Fraser féle BBQ

   Mivel én végeztem két gulyással is most megint Fraseren volt a sor, hogy valami finomsággal lepjen meg. Nem is gatyáztunk sokat a melóhelyen 1-2 e-maillel gyorsan meg is állapítottuk, hogy a szombati napon meg kell ejteni egy jó kis BBQ-s estet. Ki kérdezett, hogy mit ennék, és mondtam, hogy bármi jöhet, ami hús. Rendben, mi lesz az itallal? Semmi, azzal se foglalkozzak, mert van rogyásig rum, whisky és sör a hűtőben. Huhuhu, esetleg a steak es saslik mellé egy jó magyar vörösbort kérsz? Ő nem kér, de kérdezzem meg Liam-et is, mert ő is jön, tudjátok a villamosmérnök srác. Nah Ő sem kért, fain, akkor semmi sem kell, de én még megspékelném a repertoárt az almaborral. Gyerekek szerelmes vagyok az almaborba, isteni jó dolog. Továbbá Balázs haveromat is meghívta, szóval az este négy fővel fog indulni. A terv egy jó kis BBQ, ital és esetleg az estét folytatjuk benn a városban valamilyen clubban. Rendben!

   Péntek este találkoztam Balázzsal és elmeséltem a haditervet, közben megismertem az új lakótársát Mr Kapitány Z.-t. Nah nagy arc Ő is. Jól kezdődött a bemutatkozás, nyugi Ő sem bírja a magyarokat, így mindkettőnknek megvolt a szimpátia. Jah, hogy félig ukrán is vagy! Akkor nincs baj pajtás. Ejjj kemény világ van itt a magyarokra, de eltudjátok képzelni miért, mert az átlag polgár itt is azt csinálja mint otthon és ez itt egy-két magyarnak mint nekem is meg Balázsnak és Kapitánynak ez nem tetszik. Így nem is nagyon vágyunk a magyar bulikba és magyar emberek társaságára, nekem is megvan a kis köröm és pont elég, egy centivel sem kell több.

   Nah szóval Balázzsal egyeztetek, hogy kell cyder, almabor nélkül egy lépést sem tehetünk, hisz milyen grillezés lesz ez? Kemény lett nekem elhihetitek! Közben Fraser küldött egy sms-t benne egy képpel, hogy bevásárolt, egy átlagos kis bevásárlókocsi szintűig volt hússal és sörrel, ohh igen ember szeretem a stílusod!

  

   Másnap felvettem a bakancsom és a bőrdzsekimet, elmentem Balázshoz és batároztunk a jóféle iszonyatosan olcsó cyderből. Fraser mivel búvárkodni volt aznap mondta, hogy feltud minket venni a kikötőben kocsival és nem kell elszenvedni magunkat a házához. Szipi-szupi!

   Kezemben az almabor, Balász kullog mögöttem és a kicsi kocsit már látom is, Fraser kivan borulva, hogy mi a franc van rajtam. Mondom nyugi ember, ez egy szimpla bőrdzseki, mi a baj? Az drága barátom, hogy egy hatalmas Exploited felvarró van rajta és rengeted a szegecs és a tüske a válladon. És? Mindegy, így vagy hülye.

 

  A házban az első az volt, hogy pattintottunk egy sört és Balázs közben bemutatta mi az az „elkapitáno”, amikor luxushajón dolgozott akkor megkapta ez a kinevezést, mert kéz nélkül húzóra megtud inni egy sört. Vérszemet kaptam, no meg Fraser is, mi az, hogy mi nem tudjuk megcsinálni. Szóval kibontottunk egy sört és leraktuk az asztalra, kezünket hátratettük és bevettük a szánka a sört, felemelkedtünk és mindenfelé ment a sör csak a gigánkba nem. Én közben féltem is, mert egy éve építettem fel az első fogamat, szóval marhára nem lett volna vicces, ha letörik es első és fog nélkül pózolok a clubban.

   Frasernek van egy vicces technikája a faszén begyújtáshoz, először is annyi szenet vesz amennyi kell, majd a szenet nem bontja ki a papírzsákból, hanem az egészet felteszi a grillrácsra és a papírzsákot gyújtja be… Soha életemben nem láttam ilyet, de Balázs is csak nézett, hogy mi a fene van! Marhavicces, de igaz, miért dobjuk el a zsákot, ha az papír és jól ég, sőt segít begyújtani a szenet.

   Balázs lett a shéf, mert mondta, hogy Ő ezt imádja csinálni, hej Fraser dolga… Mindegy ő megcsinálta a pácot… Ok ember, bele ne szakadj a melóba. Nah, szóval a husi sül, a bor fogy, én meg egyre hülyébb vagyok. Csak a szokásos.

 A technika

 Balázs is sír...

Nagyon finom lett

 A hajam még mindig tart!

Jól bekajáltunk és letelepedtünk a nagyszobába, én csak nyomtam magamba az almabort, meg rájártam a rumra. Fraser kezdett megborulni, mert aznap búvárkodni is volt, szóval megszívta az agyát különféle gázokkal és fizikálisan is el volt fáradva. Megy a beszélgetés, de nekem mehetnékem van, Liam közben annyira kész, hogy majdnem elaludt! Ok megyünk, Fraser marad, mert kislány! Heh a gyenge! Könnyes búcsú, de azért az almabor a kezembe, dzseki a testemen és irány a buszmegálló. Liam emlékeztet, hogy közterületen nagyon elfogják dolgozni a kis seggemet, ha iszok, mondja ezt pont akkor amikor megyek át az úton és egy kétliteres butykos van a számhoz tapasztva… Kösz ember, de ezt az éjszakát valahogy a rendőrök nélkül kell kibírni. Megyünk a megállóba és látjuk, pont jön egy busz, senkinek nincs kedve futni, de én már 2 méterre vagyok a busztól és ordítok, hogy gyertek már, hisz hamarabb benn leszünk! COME ON!!! Liam ordít, hogy a buszra így nem vihetem fel a szeszt, nyugi ember, nem ma kezdtük ezt a témát, szóval a butykos be volt szorítva a dzseki alá, közben matatok a pénztárcámmal és veszem a jegyet. Lehuppanunk és Liam kivan akadva, hogy milyen „rossz” vagyok, bocsika…

 Döglés

   Fogy a bor és dolgozik a vesém, végre benn vagyunk a centerben, kezemben az üveg, bakancs, dzseki közben koktélruhás csini macák között lavírozunk, de jól nézhetünk ki.

   Iszonyatosan kell vizelni, de közben Liam meg csesztet, hogy sok a rendőr és baj lesz az üveggel és főleg azzal, hogy mindannyian annyira készen vagyunk, hogy menni sem tudunk. Nah jó Balázs tartotta magát, de ez is csak percek kérdése volt már csak. Nekem iszonyatosan kell vizelnem! Szóval egyszerűen leraktam a butykost a földre és bementem az egyik utcába ami a Union Streetről nyílt. Ahogy megyek egy rendőrautó áll meg mellettem és kiszáll a kedves kolléga és elindul felém… Ok, én úgy megyek vele szembe mintha ez teljesen norma dolog lenn és semmi rosszat nem tettem és nem is fogok tenni. Elment mellettem, huh mekkora megkönnyebbülés, de még mindig kell vizelnem. Megfordulok és látom a kedves rendőr bácsi odament a butykosomhoz, felvette majd elvitte az első kukához és kiakarta dobni, de nem ment ám ez ennyire könnyen, mert olyan nagy az üveg, hogy nem fért be a kuka kis résén. Azt a kukát a Mcdonalds-os hulladékhoz tervezték, nem egy bazi nagy almaboros üvegre, nem gondolták, hogy lesznek olyan idióták is a városban, akik ilyen üvegből fognak inni, pedig DE! Nah jól van, haladok tovább a sötétbe, de közben elmorzsoltam egy könnycseppet a még megmaradt fél liter kis boromért, közben látom az utca pedig zsákutca. Miért megy egy tök részeg bakancsos, bőrdzsekis, kitűzős, felvarrós barom a sötét zsákutcába? Ott lakik, jött az ötlet az agyamba, ha véletlenül a rendőr visszafordulna és megállítana. Haladok befelé és azt látom, hogy ez a kedves fiatalember nem tud itt lakni, mert olajcégek vannak csak. Munkát keres a gyerek…

   Jól van mindegy, haladok befelé és semmi, de legalább a rendőrök sem jönnek utánam. Találok egy iszonyat sötét helyet és egy nagy üvegépület előtt pedig, valamilyen kis kert van. Jaj, ez nagyon szuper hely, hogy a 150%-on működő veséimet meglazítsam. Bekészülődök a bokorba és amikor megéreztem mennyek kapuját hirtelen valamilyen mozgásérzékelős szenzor vagy a fene sem tudja hogy mi, de felkapcsolódott a villany és az egész helység fényárban úszott, de annyira hogy vizelés közben majdnem megvakultam, azt hittem leszálltak az idegenek, már készültem a harmadik típusú találkozásra és ment a fejemben az X-akták zenéje is. Nincs mit tenni, ha már elkezdtem ezt a munkát, akkor azt be is kell fejezni. Ha volt kamera, márpedig biztos volt kamera, akkor a portások tuti iszonyatosan röhögnek rajtam.

   Nah vége, és jól esett, haladok kifelé a bokorból, és pont jön egy rendőrautó és engem néznek. Mit keres egy tök részeg bakancsos barom az egyik olajcég kis front kertjében? Jaj biztos urak, csak az  a szép tulipánt néztem meg!

 Kb vizelés közben

   Vissza Balázshoz, de Liam közben lelépett, mert, már beszélni sem tudott, így az estét Balázzsal kellet megnyomni. Bementünk több clubba is, de sok vodka-lime-tol úgy szétvágtam magam, hogy kikészültem és Balázs is egyre hülyébb volt. Jött az ötlet, hogy menjünk kajálni! Elmentünk az egyik pakisztáni kebaboshoz, de én már, mint a rongybaba csak a földön ültem és bólogattam, hogy igen mehet a csípős és a hagyma is!

   Balásznál fekszem a földön és az új Dredd bíró filmet nézzük, alig megy befelé a kebab, mert hulla fáradt vagyok. Balázs megágyaz nekem a földön ami azt jelenti kaptam egy kis takarót és valamilyen párnát.

  

Alszok!

    Hallom nyílik az ajtó és másnap van, én majdnem kigyulladok, mert olyan melegem van, hát kiderült betakarózva és bőrdzsekiben aludtam. Szuper, nézem a lábamon bakancs nincs! Mi van? Balázs mondta, hogy a bakancsot leszenvedte egy félóra alatt, de a dzseki nem jött le, ez van így aludtam el. Jó tanács sose aludjatok el bőrdzsekiben, mert nagyon meleg.

   Kemény hétvége volt, kibírtuk a rend őrei nélkül és nem is vétkeztünk olyan nagy dolgokban, ezek mind csak diákcsínyek! Jah ha valaki ezt most felhasználná ellenem, akkor most közlöm ez utópia nem megtörtént eset, de aki ismer, az tudja, hogy van rá nagy esély, hogy ez a történet igaz alapokon nyugodjon!

A hidegháború

   Munka, megy minden a megszokott módon. Asztalomon hever egy mappa, ami körülbelül már 2-3 hónapja ott van és nem nagyon foglalkoztam még vele. Alapvetően Stefan asztalán volt vagy fél évig, de megunta és lepasszolta a munkát nekem. A mappa lényege, hogy ezeket Traveller-nek hívjuk és minden fontos dokumentáció benne van, amit az adott alkatrészhez vagy egységhez tudni kell, vagy esetleg fontos bárki számára, aki dolgozik vele. Gyártáshoz benne vannak a gyártási rajzok, idők, összegek. Összeszerelésnél pedig azok a rajzok, amik segítik a dolgozót a könnyebb összerakásban illetve leírások, hogy hogyan is kell elvéhezni a munkát, ha meg még esetleg tesztelni is kell, akkor le van írva pontosan, hogy mit hogyan kell elvégezni.

   Nyitom es látom, hogy egy nem mágnesezhető oxigén kábel rajza és összeszerelési útmutató van benne. A dolgozó jelezte és feliratozott mindent, hogy hiba van a rajzzal és a leírás sem pontos, mert tapasztalati úton és az éves rutin alapján, vannak dolgok, amikkel ki kell egészíteni a leírást. Rendben, ezt a problémát kezelni fogom, de biztosan felkeresem az adott személyt és pontosítok vele mindent.

   Van egy másik mappám is, kinyitom és abban is hasonló problémák vannak. Ebben a csomagban egy Hand display (kézi kijelző) összeszerelési és teszt leírásai és rajzai vannak. Ez az eszköz egy pici kis számítógép, ami a búvár kezére van erősítve és állandó adatokat add géz nyomásról, mennyiségekről és egyéb más fontos dolgokról. Látom a dolgozó megkérdőjelezte a nyomaték nagyságát a csavaroknál, biztos, hogy lemegyek elbeszélgetni, mert ezek az értékek kalkulálás alapján jöttek ki, szóval nem lehet csak úgy hasra ütve megmondani, hogy 35 Nm nagysággal csavarják be a csavarokat. Bakker 60 m mélyen egy akna mellet ránézel a készülékre és látod, hogy a fele nincs meg, mert a csavarok nem tartottak…

   Unite 5. Elektronikai összeszerelde és labor, megis vannak az emberek, akiket keresek. Egy fiatal lány Claire és egy idősebb torzonborz hajjal ellátott úriember, Ian. Azonnal jó hangulatú beszélgetések kerekedtek, nagyon közvetlenek és kedvesek, azóta komolyabb projectet is viszek velük és nagyon szuper velük dolgozni. Hiába elektronikai labor, a gépésznek mindenhez kell értenie, nah jó, nyugi, gépészeti problémát oldok meg, mert a villanyászok nem tudnák megoldani… He-he, de igaz!

   Szóval gyorsan kitárgyaltuk a problémákat és orvosoltam mindent, kijavítottam a leírásokat és az ezer éves gagyi oxigén kábel rajzát is a rajzolómmal feljavítottam, hogy egy kezdő is megértse, mi van a rajzon. Ahogy ezt elmondtam és elintéztem Claire mondta, hogy én vagyok a legjobb mérnök. Ohh, köszönöm a bókokat, de miért is? Azért kedves Tamas, mert te lejössz személyesen velünk beszélgetni, hogy mi a problémánk, te itt vagy lenn köztünk nyakkendőben, mások csak egy szaros e-mailt küldenek, hogy mi a vinnyogás tárgya. A másik, hogy úgy fejleszted a dolgokat és olyan leírásokat csinálsz, hogy az is megérti, aki sosem dolgozott ezen, ez nagyon hasznos és jó dolog, köszönjük. Váó, nah ezt sosem gondoltam volna, nekem ez alap dolog volt, de nagyon is örültem neki, és mondom azóta nagyon szuper barátság is kialakult a kedves kis hölggyel és Ian-nal.

   Claire-t elkezdtem a csesztetni, hogy menjen főiskolára vagy egyetemre, nem hülye és több esze van az elektronikához, mint nekem, a másik, ami fontos, hogy érdekli és jó benne. Állandóan mondja, hogy az elektronika az maga a fekete mágia, nem látsz semmit és mégis működnek a dolgok, nah pont ez az ami engem zavar. Én azt szeretem, ami mechanikusan működik, szóval, ha megszűnik a nyomás, akkor egy kapu automatikusan bezáródik és egy másik kinyílik, jaj nekem a sok szenzorral, nem az én világom. Szóval hajtom, hogy mellettem van üres hely és felkerülhetne az osztályra, szóval kérje a céget, hogy írassák be az egyetemre vagy a főiskolára. Ki tudja, lehet összejön, csak harcolni kell.

   Miért érdekes Ian, mert már öreg, jah és iszonyat sokat tud és nagyon vicces. Állandóan humorizál, de kiderült, hogy katona volt fiatalabb korában. Mesélte, hogy a hidegháború idején egy Hunter Class, osztályú tengeralattjárón szolgált. Jah, hogy ezért van ennyi tengeralattjárós kép a laborban, nem azért mert mi gyártunk felszereléseket hozzájuk, nem-nem, ez mind Ian cucca. Szóval mesélt, hogy voltak nagyon vicces jelenetek a hidegháború idején, közel voltak a volt Szovjet szárazföldhöz és csak megfigyeltek, hallgatóztak, de voltak a sarkvidéken is a jégpáncél alatt. Ian rádiós volt, mondta, hogy hihetetlen milyen rémisztő hangokat lehet hallani a mélységben, nem különben idegtépő ahogy merülsz le és recseg-ropog a hajó törzse. Szóval mesélte, hogy egyszer feljöttek a sarkvidéken egy cigire, de volt valami baj, valami nagyon elnéztek és nem a megfelelő helyen emelkedtek fel és komolyabb vastagságú jeget kellet a tengeralattjáróval feltörni, nagyon vastag volt a jég és az emelkedés szöge sem volt megfelelő, így a hajócsavart és a hajó farkát nagyon megrongálták. Mutatta a fotót, hogy ott bagóznak a semmi közepén és amerre csak nézel, jeget látsz ezek meg szétbarmolták a tengeralattjárót. Laza!

   Mondta, hogy kijavították, de mindenki be volt gazolva, kicsi hajó volt, összesen lehettek 100-an a fedélzetén. Néztem a műszaki rajzokat és meg is mutatta, hol volt az ő helye és melyik volt az ő kabinja. Hihetetlen érdekes, jó ember, jó sztori.

 Azt hiszem ez az, de nem vagyok benne teljesen biztos

   Este elmentem edzésre és találkoztam Dima-val. Ő orosz, de Lettországból jött közel 6 évvel ezelőtt. Jó vele dumálni, mert nagyon gyenge az angolja én meg fejlesztem az oroszomat és nem felejtem el, elég vicces, amikor beszélek hozzá, Ő meg csak szól, hogy Tamás ne ukránul, oroszul mondjad, ohh ilyenkor forognak a kerekek, sok nyelvet használok néha egy időben, de megoldjuk. Dima jó fej, kb 45 éves és, miért érdekes, mert aznap mesélt Ő is a fiatal koráról. Mondta, hogy megjárta a hidegháború egyes pontjait, Ő specnazos volt és Afganisztánban bevetették, nem akart erről nagyon mesélni, mondta, hogy csúnya része ez a múltjának. Engem érdekelt volna nagyon, de nincs kedvem bolygatni embert aki megjárta a frontot és sütött el fegyvert… A téma úgy jött föl, hogy kérdezte, hogyis vagyok én félig magyar és félig ukrán, majd mondtam, hogy apám végzett a Jakubovszkij páncélos mérnökin anno Kijevben és régi birodalomban.

   Érdekes nap volt, mert egy nap alatt ismertem meg, vagyis tudtam meg több dolgot két emberről, akik anno a hidegháborúnak nevezett szuperhatalmak erőfitogtatásaiban jelen voltak. Anno békésen voltak ellenségek, ma meg már egy másik világban egyszerű hétköznapi emberek és hősök a maguk életében!