Közeledek
a céges egy évemhez, élvezem és szuper jó. Van egy tárget listám, amit ha
kivégzek, akkor egy újabb szintlépésről lehet tárgyalni a Menedzserekkel.
Kivégeztem! Elmondtam, hogy úgy érzem,
minden feladatot, amit rám bíztam, lelkiismeretesen megcsináltam, minden
tréningen részt vettem, és már ahogy lehet látni egyre hosszabb és komolyabb
projektek vannak rám bízva. Az eredménye az lett, hogy egy nap Steven szólt,
hogy menjek be az irodájába és csukjam be magam után az ajtót. Miután helyet
foglaltam vele szemben tudtam, hogy nem az egyik hónapok óta húzódó projekt
miatt akar velem beszélni, hanem az új titulusomról.
Elmondott mindent, mit ért el a felsőbb
vezetésnél, mit változott és mi történt. Egyelőre egy ideig vége, meg kell
állnom. Körülbelül egy év alatt majdnem 3 havonta posztot váltottam és
szerződést módosítottam a fizetés miatt a céggel. Lent kezdtem, így könnyű volt
haladni felfelé, de most vége mérnöki pozícióval most már a következő szint a Senior
megnevezés, ehhez meg idő kell. Nem kell ennél a cégnél elérnem, de az életben
ehhez még körülbelül 3-4 év szükséges, de lehet több is. Szóval most ott vagyok,
mint gépészmérnök a katonai részlegen, van egy rajzolóm és egyre több és több a
feladat illetve a felelősség. A következő beszélgetés jövő év végén lehetséges,
amikor évértékelő beszélgetéseket tartunk személyesen és akkor esetlege lehet
további tárgyalásokat folytatni egy újabb fizetésről.
Kezembe adott egy dokumentumot, amin láttam
a nevem mellet a gépészmérnöki poszt jelölést és az új fizetésemet. A komplett
vezérkar aláírta, de mondta Steven, hogy nagyon húzták a szájukat, mert év
közepén történt mind ez, és nem év végén, amikor lehetséges a különféle változtatás
a cégen belül.
Most mit mondjak? Aláírták, ilyen az én
szerencsém, de most megvan az új lépcsőfok megnevezése és esetleg egy újabb kis
összeg 2016 decemberében. Cél van, megint lehet miért dolgozni.
Örülök, ki ne örülne ennek? Mi minden elértem
egy röpke év alatt, lakás, jó munkahely és kiváló pozíció. Kell ennél több?
Igen kell! Még kell! Nem vagyok telhetetlen, de ennél szerintem többet szán
nekem az élet, ezt bárki eltudja érni, akárki megtudja venni a repjegyet,
kirepül és keresi a mérnöki munkát, majd szorgalmasan dolgozik. Ennél több
kell! Lesz is, de még idő, jól kell manőverezni az élet sakk tábláján.
Nem mertem meglépni a kocsi témát, mert
szeretem a biztonságot, hiába osztottam szoroztam, mindig ott volt, hogy a lakás
egyedül drága és sok, nem merem bevállalni a kocsit, amíg nem lesz egy újabb
fizetésem. A fizu megvan, szóval újabb számítások elvégzése után úgy
határoztam, hogy eleget keltem én reggel 6-kor és eleget buszoztam én ki minden
munkanapon WestHill-be, kell egy kocsi.
Ahogy már írtam anno, nem lehet egyből a
nagy BMW-t megvenni és élvezni az életet, mindenhez idő kell vagy gazdagnak
kell lenni. A UK rendszerében benne vagyok, de nevem mellet 0 mérföld van, nincs gépjármű vezetési történelmem. Autót
venni olcsó dolog lesz, de a biztosítása drága lesz elsőre, főleg úgy, hogy
nagyon is figyelembe veszik a köbcentiméterek nagyságát. Tudom, kicsi kocsi
lesz, de lesz.
Elkezdtem keresni, kutatni és a közelben
végülis kettő típusú kocsi mellet tettem le a voksomat. Az első a Nissan Micra.
Huh, emlékszem az egyetemen Szabó D. barátomnak volt egy kis zöld, és amikor
mind a ketten beültünk nagyon már nyújtózkodni nem kellet. AAhhhh, kicsi kocsi,
de nagyon kicsi kocsi. Japánnak japán, szóval, ha lesz gond, akkor valami konkrét
hiba van, de nem hinném, hogy egy japánnal gondok lennének.
Másik típus az Opel Corsa, amit itt
Vauxhall-nak neveznek, ugyan úgy kicsi, de belülről legalább tágas annyira,
mint egy zsiguli. Lelkem mélyén kinézetre is jobban tetszik ez a típus. Németh,
szóval a fricz technikával sem lehet nagy gond. Van 1.0 és 1.2-es szóval benne
vagyok a norma köbcentiben, nem egy 6 literes kocsiról van szó. Ajtók száma
alapján pedig inkább a három ajtós kellene, mert stabilabb, bármi gond van az a
kaszni nincs megnyitva két másik ajtónak.
Keresek, kutatok a neten és találtam is egy
normális áron lévő fekete Micra-t. Felhívtam a kedves tulajt és érdeklődtem,
hogy nagyon alacsony mérfölddel futott gép iránt. Elérhető, megvan még, de nem
nagyon válaszolt, hogy miért olyan kevés mérföld van benne, jól van, mindegy,
megnézzük. Ez volt körülbelül vasárnap délután és szerda estére lett
megbeszélve a találka. Ja, egy dolgot elfelejtettem, a kocsi Aberdeen-en belül
van. Nem kell elmenni a világ végére.
Szerda délután még éppen benn voltam a
cégnél és nagyon rá voltam már állva arra, hogy menjünk és nézzük meg a kocsit.
Azért beszélek többes számmal, mert Imi barátommal megyünk, aki mellékesen
autószerelő. Nah, de még komolyan benn tárnáztattam az agyam a cégnél, amikor
jött egy sms a tulajtól, hogy bocsi, de a Micra elment és van helyette egy
Ford, de kb dupla annyiért. Ohh, haver, hát nagyon köszi, de nem kérek a dupla
annyi Fordodból és miért adtad el, ha velem le volt beszélve egy találkozó? Gondolkodom,
most akkor ez is olyan lesz, mint a lakás keresés, hogyha azonnal nem megyek
megnézni a kocsit akkor simán más elviszi? Lehet!
Keresgéltem tovább a neten, mondom, ha már a
drága barátom ráér ma délután akkor nézzünk meg másik kocsit is. Találtam is
egy 5 ajtós fekete Micra-t a belvárosban. Telefonálok és megvan a gép, mondom,
este 7-re mennék megnézni, megoldható? Meg! Fain!
Imi, én, belváros és a tulaj háza. Szóval
egy ötvenes úriember nyitott ajtót és kedvesen üdvözölt. Első kérdése az volt,
hogy mivel foglalkozom. Mondom, gépészmérnök vagyok. Annyi válasza volt, hogy „OOhhh”
he, mondom ez meg mi? Közben bemutattam Imi-t is, már nem kérdezte mi a
szakmája, én automatikusan mondtam, hogy Ő az én autószerelőm. Egy kicsit a
mosolygós pacákból egy szimpla, komor úriember lett, de elég gyorsan.
Nos a garázsba belépve, több autót is láttam,
sőt elég komoly veterán autókat láttunk, mint kiderült a csávó hobbi szintem
autók feljavításával foglalkozik. Nah, de jól van, látjuk a Micra-t, jaj de
kicsi, még kívülről is… Szóval kicsi, nah de mindegy, kezdi is a csávó, hogy nemrég
fejezte be a komplett felújítását, én ennek már nem örültem, mondom ez lehetett
gallyra törve is, és ezen 2 eredeti alkatrész sincs, mert neki ez a hobbija.
Körbejártuk, felnyitottuk és beindította nekünk a tulaj. A motor szépen jár,
nézzük az olajat, nos, ööö, ez korom fekete! Kérdezem, hogy olaj mikor volt
cserélve, mert ez egy picit rosszul néz ki! Nincs még benne annyi mérföld, hogy
olajat kellene cserélni, de amúgy is csak pár font. Ok, köszönöm a komoly
szakértelemmel megalapozott választ. Hűtőcsövek félkemények és már látom Imin,
hogy húzza a szája szélét, magamban meg mondom, hogy én nem húzom, hanem
lemondtam erről. Kérdezzük a vezérlését is, de ugyan azt a választ kaptuk mint
az olajra. Ok, hát kész csoda, hogy működik a motor és a csávó tényleg hobbiból
csinálja, nem szakértelemmel. Imi mondja, hogy ki kellene próbálni, de mondta a
csávó, hogy ez nem megvalósítható ugyanis nincs rajta műszaki. Heh! MI??? Igen?
Komolyan mondja?
Mondom a hirdetésben az áll, hogy egy év
műszaki megvan rá! Igen, igen, ha én most megveszem, akkor a tulaj a héten
leműszakiztatja! Az mondom derék! De barátom én zsákbamacskát nem veszek,
mondom, nekem éreznem kell, hogy hol emel a kuplung, éreznem kell a gyorsulását
és tudnom kell a fékek állapotát, minden sebességfokozatot ki kell próbálnom,
minden elektronikai dolgot meg kell vizsgálnom.
Nem, sajnos nem engedem ki az utcára
műszakis papírok nélkül. Ok, én meg ezt nem veszem meg. Válasznak csak annyit
kaptam még, hogy higgyem el, hogy NO BULLSHIT, ez csodás gép. Aha, akkor majd
más megveszi, de én nem, könnyes búcsú és csáóóóóó.
Csalódott vagyok, Áááá, örülök ennek, Imivel
kimentünk a tengerpartra és ittunk egy jó kávét és tárgyaltunk milyen autót kellene
venni, mert még be sem ültem a Micra-ba, de érzem kicsi. Körbejártunk egy-két
autóparkolót és végül a kávé mellet netezve keresgéltünk a hirdetések között
amikor Imi mondja, hogy talált egy Corsat az árban amit én rászánnék, de nem
Aberden-ben van. Kevés mérföld van benne és ami a legjobb, hogy a hirdetés
szerint egy év garancia van rá és megvan az egy éves műszaki is. Mondom próba –
szerencse, menjünk haza és felhívom a tulajt, 30 mérföld, ami 48 km megéri,
hogy megnézzük egy ilyen Corsa-t
