az aznapi adag egy kicsit több lett a kelleténél ezért igen
szépen, mintha csak egy tanulmány lenne végignézhette a monitoron keresztül,
hogy hogyan épül le egy tiszta elme és mivé válik 2 üveg bor és fél liter
whisky után. Teljesen kulturáltan indult minden és mivel úri ember vagyok
szerintem úgy is fejeződött be. A beszélgetés körülbelül, ha jól emlékszem
vissza olyan 4 órát vett igénybe, szóval 4 óra alatt vágtam magam készre.
Először tényleg szépen a borospohárból kóstolva a bort, normális dolgokról
beszélgettünk, majd ahogy lemászott a gigámon az első üveg bor, már jöttek a
lehetetlen ötletek, hogy le kellene menni a boltba, mert az a whisky ami most
van nekem, az nem pont a felső kategóriás és a kólát gond nélkül elbírja.
Szóval este van már olyan 10 óra fele, amikor én felemelkedtem az asztaltól és kezemben
tartva a laptopot elindultam kifelé a lakásból, majd a lépcsőházban megindultam
lefelé. D.-nagyon boldog volt, neki nagy öröm volt látni, hogy hol és hogyan
élek. Örültem, hogy tetszett neki a lehetetlen és hülye ötletem. Kiléptünk a
házból és az utca sötétjében beálltam az utca közepére és körbefordultam a
laptoppal. Szerintem igen furcsa látvány lehetettem, ahogyan egy szocreál
papucsban teljesen feketében feszítek a sötét utcában egy laptoppal a kezemben
és beszélek hozzá. Nagyon szuper volt, mert a lakás netje még működött, igaz
már a beszéd szaggatott volt, de a kép még megvolt, szóval D.-lelkesen
figyelhette egy darabig, hogy hogyan kell eljutni a közeli kisboltba. Bevallom,
itt már tényleg jól éreztem magam és már nagyon mosolyogtam, de valamiért hihetetlen
boldogság fogott el. Haladtam a sötét utcán és bandukoltam a kis papucsomban a tarajjal
belőtt hajammal. Sajnos az utca felénél megszakadt a net és D.-nem tudta
megfigyelni, hogy milyen is egy kisbolt Skóciában. Szerintem ő is iszonyatosan
mosolygott és röhögött ezen. Én meg csak boldog voltam, mert ős is boldog volt! Belépve
a boltba nem nagyon néztek rám nagy szemekkel, hiszen szombat este 10 van,
ilyenkor iszonyat mennyiségű hülye van az utcán, szóval az én jelenlétem a
teljesen fekete öltözékben, papuccsal a lábamon és laptoppal a kezemben semmi
érdekeset nem jelentett a boltos fiatal srácnak, de azért egy mosolyt
eleresztett ő is! AWESOME! Hazaértem a kólával és megfürösztöttem a torkom a
maradék kis borral majd áttértem a csodálatos whisky-re. Nem nagyon kellet
volna az már a szervezetemnek, de én akkor úgy gondoltam, hogy az még simán
lemegy! D.-már látta, hogy készen vagyok, de szerintem csak érdekesen
szemlélte, hogy ez a fajta drog, hogyan hat egy 105 kg-os testre. A
beszélgetések egyre érdekesebbek lettek, az normális hétköznapi témákat
felváltották a lelki és érzelmi dolgok. Lassan de biztosan egyre több érzésemet
mutattam ki, szegény csak mosolygott, de hallgatott lelkesen, majd a
beszélgetés végül átment írásba, mert már nem jöttek a szavak a nyelvemre, de
ügyesen és gyorsan még tudtam írni. Már késő volt! Közeledtünk az éjfél
irányába és tudtam, hogy nekem is mennem kell, ő meg már vagy fél órája búcsúzik
tőlem, mert álmos és szeretne aludni. Nem engedtem egyszerűen, mert annyira jól
éreztem magam vele, hihetetlen éjszaka volt. Lassan be biztosan sikerült
elbúcsúzni és bezárni a laptopot. Kiborítottam a whisky-t, de kész csoda, hogy
a gép egyben van. Örömtől és szesztől ittasan úgy határoztam, hogy lemegyek az
Exodusba, mert ha iszonyatosan ügyes vagyok, akkor megtalálom Kerry-t. Nem
nagyon kellet volna már lemenni, de akkor abban a szent percben ez nem volt kérdéses,
hogy a várost flaszterét ne tapossam a bakancsommal az éjszaka közepén! Szóval percek alatt
len is voltam, vagyis fenn vagyok az Exodusban. A jópofa néger kidobónak máris
nyakába ugrottam, ahogyan megláttam, és mondta, hogy ma kibasz*ott kemény éjszakánk
lesz, ahol a Metál és a Punk zene a dobhártyákat fogja szétszedni. Ő
nyugtatott, hogy jól van-, jól van, de csak ügyesen! Haver! Én, hogyne
csinálnám ügyesen! 2 sör a kézben, egy lement húzóra a másikkal meg elkezdtem a
tömegben a lánykát keresni. Sajnos hiába, szóval úgy határoztam, hogy felmászok
a színpadra és magaslati levegőt szívva fogok szétnézni a táncoló tömegbe,
hátha most valahol meglelem a szőkeséget. Támaszkodva egy korláton sörrel a
kezemben egy másik nem annyira jó fej kidobó megjegyezte, hogy „HÉ KIS HAVER NE
ITT ALUDJ, MENJ HAZA, RÉSZEG VAGY!” ez hülye, csak a csajokat nézem, meg persze
tök kész vagyok! Nah jól van lehúztam a sört és elbúcsúztam az Exodustól, mert Kerry nem nagyon volt meg!
Kilépve az utcára eszembe jutott, hogy most megy, az Október Fest itt Aberdeenben,
Óhh ott is vannak nagymellű bajor lánykák… Öcsém, de hülye vagyok!!! Skóciában
azaz Aberdeenben hajnali fél háromkor én hol fogok nagymellű bajor lánykákat
találni? Nem-nem, menni kell! Nah a parkig eljutottam, de egy padon
megpihentem, vagyis vetítettem belülről, máshogy fogalmazva láttam az álmaimat… Nem
tartott sokáig ez a boldogság, mert a lányok kedves mosolya megtörte az
álomképet és látván magamat is úgy határoztam, hogy itt semmilyen Október Fest
nem kell nekem, főleg nem most a csinos bajor lányok, szóval irány haza.
Jaj a lányok, olyan szépek...
Kellemesen
aludtam, de vasárnap nem nagyon akartam kikelni az ágyból! L.-jött is vasalni,
de én azt szépen végignéztem az ágyból. Szóval nem nagyon voltam a helyzet
magaslatán. Igaz a mondás, hogyha nincs pénzed normális italra, akkor ne igyál,
mert megvakulsz… Igaz, de ez ingyen volt!!! Csak estefelé szedtem magam össze, de akkor annyira
sikerült magamat összeszedni, hogy hihetetlen dolgokat láttam és elkezdtem
papírra vetni a vízióimat. Ugyanis vagy egy hónapja kaptam egy felkérést, hogy
tervezzek egy magyar lánykának egy tetoválást. Szegény már nagyon várja a
remekművet, de én valahogy sehogyan sem vettem rá magam, hogy alkossak, egészen
idáig. Egyszerűen teljesen összeállt a kép és tudtam mit akarok rajzolni és
hogyan, szóval kicsit remegő kézzel, de körülbelül 2-3 óra alatt meg is
alkottam a remekművet. Büszke voltam magamra, mert tényleg nagyon jól sikerült.
Írtam egy szép kézzel írott levelet, hogy mit is jelent a rajz, azaz „Mire
gondolt a költő”, szóval a rajz elemzést és az alkotást aláírva beleraktam egy
nagy borítékba, megcímeztem és előkészítettem másnapra, hogy feladjam
Magyarországra. Fáradt voltam és mentem aludni, hiszen másnap munka!
Másnap
melóban, az ebédszünetben csak felmentem az Exodus oldalára és végigböngésztem
a fotókat, persze, hogy ott feszítettem vagy 2-3 fényképen, de azt kell
mondanom, hogy nem is vagyok vészes, sőt teljesen vállalható vagyok! Mosolygok
a melóban, hogy az előző napokban mekkora egy csöves voltam, most meg itt
vagyok öltönyben, vasalt ingben egy gyönyörű nyakkendővel és a frizurám is
tökéletesen be van lőve balra, elsimítva…
Tán a szememen látszik egy picit a fáradtság...
