Selfie

Most már azt mondom igen, lehet ebből még lesz egy komoly barátság. Miért is csak most mondom? Azért kedves olvasóim, mert haverom van vagy ezer, de barátom nagyon kevés, számomra az a barát, aki nem csak az örömömben akar velem lenni, hanem akkor is mellettem áll, amikor tényleg nagy a gond. Ha nem anyagilag, akkor tanácsokkal, de segít. Nem azt nézi, hogy neki, hogy lenne jobb, hanem azt, hogy hogyan lehetne a dolgokat megoldani, továbbá ami nagyon fontos az én sikereimre nem legyen irigy, csak örüljön velem, mert így van még egy ok az italra…

Drága kollégám az öreg Faser, egyszer csak jött és feltett egy jó pár kérdést fröccsöntési technológiákkal kapcsolatban, amire készségesen es nagy örömmel válaszoltam is. Kérdeztem, hogy mégis honnan tudja, hogy fröccs technológiához van azért valami közöm, mire mondta is, hogy Steven tanácsolta, hogy beszéljen velem, mert ő tudja, hogy van tapasztalatom a fröccs szerszámok terén. A téma azonnal ment át az italra és a lányokra, mire ennek az lett a vége, hogy mondtam neki, mi lenne ha szombat este felugrana hozzám és meginnánk egy pár sört, utána meg bandázhatnánk is. Simán rávágta, hogy rendben…

Eljött a péntek és este a megbeszélt időpontban már csöngetett is Fraser, kezében két hatos pakk sörike, míg nálam egy üveg Captain Morgen rum és egy üveg Dark Horse Californiai bor. Szerintem mindenkinek van annyi fantáziája, hogy rátud jönni milyen éjszakánk volt ilyen ital mennyiség mellet. Nos eleinte tényleg kulturáltan fogyasztottuk a szeszeket és beszélgettünk arról ki honnan és merre halad tovább. Mind kiderült ő is csak most költözött ide Aberdeen-be és ő sem ismeri a helyet, végzetsége pedig ugyan az mint nekem azaz ő is gépészmérnök.

Az italok közepette megjött Pisti lakótársam is és vele is csak koccintottunk egyet arra, hogy pont aznap 16 éves a konyhabútor, mert ugye ok mindig kell… A rum ment, majd rá az igen erős Cabernet Savignon bor és én csak azt vettem észre, hogy ez a jó erőben lévő rugby-ző skót kezd egy kicsit szétcsúszni. Én nem hagyhattam magam, hiszen ő most először találkozott életében magyarral, meg kellet neki mutatnom, hogy igenis ez a nemzet ott Európa közepében igenis tudd a szesszel bánni, nem különben én akinek az ereiben még a szláv kozákok vére is csörgedezik. Szóval egy ukrán lelkületű magyarnak igenis bírni a kell a piát. Bírtam is… Fraser nem annyira… Elfogyott minden, szóval jobbnak láttuk, ha dobbantunk a Noose & Monky-ba, mert még nekünk kell a sör. Mind később megtudtam Pistitől én is már frankón néztem ki, de akkor tudtam, hogy nekem semmi bajom. Felöltöztünk elindultunk, de a Monky-ban Fraser csak egy citromos vizet kért, én erre iszonyat harsányan felröhögtem, de kérését tiszteletben tartottam és a víz mellé kikértem a sört is. Mert egy igazi Genteleman vagyok. Sör be és haladtunk tovább, mert akkora tömeg volt, hogy jobbnak láttuk, ha lépünk és így jött a következő checkpoint a Triple Kikrks. Sör be, egy kis töménnyel. Ami a legszuperebb volt, hogy pont szabad volt a nagy kanapé a kis dohányzó asztallal, szóval abba beledöglöttünk és csak lazultunk. Lazulni inkább én lazultam Fraser inkább csak esett szét. Sör be, irány a levegő. Tudom milyen ez, egy pár évig Győr barátommal laktam együtt, tudom mikor kell megszellőztetni az emberek agyát. Kinn a friss levegőn William Wallace szobra mellet véletlenül kicsúszott egy kis róka… Szerintem nem annyira gáz, mert végülis a legnagyobb skót mellet egy skót kirakott egy rókát, ha én lettem volna, lehet nem nézték volna jó szemmel, végülis senki nem nézte jó szemmel a nyilvános róka űzést, de szombat éjszak a belváros közepén ez megszokott. Miért? Mert a Skócia 98% alkoholistákból áll! JUHÉÉ Imádom őket! Mindegy… Fraser persze azonnal jobban lett és megkívánta a sört. Pubb-ba nem, hanem inkább menjünk valamilyen clubba így a választásunk az Espionage-re esett. Tömeg, lányok, ital, fények… ÁÁÁ forog a világ! Valahol Aberdeen centerében egy nagyon öreg épület harmadik emeletén körülbelül hajnali 2 –kor elkezdett totálisan beütni a pia, de nem csak nálam, hanem a kispajtásomnál is, Farser megint kezdett készen lenni. Hey! Vége! Nem bírjuk vége. Dobbantottunk is, ő ment a megfelelő buszt megkeresni én pedig elindultam haza, ami józanul maximum 10 percre van. Nem értem haza 10 perc alatt. Kicsit kész voltam, így lefeküdtem egy padra. Pihenni kell, nem úgy megy már mint anno az egyetemen, de egyszer csak hallom hogy fiatalok jönnek és röhögcsélnek. Hallom egyre közelebb jön valaki majd megláttam egy kedves lányt. Meg se szólalt egyszerűen csak rám feküdt és megkérdezte, hogy jól vagyok-e, mondom persze csak kicsit fullon vagyok. Tovább állt, basszus ennyi hülyét, tuti fogadtak, hogy egyikük sem mert rám feküdni, de ő megcsinálta. Még jó hogy csak kis vékony lányka volt, mert egy komolyabb szerkezetet nem biztos, hogy elbírtam volna róka nélkül! Körülbelül pár percre rá, amikor már úgy határoztam, hogy itt az idő és fel kell kelni és haladni kell tovább hallom, hogy valaki megint közelít és egy srác odajött hozzám, majd köszön és kérdezte megvagyok-e? Igen, megvagyok, majd elővette a mobilját és csinált egy selfie-t velem. Nemzeti hős vagyok. Elisment a srác, nekem meg a fejemben végigfutott, hogy holnap egy új meme leszek a Facebook-on! De tudjátok, hogy van ez, valahogy be kell törni a pop szakmába!

Kemény éjszaka volt, de hazabotorkáltam… Az alkohol öl, pusztít és nyomorba dönt. Heh…