Szökőévente...

   Eljött ez a nap is, mondhatnánk, hogy boldog születésnapot, de nem is most van neki! Akkor, hogy-hogy? Négy évente van csak pontosan születésnapja, szóval a február 29.-e néha át van téve február 28.-ára. Mivel lányokról van szó, vagyis a páromról így elképzelhetitek, hogy mennyire várja, mennyi szervezés van mögötte, hely lefoglalva, torta megvásárolva, smink, ruha tökéletes. Én szépen időben megvettem az ajándékot, vagyis nem kapkodtam és a születésnap előtt pontosan egy nappal a zárás előtt pár perccel még, éppen hogy csak betoppantam az Apple Store-ba, mert egy kis pici rózsaszín Ipod-ot kapott tőlem. Becsomagoltam szép papírba és csak néztem-néztem a kis dobozt, de egyre csak azon járt az eszem, hogy ez így nem lesz jó, mert a kis doboz becsomagolva pont úgy nézett ki, mint egy gyűrűs ékszeres doboz… Lányokról van szó, nem becsomagolt kockacukorra fognak asszociálni egyből, hanem arra a nyamvadt ékszerre. Nem baj, így szeretjük őket.

   Fraser sokkol, hogy mit vigyen ajándékba, de mondtam neki, hogy fehér bor vagy Rose és barmi jöhet, aminek van köze a sportokhoz vagy az egészséges életmódhoz.

   Esik az eső és Fraser hív, hogy hova menjen, mondom, jöjjön hozzám és innen majd elmegyünk az ünnepelthez. Várj! Nem inkább találkozzunk félúton, vagy tudod mit kimegyek érted a buszmegállóba. OK? OK! Esik az eső, én meg szépen gyalogolok lefelé a Union Street-re a kis ajándékkal a zsebemben, kezemben a telefon és várom Fraser hívását, hogy akkor hol száll le és mikor. Már majdnem ott vagyok, mire hív, hogy nem engedem be a lakásba, pedig már szétverte az ajtófélfámat. Király! Te meg mégis, hogy kerülsz hozzám? Mindegy! Megyek vissza, megvan Fraser és lassan, de biztosan fenn vagyunk a kedvesemnél is. Drága barátnője már fenn van vele és hangolódnak, tudjátok sima langyos lányos zene, amitől én rosszul vagyok, majd csak beraktam egy kis pankot, de ki lettem zavarva a szobából. Ajándék osztás, nagy kerek szemek és nagy ováció. Szerintem Faraser vitte a prímet, mert a bor és az egészséges ételek szakácskönyv mellet volt egy kis születésnapi kártya is ahol az volt feltüntetve, hogy az ünnepelt csak hat és háromnegyed éves… Nah ez odavert rendesen, ügyes, ötletes kis ajándék. Egy pálesz-két pálesz! Frasernek ízlik, mert mézes áfonya pálinkával voltunk megkínálva. Haladjunk a Slains Castle-be. Már írtam régebben a blogban erről a helyről, anno ez egy templom volt, de most be van rendezve egy eléggé jó kis szórakozóhelynek és Drakula kastélya a feeling. Horror mindenfele, üvegekben békák és szemgolyók úszkálnak…

  
  Fraser, pult, vodka. Csinálni kell, ha csinálni kell, de persze semmi nem megy úgy, ahogy az ember tervezi, mert kérték a lányok, hogy a mi kis helyünk legyen feldíszítve, de ez nem nagyon volt meg, sőt még a helyünket sem találtuk meg. Nehezen, de sikerült a székeket és az asztalokat megtalálni és összetolni őket, hogy majd kényelmesen mindenki elférjen. Mi először egy kis csapatban megvacsoráztunk majd szépen lassan szállingóztak az ismerősök, barátok és haverok. Persze én nem nagyon ismerek senkit, de találkoztam azért egy-két mérnök kollégával, no meg Fraser állandóan tolta a vodkát a kezembe. Lassan mindenki megvolt és a díszítést is megkapta a mi kis zugunk, még Imi barátom és Anna hiányzott, de ők dolgoztak szóval nem lehettünk rájuk mérgesek, majd jönnek. Zene megy, ital folyik hangulat kellemes. 

   Az est egyik fénypontja a torta volt, basszus nem kicsi kis torta volt, de ami még ennél is jobb volt, azaz íze, nekem nagyon tetszett. Fraser csak csipeget, mert ugye a sport diéta, de azért két süti között folyik lefelé a gigáján az égetett szesz, amivel népcsoportok háborúkat nyertek meg… Heh…

   Megjött mindenki, Imi és Anna is betoppantak szóval teljes volt a boldogság és a csapat. Jól van, de folytassuk, szóval srégen van egy másik templom, ami meg disco-vá van áttitulálva és oda nekünk most be kell mennünk. Ok, úgy sem voltam még ott. Befelé menet volt egy kis baj, mert Imi-t nem engedték be, hogy miért, ezt ne kérdezzétek, kb két sörrel a szervezetében a kidobó azt mondta, hogy nem! Mentem volna oda csinálni a fesztivált, de akkor meg engem is kiraknak és akkor a párom tuti kiakad. csendben kimentünk és elbúcsúztunk egymástól. Bemegyek, óvatosan a tömegben mozgok, majd egyszer csak Balázs odajön hozzám, akit csak akkor ismertem meg és mondja nekem, hogy elhagyta a hitelkártyáját és adjak már neki kölcsön 60 fontot. Haver, nem is ismerlek, hogy adjak neked 60 fontot? Sehogy, basszus megértem, de megtudjuk oldani? Kérdezem szívem csücskét, hogy mi legyen és mondta Balázs jó gyerek hiába mindjárt 40, jó gyerek. Ok, kimentünk és az első automatánál adtam neki 60 fontot, közben persze elkezdtünk beszélgetni, hogy szia mégis ki vagy? Nos, később kiderült nagyon megérte kölcsön adni 60 fontot… Ez egy másik sztori lesz! Vissza a clubba, de nem a lányokhoz vissza, hanem a pulthoz és elvertük tequilára a 60 fontot, teljesen gallyra vertük magunkat közben nagyon jót beszélgettem Balázzsal, aki már bejárta a világot, mert nagyon sok évig dolgozott luxushajókon, de most az olajban utazik és ROV pilóta. Kii nem tudja mi azaz ROV az nézzen utána, segítek víz alatti kis igen szuper szerkentyű lesz (Remotely Operated Vehicle). Szóval nagy beszélgetés, de éreztük, hogy idő van, így jobb lenne megkeresni a csapatot, egy kis tánc és kifulladás. Vége? Vége! Elfáradtunk, de nagyon szuper volt, könnyes búcsúk és irány haza. Köszönöm szépen és remekül éreztem magam!