Otthon 2, azaz Esküvő

   Szóval Mikivel felmentem a lakására, ami nem is az övé, de ez lényegtelen (a barátnőjéé), a ház különlegessége, hogy anno egy katonai laktanya volt. Először azt hittem valami kollégium féle, de Miki felvilágosított, hogy nyugi ez egy volt laktanya. Szuper! Belépve az ajtón egy kis lakás fogadott és egy kedves kis mosolygós lányka. A lakás nem nagy, egy háló és egy másik szoba, ami magában foglalja a nappali, étkező és a konyha szerepét. Lehuppanok, és végtelen történetbe kezdek, közben adok nekik egy kis shortbread-et, hogy hadd egyenek egy kis skót nemzeti édességet. Miki közben felbont egy bort, de olyan öreg volt és áporodott, hogy a csapban kötött ki. Csapvizet ittunk… Az is jó, ha az embernek vannak jó sztory-ai, nekem meg, hogyne lennének. Sokat dumálgattunk, jó volt az új élményeket mesélni és a régi idők moziját is megnézni, hogy mi volt anno az egyetemen.

   Tusolás, alvás a kanapén, reggel kelünk és irány az Acélváros.

  Tempósan felrobogtunk pestről Miskolcra, ahol drága Roland barátom barátnőjéhez mentem Komlós tetőre. Heh, Miskolc és a vasgyár környéke semmit nem változott, kemény nosztalgikus érzések fognak el, de Rolika látványa és az hatalmas éktelenkedő pattanás az állán feledtet minden furcsa és nem oda való érzést. De mielőtt kiszállnánk az autóból, Miki telefonál Rolcsinak, hogy – Meghoztam Sajtos! – erre Roland, - Jól van, vigyed tovább!- Nah csak ezután kezdtem röhögni az esküvő napján lévő bazi nagy pattanásán, nem gáz végülis ő csak tanú lesz! Heh, vicces is volt.

   Szóval Miki le is lépett, mert haza Záhonyba és Ő majd csak később csatlakozik be az esküvői témába. Régies házba belépek és megfog egy adott érzés ahogyan szétnéztem a házban, ez Magyarország… Volt valami abban a házban, olyan bútorok, olyan dísztárgyak amik csakis kizárólag a magyar otthonokban lát az ember. Hogy modern-e? Nem, ez kifejezetten nem, ez inkább a hagyományt tükrözi, a régies időket, de nagyon jó volt, csak ültem a nagy kanapén és azon gondolkodtam le kell fotóznom. Lefotóztam:

 

A ház belseje

  Megismertem Sz. Ildit, Rolika barátnőjét, nos, soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy valaha Rolikának lesz ilyen szép és bájos barátnője… Ott a pont! Csak, hogy folytassuk a nagy magyar életérzést, Ildi meg is kérdezte, hogy nem-e vagyok éhes egy kis töltött káposztára, igazi házi, Ő maga csinálta! Ejj barátom, a lány nem csak gyönyörű, de még főzni is tud. Asztalhoz ültem kaptam egy pálinkát, egy hideg sört és egy tányér töltött káposztát. Hirtelen az elmémben elkezdett valami szépen lassan elindulni, majd egyre gyorsabb és hevesebb lett a mozgása. Láttam gyermekkoromat, láttam Anikót a volt barátnőmet, Déd nagyszüleimet, rokonaim sírjait a ukrán mezőkön, éreztem a tenger morajlását a Krimben ahol kiképzésen voltam. Úgy ültem ott amint egy háborús katona, akiken a békés békeidőkben előjöttem a horrorisztikus képek. Kinéztem az ablakon és a forró tájat tekintve, láttam magamat Ukrajnában amint gyerekkent kerékpárral mentünk ki a földre, persze én nem dolgoztam én a tücsköket szedegettem. Most meg Skócia, oly messze vagyok egyes helyektől most meg furcsa érzéseket kelt egy tányér káposzta, egy kis figyelem és a pálinka. Mik ezek a feltörekvő érzések? Azt mondják ez a honvágy! Hova? Melyik ország után? Nem tudom, nem hinném, egyszerűen csak messze vagyok a biztonságtól, és ha baj van, egyedül vagyok, nincs senki mellettem. Visszatekintek és mosolygós arcokat látok, mondjuk elég Rolikára ránézni és az embernek egyből jobb kedve lesz, no, ehhez ismerni is kell. Szeretem azt a hülye gyereket, jó barátom!

   Pálesz be és végül két tányér nagyon ízletes töltött káposztát ettem és a sörike is fogyott.

 Nagyon finom volt ám

   Iszonyatosan lassan indultunk el Rolika céges autójával, mert én már elkezdtem inni és ez szerintem zavarja a másik piást, ha nem tud inni, mert céges autót vezet. Közben Rolika lerúgta az emeletről Ildi fülbevalóit, akkor azt kerestük vagy fél órán át, de én inkább csak bontogattam a söröket.

   Elindultunk, Komlós tetőről átmentünk az öreg Avasra ahol laktam és bementünk a kisTescoba. Még vagy 10 sör és egy pár energia ital. Kivel találkozok, hát persze, hogy régi egyetemi ismerősökkel, akik már mérnökök és a környéken laknak, jó látni, hogy mindenkit konzervált az az iszonyat mennyiségű kannás bor, amit megittunk az egyetemi éveink alatt a koliban. Senki nem öregszik még Lenin sem…

   Irány Kisvárda. Bontom a sört, ömlik a sör, no problémo hisz ez céges autó.

Kisvárda közelében kifogyóban volt a sör és megháltunk egy benzinkúton ahol alapvetően nem csak, hogy fogyóban volt a szesz, de már nagyon a toalettre is kikellet menni. Yeahh ukrán kamionosok által használt kis WC, szerintetek? Fain volt, EU szabványnak megfelelő. Lényegtelen a kassza mellet a hűtőben találtam Beregi Körte nevezetű szeszesitalt, muszáj volt venni és inni egyet.

A beregi rettenetes kis rakéta

  Megérkeztünk, kiszállok az autóból, és mint az amerikai filmekben ömlik kifelé a sörös doboz a céges kocsiból. (Szerintem nem lényeges, de pár hét múlva Rolika felmondott az adott cégnél, semmi köze nem lehet az esethez…)

   Jön drága Sziky barátom és nagyölelés, káromkodás, és a szokásos idióta barom dolgokat műveljük, jah igen Ő a vőlegény. Kaptunk kulcsokat és elfoglaltuk a szállásokat. Gyűlik a násznép és rám kérdeznek, hogy – Sajtos idefigyelj! Tudjuk, hogy egy szakadt mérnök vagy, de te így leszel egész végig? – Kérdem én tőletek, mi a baj velem, hisz van rajtam zakó? Kevésnek bizonyult az öltözékem, így kértem egy sört és felmentem a szobámba átvedleni a Skótok nemzeti viseletébe.

 PUNKS NOT DEAD!

Tusolás és nem kevés munka árán felöltöztem Kiltbe. Trappolok le a lépcsőn és hatalmas szemekkel néznek rám, ki ez a fasz? Hát igen, a Sajtos!

   A vőfély egy nagy bajszok, jó kiállású úriember volt, aki amint meglátott azonnal elindult a vőlegényhez és kérdezte, hogy én bejöhetek-e egyáltalán a rendezvényre. Nos, nem volt semmi baj velem, sőt Sziky és kedves leendő felesége Judit nagyon is örült ennek, mert ők kérték, ha lehet, jöjjek a Highland Outfit-ben.

   Csodálatos lesz, majd ha egyszer a gyerekük megkérdezi a fényképről, hogy ki az a barom ott szoknyában akkor majd Judit vagy Sziky elmondja a kölöknek, hogy az a bácsi a képen egy félig magyar félig ukrán származású ember, aki egy ekte magyar esküvőn Skót nemzeti viseletben volt jelen, nos, Ő Sajtos Tamás Géptervező Gépészmérnök!   

   Fényképezkedés és indulhat ez esküvő, mindenki helyet foglalt és kezdtünk.

                                                             Kezdünk

  Az első fénykép az asztalnál...

  Kocsival elmentünk a polgári szertartást megcsinálni, remek volt, olyan polgárias volt, kezemben a sör és csendben ülök, de majdnem izomból felröhögök mert minden „komoly” barátunk csak szenved és nem nagyon veszi komolyan, hogy Judit és Sziky megházasodik. Vége, irány a templom, iszom a sört és a templom bejáratánál tanécskozok volt lakótársammal Tikos D-vel, amikor meglát a pap és aztmondja, hogy – Drága Fiam azt ugye tudod, hogy a szoknyád túl rövid és kilátszik a térded, ilyen ruhában nem jöhetsz be! -  erre én – Basszus Atyám nem szórakozzon velem, minden vágyam, hogy lássam Sziky barátom esküváhét! – Majd a közel velünk egykorú pap felvilágosított, hogy csak szivat és megkért, hogy miutan összeadta a fiatal párt mondjak 1-2 szót az emelvényen! Én elfogadtam a feladatot, de Sziky is ott volt ennél a beszélgetésnél, és aztmondta, szó sme lehet róla, hogy a Sajtos egy templomban félkész állapotban a rokonság elött bármilyen beszédet is tartson, mert mind a pokolra fogunk jutni! Ok akkor szépen sörrel a kézben besétáltunk.

   Ééééésssss egy pár lettek, huh vége az italozásnak drága Sziky pajti, ennyi volt… Vissza az étterembe és indult a móka…

   Velem volt egy kis balhé, mert én véletlenül leléptem egy másik buliba és még a menyasszony is értem jött, hogy menjek vissza a hivatalos buliba és hagyjam ott azt a rendezvényt ahol nem vagyok meghívva. Tánc, mulatság, egymást etteük a kajával… Szuper volt.

 Munka

 Pia

 Tanácsadás

 Izgulás

 A lövésem sincs hol vagyok kép...

 

  Pofával az ágyamban kelek, teljes Skót harci díszben és olyan száraz a tokom, hogy a levegővétel is olyan mintha fulladoznék. Kikelek és a csapra tapasztom a számat, kb 5 liter hideg víz elfogyasztása után, levedlettem és felkerestem a csapatot. Tikos a folyosón, a kanapén aludt, Szaly egy telefingott szobában horkolt a többiek meg még teljesen készen voltak.

   Reggeliztem megköszöntem mindent és elkezdtem inni, mert Tikos közben lejött és találtunk Unicum-ot, meg fröccsnek való bort, meg ettünk egy jó rántottát kakaóval. Fröccs és a kakaó nagy haverok, de nekünk kutya bajunk sem volt, az edzett mérnöki bél bírja. 30 perc múlva már temperával festegettem az embereket, mert megalkottam a napisten klubbot és mindenki a pap lett, szegény Ildi pedig a papistennőm lett. Tikos befestette a hajam vörösre és felállította taréjba. Már kellemesen kezdtem berugózni és Tikos is jól érezte magát amikor kiderült, hogy haza kell menni… Egy világ omlott össze bennem, akkor szívember hirtelen éreztem, hogy egyszerre több milliárd ember felkiált és éreztem a hatalmas fájdalmat, majd hirtelen csend. Rolika csak nézett, hogy Ildi arca teljesen kivan festve, nekem meg teljesen vörös a hajam és a céges kocsival megyünk vissza Miskolcra.  

   Búcsú Szikytől és nem gyengén visszatértünk Miskolcra.

   Az Acélvárosban, drága jó barátom KissZé fogadott be egy rövid harmincperces kis látogatásra és egy tusolásra, mert vörös,temperás hajjal én sem mertem beülni Miki saját kocsijába. Miki jött értem Miskolcra és vitt tovább a nyugatihoz ahol meg Apám vett fel. Zével jó volt találkozni, felvette a skót ruhát, pózolt és nevetgéltünk. Letusoltam, de a fürdőszoba úgy nézett ki a vörös temperától mintha disznót vágtak volna, mint kiderült 1-2 helyről mai napig nem jött le a vörös festék. Nah ezt nevezik diákcsínynek! Bocsi Zé, de kösz mindnet.

   Miki felvet és Apámmal is találkoztam a nyugatinál, egy szivarral várt majd annyit mondott szarul nézel ki. Esküvőn voltam Papi és én keményen nyomtam a malter témát! Fiam, ismerlek! Irány Szeged!

   Otthon remekül éreztem magam, nagyon nagy hőség volt Szegeden szóval nehezen ment az éjszakai elalvás. De annyit dolgoztam a ház körül, hogy néha a fáradság miatt könnyebb volt elaludni.

   Anyu kiadta a parancsot, irány Pest, mert megyünk egy ukrán koncertre. Igenis!

Házimunka mellet ez volt egyetlen  kirándulásom, meg az utolsó éjszaka találkoztam egy különleges házaspárral, akiknél mindig gófrit eszek, ha meglátogatom őket, a gófri után borfesztivál is volt. De vissza az ukrán koncertre. Pesten fellépet egy nagyon híres ukrán énekesnő Katerina Buzinska, sosem hallottam róla, de jó lehet, sőt szuper lesz, mert találkozok megint Lacikával. Így is lett, keményen lenyomtuk a koncertet, mert a koncert felénél a kedves kis táncos lányok felkértek minket a színpadra. Mese nincs, ha csinálni kell akkor csinálni kell. Körülbelül 10 percet voltam a színpadon, mikor visszatértem Apám kérdezte milyen volt? Mondom Fater figyelj csak, a Kijevi lakásunk üres? Miért is? Mert mondom Julia aki felkért táncolni Ő velem egy idős és Kijevben lakik. Fiam te aztán iszonyat gyors vagy! Fater mondtam már, kenem vágom a malter témát!

 Pszichiátriai esetek

 Ők

 Mi

 Szóval a koncert szuper volt, majd volt egy kis állófogadás, majd Lacikával is elbúcsúztam, minden jót kívántam neki, mert tudtam hamarosan nagy út lesz előtte, mert költözik ki Angliába.

   Már kinn vagy Laci, de akkor is Hajráááá.

   Lassan vége az egy hétnek, meleg volt, jó volt. Kutyát sétáltattam, dolgoztam, barátaimmal voltam. Kell a feltöltődés!