Globe és a nyomaték kérédse

   Valahogy le kell tenned a névjegyedet a nagykutyák előtt. Az átlagemberek nem, de én vártam azt a pontot ahol megmutathatom, hogy nem az átlag mérnök vagyok, lelkes vagyok és igyekszem. Egy nap jött a feladat, hogy a Holland hadseregnek van egy kis problémája az egyik felszerelésünkkel, vagyis a felszerelés teljesen jól üzemel, csak most éppen egy karbantartást végeznek rajta a mi leírásunk alapján. Szétszereltek egyes alkatrészeket és össze is tudják őket rakni, de nem tudják, és a leírásban sincs meghatározva, hogy mekkora nyomatékkal kell összeszerelni a két adott gépelemet. Az ISS osztályról jött a kérés, akikkel amúgy szorosan dolgozok együtt, hogy a katonai mérnöki brigád, azaz Stefan vagy én határozzuk meg a nyomaték nagyságát. A feladat le lett passzolva hozzám én meg úgy gondoltam, hogy maximálisan 1 óra alatt ez a feladat ki is pipálom. Heh… Nem, hogy egy óra de szumma 2-3 napot dolgoztam vele. Most megint elő fog jönni egy olyan rész, hogy mi a francért kellet oly sok hülyeséget tanulni az egyetemen, amikor igazán épkézláb dolgokat is lehet volna mutatni. Oly gyönyörű volt a differenciál egyenletek megoldása vagy bármely más C++ programozási óra vagy akár idesorolhatnám a különféle gazdasági tárgyakat is amik nélkül a mérnök nem mérnök. Mechanikából is lehet volna életszerű dolgokat tanulni és nem csak a sok virtuális erőrendszert tanulmányozni és olyan dolgokból vizsgázni, amit elvileg nem fogadott el egy komolyabb tudományos kör, mert az adott mechanikai törvényszerűség elvileg megbukott az élet vizsgáján. Sebaj, nálunk ezt bevasalták keményen.

   Nincs baj, mert én ijedek meg utoljára az ilyen dolgoktól, ez a legkeményebb vizsga, mert itt az élet diktál és csak két jegy van, elbuksz vagy megcsinálod. Az élet a régi iskola igazgatója és ő aztán nem szarozik keni vágja a maltertémát. Tehát a feladat adott, meg kell oldani, szépen vettem is elő a számológépet meg a papírt és kérdezték is, hogy én most mit csinálok? Mondtam, hogy ősi ortodox technikával kifogom számítani a maximális nyomaték nagyságát. Pfff, jött a válasz, ez igen, de nyugodtan vezesd le szoftveresen vagy neten keress rá a kalkulátorokra. Oké, rákerestem megnéztem, félnapig dolgoztam a különféle számításos programokon, mert ha az egyiknél kijött egy adott eredmény én azt leakartam ellenőrizni egy másikkal is, hogy igaz-e az amit eredményként kalkulál ki a szoftver. Igen, kedves olvasó közönségem azt kell, hogy mondjam, hogy plusz, mínusz 2-3 Nm nyomaték eltéréssel, közel azonos eredmények jöttek ki. Majdnem boldog voltam, de valami motoszkált az agyam mélyén, hogy mekkora is ez a nyomaték, nos, a kapott eredmény száz és kétszáz Nm között volt. Ejjjjj, barátom, tudom, hogy egy 1100 ccm-es Honda motorkerékpár 7500-as fordulatszámon csak 125 Nm nyomatékot ad le, ami akkora hogy szétszakítja a belső szerveidet ha nem figyelsz oda. Iszonyat erő kell ennek a nyomatéknak a létrehozásához. Mi meg kettő darab alkatrész összerakásáról beszélünk. A szoftverek jól működnek, de azt határozzák meg, hogy mi a maximális nyomaték, nekem ez pont, hogy nem jó, mert tudnom kéne mi a minimális, hogy az elemek tökéletesen működjenek, és ne legyen baj. Nem egy játék dömperről beszélünk, hanem egy harcászati katonai felszerelésről. Bazi szar lenne, ha az eszközt használó és éppen harcoló katonának azzal kellene szarozni a front kellős közepén ahol gránátok csapódnak be és lövedékek suhannak el a füle mellet, hogy esik szét a berendezés, mert egy mérnök nem volt teljesen körültekintő a tervezés illetve a karbantartási leírása közben. Valamit elkezdtem érezni, hogy most száz és száz szem szegeződik rám és nekem most a toppon kell lennem.

   Vissza a papírhoz és vegyük elő a régi tanulmányainkat, elkezdtem lapok tömkelegén levezetni a képleteket és vagy 10x újraellenőrizni mindent, hogy a számítások megfelelőek-e. De nem, valami híja volt, éreztem, hogy az adott feladatot nem megfelelően írom fel és fars eredmény jön ki. Miért szenvedtem? Mert egy olyan fordított példa volt előttem ahol visszafelé kellet számolnom, ahol a nyomaték az elem központjában koncentrálódik, de hatását tőle 90 fokonként egy adott kör sugarán képezi le. Sérülni nem az az elem fog, amin van a nyomaték, hanem az az elem, amiben ez az alkatrész benne van. Az egyik acél a másik pedig műanyag, nem kérdéses mi a gyengébb.

    Nem aludtam jól és frusztrált voltam, miért nem tudom megoldani? Miért nem jön ki jó eredmény? Van már pár gyermekem, terveztem már egy kettő különleges alkatrészt van már egy-két számítás a hátam mögött, de ez aztán feladta rendesen. Jól van, nincs mese, segítséget kell kérni és felkerestem az egyetemről a volt tanszékemről egy jó barátomat, egy tanárt akivel nagyon jó kapcsolatot ápolok annak dacára, hogy sosem tanított engem. Felkerestem, de csak napok múlva tudtuk lebonyolítani a skype beszélgetést, mert ezt a példát nem lehetett csak úgy simán lepötyögni a számítógépen.

   Az ISS érdeklődik, hogy mi a helyzet, nevemet azonnal tudta mindenki, hogy Tamás csinálja a számításokat, de még nem végzett vele. Felkeresett az ISS vezére, hogy mi a helyzet, mikorra a várhatóak az eredmények – Kérek még egy két napot – rendben, de többet nem tudunk várni.

   Itt a hétvége a péntek, tudtam, hogy agyamat le kell kapcsolni, mert ha nem akkor állandóan ezen fogok kattogni és az marhára nem lesz jó. A skype beszélgetés szombaton lesz, szóval ma inkább csak koncentráljunk a péntek estére. Miért is? Azért mert a műhelyből Mike meghívott a mai buliba. Nah ez nagyon szuper érzés volt, mert csak a műhelyesek lesznek ott és én vagyok az egyedüli személy a mérnöki osztályról, akit meghívtak. Nagyon jó érzés, érzem, hogy szeretnek. Szóval utolsó beszélgetések is megvoltak Mike-kal és fixáltunk mindent, hogy ki hova és hány órára merre menjen. Leszállt az este, de jó magyar módjára én úgy véltem igyunk, mielőtt inni megyünk és belazultam a kanapéba. Lágy zene, félhomály és egy üveg bor. A bor fokozott eltűnésével változott a lágy zene rock és punk zenévé. Hoho kezdtem jól érezni magamat és néztem is az időt látom este 9 fele állunk jobb lesz indulni a Globe pubba, remélem befejezték az evést, mert a többiek még elmentek vacsorázni. Bakancs fel, haj össze-vissza és már taposom is flasztert. Bemegyek a Globe-ba ami csak 2 utcával és 34 sarokkal van lejjebb tőlem, de iszonyat nagyot néztem, mert senki ismerőst nem találtam. Basszus még vacsoráznának? Jól van elmegyek a Justice Mill-be ami a Union Street-en van lehet még valaki a steak-et tolja be… Ott vagyok, bemegyek és senki, ÁÁÁ, tuti egy utcával lejjebb sétáltak el a Globe-ba és már ott vannak, jó vissza. Be és ott voltak… Nah ez is vicces volt, mert egy két melós nem nagyon ismert fel az össze-vissza hajammal és civilben. Ha hozzá vagy szokva, hogy egy embert egy adott frizurával látsz és csak öltönyben akkor néha nehéz felismerni őt sima ruhákban. Ez volt velem is, de hála égnek örültek nekem. Élő öreg Rock zene ment és kulturáltan galyravágtuk magunka. Whisky és sör, no meg bor folyt, mindenki mindenkivel táncol, és csak mosolygunk, nagy ölelések és iszonyat nagy tudományos okfejtések kerekedtek ki az éjszaka folyamán.

   Az élő zene lement és csak régi szuper zenéket kezdtek leadni a pubban, a nép és az ismerősök meg fogyatkoztak, de annyira, hogy a végén csak Mike és én maradtunk vagy 10 feles whisky-re. Betoltuk! Nem kellet volna… 

 Vén rockerek, de jó zenét nyomtak

    AC/DC-re táncolok valami csajjal, meg egy 50 éves nőt is forgattam egész éjszaka, Mike a fene tudja milyen lányokat rángatott, de csak csináltuk és csináltuk. Vége… Havert hívnám, jöjjön, mert nagy a buli, de véletlenül az sms-t G. Dávid büntetetlen előéletű barátomnak küldtem el, aki csak annyit írt vissza, hogy Magyarországon van és alszik, nekem jó bulit. Basszus félrement a szám. Mindegy, totál készen vagyunk, valami búcsú és irány haza, reggel kelek.  

   Csörög a Skype, veszem fel, de a kedves Tanárnő csak nagyot néz, hogy a kedves kis Tamás már megint szarul néz ki… Hozzászokott amúgy a Tanárnő! Nehezen, de átbeszéltük a problémát, korrekt tiszta képleti leírást nem kaptam, de kaptam egy irányvonalat merre mozduljak, olyan irány volt megadva amire tényleg nem gondoltam, szóval boldog voltam, mert éreztem ez lesz az igazi, ez lesz az a megoldás ami teljesen azonosan írja le és képezi ki a problémát. Elment a szombat és a vasárnapot is végigizgultam, hogy haladjunk vissza az irodába, mert már végezném el a számításokat.

   Hétfő reggel, papír elő és már körmölök is, nem sokkal később ott volt előttem minden eredmény. Megyek a műhelybe és kikérdezem azokat az embereket akik ezt évek óta építik össze, hogy számításaimat jó lenne a valós életben is leellenőrizni. Helyén voltak, közel azonosak voltak az eredmények a papíron és a nyomaték kulcson is amiket alkalmazni kell. Boldog voltam még egyszer mindet átellenőriztem és kipróbáltuk a valós életben is. Sok alkatrész kikértem tesztre miért nem nagyon örültek, mert megmondtam, hogy ezek sérülni fognak és kuka lesz a vége. Drága dolgokat akartam tönkre tenni, de tudtam, hogy ez muszáj nem kockáztathatok a vevő előtt. Bízva saját számításaimban nem is sérültek meg, mert a használatnak és az összeszerelésnek megfelelően raktuk össze őket, így nem volt rajtuk sérülés.

    Vissza az asztalhoz és megírtam a jelentést az ISS-nek, 2 perc múlva jött is a köszönet a kivalló munkáért. Nevemet ismerik, de ezért nem egyedül küzdöttem meg, ha olvassa, ha nem, ezúton is szeretnék köszönetet mondani kedves Tanárnőnek a segítségért. Felfedeztem még egy-két hézagot ebben a témakörben, amit még ki kell tárgyalni, és ha más nem meg kell vizsgálni ezeket a dolgokat, mert le lehet egyszerűsíteni ezeket a kicsit bonyolultabb géptervezési metódusokat. Köszönöm még egyszer.

   Találkozok Mike-kal és kérdezem mi a helyzet. Basszus ember mi volt velünk? Miért? Hát én nem sok mindenre emlékszem! Na ne már! De!

Szóval később Mike elmondta, hogy szegény annyira elfáradt, hogy reggel a Union Street mellet kelt fel arccal a sárban arra eszmélve, hogy emberek sétálgatnak mellette… HUH! Nah ez kemény! Éljen a szimpla laza céges buli…

HUNGARIAN VIRCSAFT

   Felkeltem, felmentem a padlásra és összeszedtem a nagy utazó táskát, mert tudtam ma nem két deka hússal kell visszatérnem a tengerparti ASDA-ból. Kerékpárra fel és igyekszem, magamban pedig reménykedek, hogy minden meglesz, mert este 7-re jönnek a vendégek és még lábas sincsen, amiben a jó magyaros gulyáslevest megfőzzem. Az ASDA-ban sikeresen megtaláltam mindent, akkora bazi nagy lábast is beszereztem, hogy a német és a szovjet seregnek is lehetne egyszerre főzni Budapest ostrománál (Dicsőség a Hősöknek!). Egyetlen egy gondom volt az pedig a megfelelő hús beszerzése. A gulyás kérdést sosem vettem félvállról, ugyanis komoly gyermekkori emlékek fűznek hozzá, hogyan is tanultam meg, hol és kiknek főztem először. Gyerek voltam és valahogy egyik napról a másikra elkezdett érdekelni a főzés. Egy reggel kérdezte Édesanyám, hogy szeretnék-e reggelire tükörtojást. Természetesen igennel válaszoltam, de mondtam neki, hogy szeretném megnézni, hogy hogyan kell csinálni, hogy legközelebb magamnak is eltudjam készíteni, illetve ha szükséges, akkor a család másik tagjainak is tudok ezzel a hatalmas tudásommal kedveskedni.

   Tehát a tojás már ment, és a pirítóst is igen jól tudtam már kezelni. Apám meghallotta, hogy én ilyen gyenge ételek elkészítésének tanulmányozásával foglalatoskodok, így Ő azonnal kezelésbe vett és azt mondta fiam egy igazi férfi a húsokkal tud igazán nagyszerű ételeket főzni. Így történt, hogy egy nyári vasárnapi napon apám megparancsolta, hogy vágjak fel fát és készítsek mindent a bogrács állvány mellé, mert ma megfogom tanulni, hogy hogyan kell igazi jó gulyáslevest főzni.

   Fát felvágtam, Apám előkészített mindent és elkezdtük felvágni a zöldségeket és a húst. Itt tanultam meg különféle technikákat és különféle tudásanyagot is itt szedtem fel, hogy egyes típusú húsoknak mennyi idő kell az elkészítésükhöz. Mivel eredeti, igazi gulyást csinálunk ezért csakis kizárólag marha lábszárat használunk a főzésnél. Akkor én azt hittem, hogy a procedúra nem lesz több két tojásos elkészítésének, de igen csak rá kellet jönnöm, hogy nem kevés munka lesz itt vele. Állandóan oda kellet figyelnem a tűzre és további fát kellet vágnom, mert közben a kemencét is felfűtöttük, mert a jó gulyásleves megfelel egy első és második fogásnak, utána már csak egy jó túrós bukta hiányzik. No de ezt sem a sütőben, a konyhában csináljuk, hanem igazi finom fán lesz sütve a kemencében.

   Iszonyat forróság, de nagyon élvezem és ittam Apám tanító szavait, hogy hogyan kell ezt a remek levest elkészíteni. Megvallom a tojás után ez igen komoly lépésnek tűnt, de úgy éreztem, mivel érdekel a dolog, a jövőben könnyedén tudom alkalmazni a tudást, amit most Apámtól kapok. Sok idő volt, elkészült, a bukták is kisültek, kivalló ebéd volt. Sosem feledem azokat a napokat, a forró szegedi levegő, a gulyás és a bukta illata, Apám pipa füstjének kellemes harmóniája és a látvány, ahogy elégedetten szívta a dohányt és itta a vörös bort az agyag pohárból.

   Ilyen emlékképek jutnak az eszembe minden egyes gulyásleves főzésnél, szóval ezt a dolgot nem vehetem félvállról, igenis a legjobb húsokat kell beszereznem. Továbbá az sem egy kizáró ok, hogy Skót nemzetiségű személynek kell elsősorban igen ínycsiklandó Magyar remekművet alkotni.

   ASDA-ból ki és megyek át a nagy megpakolt utazó táskával kerékpáron egy másik nagy bevásárló központba ahol hála az égnek elsőre találtam igen szép marha lábszárakat. Hallottam egy-két személytől, hogy az itteni hús és hentes termékek nagyon gyenge minőségűek és inkább menjek, Lengyel boltokba ott keressek megfelelő alapanyagokat. Drága barátaim, azt kell, hogy mondjam, hogy a skót marha húsok is igen finomak és szépek, nyugodtan merem ajánlani mindenkinek.

   Sietek haza, vágom a is fel a hozzávalókat és kezdem is a procedúrát, kereken 12 óra van, szóval éppen időben kezdtem el és remélem meg is leszek vele este 7-re. Persze ha marha lapockát vagy sertéshúst használnék, lehet kettő óra alatt meg is lennék, de akkor nem mondhatnám azt el, hogy egy igazi gulyást készítettem el a barátaimnak. Nem azt kell megcsinálni, amit Apám tanított és azokkal az alapanyagokkal, ahogyan azt anno Ő megmondta.

   Kezdődik...

Pár órával később

 Este 7-re megis érkezett Farser és már kapta is a „Szia hogy vagy pálinkat?” Arcba be és invitálom befelé. Már mondja is, hogy nagyon finom illatok vannak és nagyon éhes, most jött a cégtől, szóval enne, inna finomat. Drága barátom a lehető legjobb helyen vagy és már ültettem is le az asztal egyik pontjához. Nézett nagy szemekkel, hogy miért terítettem így, hiszen csak baráti eszem-iszom, dínom-dánom lesz. Igen-igen, persze csak tudod, én olyan ember vagyok, aki nagyon vendégszerető, ha jönnek hozzám, akkor általában megetetem a vendéget majd leitatom és megkérdezem miért jött, nos néha csak az a válasz, hogy kellene kölcsön egy csavarhúzó…

   Elmagyaráztam, hogy mi az Erős Pista = Strong Steve és mivel tudom róla, hogy szereti az erőset nyugodtan lapátoljon a levesbe. A pálinka mellé azonban meg kell kóstolnia az Unicum-ot is, huh, nem aratott akkora sikert, mint a pálinka, mivel a válasz csak annyi volt, hogy fekete színe lévén csak kenjem a bakancsomra. EEE… Néztem nagyokat és én ittam még egy Unicum-ot. 

 Ok, tudom a terítő hiányzik, azért mert még nincs...

   Lapátolja a levest és látom nagyon ízlik neki, mondta, hogy a közelében sincs azoknak a konzerves gulyásoknak amiket eddig evett. barátom egy jó kis házi étel amit az ember szeretetből főz azt sosem lehet összehasonlítani egy gyári gépsoron készült konzerves étellel. Borok terén pedig áttértünk a Gere és Takler pincészetekre. Készen voltunk. Nem maradt más hátra csak lazulni és élvezni az életet.  

  Ízlik neki!

   Lassan 10 fele Imiék is becsatlakoztam majd még jöttek lányok is, mivel Fraser nagyon belakott és a kenyér is fogytán volt, no meg már hatott a bor, pálinka kombó kitaláltuk elmegyünk egy kis sajttortáért és még egy kis kenyérért. Megvolt a torta, de még vettünk csokis kekszet meg még kenyeret, szuper este volt. Farseren láttam, hogy nagyon elégedett, jól érezte magát, kicsit bekészült és már nyitogatta az ablakokat is, hogy minél hidegebb levegő jöjjön befelé. Azt est vége felé úgy határozott, hogy hazamegy, de a lépcsőn sem tudott volna lemenni így Imi úgy határozott, hogy majd ők magukkal viszik, hiszen majdnem útba esik.

   Hétfőn kitárgyaltuk a Magyar gasztró estet és csak annyit mondott, hogy a pálinkából vissza kell venni és akkor minden rendben lesz. Nagyon jól érezte magát és folytatjuk a nemzeti gasztronómiai esténket. Ki-ki a saját egyéni receptjével vagy hazájának nemzeti ételével fog újra előrukkolni.