CC-20, CC-20, Neutron

A szovjet atom is atom,

A totalitást nem bírom!

Ennél jobb reggelem nem is lehet, kialudtam magam, és annyira jó a hangulatom a hétfőn állásinterjú miatt. Ha kinéznék az ablakon és azt látnám, hogy a világ mocskos és elvan torzulva és mindent szürke köd és fehér hamu borít akkor is jó kedvem lenne. Amúgy csak mellékesen a világunk ilyen, az emberfaj szépen lassan, de módszeresen elpusztítja magát a magas intelligenciája miatt. Nah nem ez a lényeg, nagyon remek a hangulatom, de mint mindig. Gondolkodom, hogy attól függetlenül, hogy lesz egy fix meghallgatásom, foglakozzak-e még a fejvadászcégekkel? Arra megállapodásra jutottam, hogy igen, mert sosem lehet tudni, mit hoz még a jövő és a kapcsolatokra szükségem van még. Kávé, tusolás és azért csak meg kérdezem István-t, hogy mi a véleménye a Castro szakállamról. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy borotválkozzak meg, mert ekkora borostával nem mehetek ki az utcára. Annyira szuper, hogy a sok interjú miatt körülbelül 2 naponta kell borotválkoznom, néha nőhetne lassabban is. Szóval tükörsima az arcom és enyhén píros, egy szó, mint száz remekül nézek ki. Tudom, hogy ma nagyon agy utat kell megtennem, mert már nincsenek a közelben fejvadászcégek, és azt is tudom, hogy egyet nem sikerült megtalálnom. A Google a barátom és rákerestem megint a térképen, de basszus én pár napja pont ott voltam és nem találtam. Rámegyek a fotókra és nagyon elmosolyodtam, mert én pont a bejárata előtt álltam, csak nem vettem észre a cégtáblát, elbújt a kis huncut. Alapvetően úgy kell az utcát elképzelni, hogy van egy négysávos, forgalmas út, ahol nincs, járda csak épületek vannak egyből az út mellet. Az egyik épület sarkán meg van egy kis kék ajtó és a fénykép szerint felette van a cégtábla is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg úgy van-e még vagy már nem, mert nézem a fotót és azt már nem ma csinálták. Zene fülemben, aktatáska a kezembe és megyek is az első helyre a Ruby House-ba, mert azon belül van az első cég, amit meglátogatok. Felmegyek a harmadik emeletre és miután benyitottam az ajtón látom, hogy a nagy teremben vagy 50 ember van és mind számítógép előtt dolgozik, mint a multi cégeknél. Köszönök is, hogy „Good Afternnon!”, és recepcióhoz lépve elmagyarázom a problémámat, leadom a CV-met és kérik, hogy foglaljak helyet, mert beszélgetni kellene az egyik Managger-el. Ok! Leülök és egyből nekem srégen egy negyvenes hölgy kezdi mondani, hogy nincs afternoon. Kérdem, hogy most mire is akar kilyukadni és mondja, hogy helytelenül köszöntem, 12 előtt Good moning-ot kell mondani és csak utána mondjuk az afternoon-t. Nagyon szépen köszönöm az okítást. Az ember mindig tanul valamit, én teljesen a „jó napot” tudatában használtam. Percek múlva jött is egy fiatal srác és elmentünk egy irodába beszélgetni, tényleg a szokásos dolgokat beszéltük át, tapasztalatok, szoftverek, célok. Már megyek is tovább a következő helyre, de már nagyon szépen süt a nap, pár lépés után meg is érkezem, de az adott címen, csak egy pókhálós ajtót találtam, ami zárva volt. Sajnos ez nem sikerült, itt már nincs cég. Így haladtam tovább, haladtam és minden céghez, ami a közelben volt bementem és azonnal el is tudtam beszélgetni valakivel, hogy jobban megismerjenek és könnyebben tudjanak ajánlani. Irány Torry, iszonyatosan süt a nap, az öltöny és a szép lakkos cipőt nem 10-14 km lesétálására találták ki, de nem szegi semmi a kedvem haladok előre. Sajnos nem sikerült elsőre lefordulni a megfelelő utcába és kicsit többet sétáltam az így is nagy táv mellet. De visszafordulva meglett a cég és sikerült bejutnom is. Fiatal lányok fogadtak, elmondtam mi a helyzet és kértek egyből, hogy egy űrlapot töltsek ki. Kávéval és teával kínáltak, de én most csak egy pohár vizet kértem, jaj de jól esett abban a hőségben, de szerintem látszott is rajtam, hogy kívánom a vizet, de nagyon. Az űrlap kitöltése után bementünk egy irodába, hogy meséljek magamról, a hölgy nagyon pontosan jegyzetelt rólam, majd átnéztük a CV-met és azt kell, hogy mondjam, hogy meg voltak elégedve vele, egy nagyon szuperül összeállított CV-m van. Köszönöm is a kis húgomnak a segítséget. Egy betűhibát talált csak benne, de azt már javítottam is. Továbbá ajánlott további netes fejvadász cégeket, hogy oda is regisztráljak be, ha több helyen vagyok, több az esélyem is. Nagyon kedvesek voltak lányok, kínáltak megint finomságokkal, de nem fogadtam el, mondtam, hogy van még dolgom és megyek, mert messze vagyok. Kérdezték, hogy miért nem buszozok, de mondtam, hogy ebben a jó időben kár volna tömegközlekedésre szállni, szóval indultam vissza a Union Steet irányába. Sétálok a főutcán és tudom azt, hogy van időm, mert a 42/A-ba kell mennem. Szóval csak nézelődök és megyek lefelé, amikor meglátok egy rúdtáncos nő sziluettjét. Meg is állok és nézem a sziluettet, imádom a lányokat… 

Alapvetően az egy hirdetés volt, ami ösztönzi a lányokat, hogy próbálják ki és csinálják ezt a fajta sportot, mert komoly fizikumot ad és hajlékonyak lesznek tőle a lányok. Nézem a hirdetést és mellette meglátom a házszámot 42/A… Basszus ide kellene mennem, nézem és egy teljesen romos ajtó van velem szemben. Nah jól van, bemegyek és egyből egy nagy tábla fogad, hogy „NO SMOKING!”, ahhoz képest füst van a lépcsőházban és az egész úgy néz ki, mint a rosszabb állapotban lévő Avasi 10-esek lépcsőházai. A földön lévő linóleumban bele van égetve a cigaretta csikkek, hada. A falon látom, hogy itt bizony valamilyen lengyel szövetség vagy konzulátus dolgozik. Elindulok a nyikorgó lépcsőn felfelé és eszembe jut az első iroda ahol minden aranyszínű volt, hát jól el kallódtam… Az első emeleten megtaláltam a rúdtánc iskolát, és a bejárati ajtaja ablakos volt, szóval már tapadtam is rá, nos, hát belülről úgy nézett ki, mint egy rendes night club. Haladtam tovább és a másodikon megtaláltam az én cégemet, kopogtatok, belépek és összesen két idős hölgy ült a gépek előtt és szerintem pasziánszoztak. Elmondtam a szituációt és csak annyit mondtak, hogy ők nem foglalkoznak mérnökökkel, de ne aggódjak, majd elküldik, az önéletrajzomat olyan helyre ahol foglalkoznak mérnökökkel és már tessékelt is kifelé. Ejha, nah nem baj, menjünk az utolsó helyre, amit eddig nem találtunk. Csak pár percre volt, szóval gyorsan kitudtam deríteni, hogy megvan-e még vagy nem. A sikátorból kilépve a négysávos útra és egyből jobbra ott is volt a kis kék ajtó, és tényleg felette volt a cégtábla. Benyitok és tényleg volt benn egy cég. Fogadott is egy köpcös, de igen izmos kopasz, bácsika. Mondom a helyzetet, nyújtom át az önéletrajzomat és egyből kérdezi, hogy lengyel vagyok? Nem-nem magyar a nemzetiségem és Magyarországról jöttem, Aha ok! Van Offshore túlélő tréning bizonyítványom és minősítésem? Nos, drága uram az nekem nincs, mondja, hogy akkor nagyon nehéz lesz nekem munkát találni, mert ez a cég csak kizárólag Offshore-ra keres embereket, oda meg ez a minimum, hogy van ilyen képesítésem. Köszöni, hogy itt vagyok, és beadtam a CV-met, de ennélkül nehéz lesz, ahhoz meg egy olaj cégnél kell dolgozni, hogy megkapjam azt a tréninget. Elteszi a CV-t és bevisz a rendszerbe. Köszönök mindnet. 

Jó napom van, nagyjából minden sikerült és megyek majd egy állásinterjúra is, boldog vagyok! Hazaérve, gyors zuhany és már nézem is a leveleimet. Kaptam egy álláslehetőséget egy fejvadász személytől. Szaud Arábia-ába keresnek egy olaj céghez tervező mérnököt, ha szeretnék a világ egyik leggazdagabb országában dolgozni és van merszem elköltözni oda, akkor ne habozzak, küldjem el az önéletrajzomat! Elküldtem! Semmit nem veszítek vele, és angol a világnyelv nincs baj. Azért tettem fel egy pár kérdést, hogy pontosan az országon belül hol, és milyen cégnél kellene dolgozni, továbbá a leírásban az van leírva, hogy 15-20 éves ipari tapasztalattal rendelkező mérnököt keresnek. Nekem nem nagyon van annyi, de megtaláltak valamiért, szóval kérdeztem, hogy ez gond-e, mert ha ez kizáró ok, akkor nem is kell egymás idejét húzni ezzel a munkalehetőséggel. 

El kell mondanom, hogy elkalandozott azért a fantáziám, hogy vajon milyen lenne egy ottani élet és munkahely, tényleg a világ egyik leggazdagabb országa. Egy teljesen más kultúra teljesen más világ, érdekel…

A munka hadának a lépése dobog...

Zendülő ének az égre lobog...

A múlthét csütörtök. Valahogy felkelés után nem éreztem magamban az erőt, hogy alkossak. Valahogy nem volt kedvem kikelni az ágyból és haladni előre a feladatokkal. Tudom, hogy van, még fejvadász cég ahova el kellene mennem, de ma valahogy nem megy. Inkább fogom magam és kiülök a konyhába, főztem egy jó kávét és az egyik kedvenc hobbimnak hódoltam, azaz történelmi cikkeket olvastam. Elemeztem egyes háborús manővereket, taktikákat és rengeteg fényképet néztem át. Nagyon sok-sok időt el tudok tölteni egyes fotók megfigyelésével, kutatom az emberek mimikája mögötti érzelmeket, a testtartásukból nagyon sokat meglehet tudni. Van egy nagyon híres fotó, amin az látszódik, hogy egy szovjet katona a kitűzi a vörös zászlót a Reichtag-ra. A kép a világot bejárta, híres mozzanata a 45-ös időszaknak. Én ezt a fotót már nagyon sokszor megnéztem, és nagyon sok könyvben is megtaláltam, de most mondok egy érdekességet róla.

 A híres fotó

Amint a képen is látható van egy katona, aki segíti a zászlót kitűző katonát, ha jobban megfigyeljük a személyt, akkor azt fedezhetjük fel, hogy mind a két kezén van karóra. Ez az Ivánoknál bevett szokás volt, hogy zabráltak és azt mondogatták a civil lakosságnak, hogy CSÁSZI, CSÁSZI = ÓRÁT, ÓRÁT. Később természetesen leretusálták a karórát az Elvtársról, hiszen, hogy néz az ki, hogy egy hősiesen harcoló szovjet katona esetleg lopna vagy fosztogatna. Tovább nem firtatom ezt a témát és csendben magamban gondolkodom és ítélkezem, mert még lassan rendszerellenesnek tekintik a blogomat, hiszen pont most disszidáltam és esetleg külföldről izgatnám a közönséget. 

Elfogy a kávé, elfogy a cikk, jól van, kezdjük megint foglalkozni a melóval, de érzem, hogy ma nem megyek ki az utcára, hiába a jó idő, nekem ma nem megy. Nézegetem a hirdetéseket és felfedezek egy eléggé jó kis hirdetést, ahol Design Engineer - Darughtsman kell, a kritériumoknak is megfelelek. Jaj de sok ilyenre jelentkeztem már, gondolkodás nélkül már nyomnám is az „Apply” gombot, amikor a hirdetés alján meglátom, hogy ha van esetleg kérdése a pozícióval kapcsolatban, akkor keresse a következő személyt és ott a név és a telefonszám. Az a fajta ember vagyok, akinél ha adódik egy lehetőség, akkor nem hezitál, hanem berúgja az ajtót és hangosan köszön! Nem is tétovázok, azonnal tárcsázom a telefonszámot és érdeklődök is a személy felöl. Sajnos nincs, most telefonközelben az én emberem ezért próbáljam meg majd fél órával később. Rendben ez volt 12:45-kor. Fél óra múlva azt mondták, hogy majd egy óra múlva telefonáljak vissza, majd egy órára rá megint az mondták, hogy majd talán egy óra múlva benn lesz a kolléga. Végül délután oda jutottunk, hogy megadták a kolléga magántelefonszámát. Nem gatyázva azonnal hívtam, de ő is kért még 15 percet, mert éppen vezet. Fél óra múlva felhívtam és végre azt mondta, hogy most nyugodtan tudunk beszélni. Remek, végre! Csak egy egyszerű dolgot mondtam, hogy mérnök vagyok és érdekelne a pozíció, és ha van rá mód, akkor egy kicsit meséljen a megpályázandó helyről és a cégről. Nagyjából ugyan azokat mondta el, ami a hirdetésben is benne volt, hogy búvártechnikával és melytengeri technológiával foglalkozik a cég. Nagyon jó! Kérdezi, hogy érdekel még mindig, mondom természetesen. Akkor küldjek már neki egy CV-t e-mailben és ő továbbítja a cégnek, és reménykedünk, hogy megtetszem nekik és visszahívnak egy interjúra. Megköszönök mindent és percek múlva már küldöm is neki a CV-met. Nem telik el 5 perc és csörög a telefonom, veszem fel, azt hittem ugyan az a személy, de kiderült mégsem, mert egy teljesen más hangon beszélő személy mutatkozott be egy fejvadásztól. A mondani valója pedig a következő volt: Kedves Tamas, a mai napon, az interneten megtaláltam a CV-det és nagyon felkeltette az érdeklődésemet a szakmai múltad, kérlek, mesélj róla! Körülbelül 20 percen keresztül adtam a srácnak a lelki masszázst a múltamról és vele is egy nagyon jót beszélgettem a telefonon. Megköszönt mindent és mondta amint lesz valami olyan pozíció, ami nekem való akkor azonnal vissza fog nekem jelezni. Visszatérve a géphez látom, jött egy e-mail, amiben az előző fejvadász jelzi, hogy van egy kis baj a CV-mel, neki Word formátumban kellene, a PDF-et nem preferálják. Nem értem, mi a baj, ha csak tovább kell küldeni-e a céghez, akkor miért nem jó a PDF? Nincs baj, küldöm is neki a Word fájl-t. 

Ahhoz képest, hogy sok mindent nem terveztem a mai napra, csak sikerült egy-két ügyet elintézni, remélem valamelyik telefonbeszélgetés pedig sikeres is lesz.

AWE