Komolyan
fain minden, megy a meló, egyre jobban és most már a tempó is visszaállt.
Sikerült elérnem azt, hogy most már nincsenek hibák, max egy kettő olyan, ami
mondjuk a Brit szabvány és én nem ismerem, vagy nem ismertem eddig. Az a
rengeteg dokumentum és papír, ami rám várt szépen lassan le lett adva ellenőrzésre,
de azt kell, hogy mondanom, hogy nem is lassan, hanem eléggé tempósan! Szünetekben
sem voltam rest és dolgoztam, mert ha benne van az ember rossz néha leállni,
elveszted a fonalat, és ha valami nem úgy van feltöltve a rendszerbe, vagy nem
megfelelően adom meg a változtatás számát, akkor csak az IT tud rajtam
segíteni. Nagy odafigyelést igényelnek ezek a dolgok és nem lehet félvállról venni
ez a munkát. Szóval inkább befejezek egy nagyobb feladatot és utána megyek inni
egy kávét vagy tenni egy sétát. Kérdezik is, hogy miért dolgozok ennyit, de
mondtam, hogy eléggé hozzá vagyok szokva, vagyis az eddigi munkahelyeimen nem
nagyon volt lazsálás, általában mindennel el voltunk maradva és hajtani kellet
magunkat. Ez a munkamorál megmaradt mai napig és már rám szóltak, hogy
nyugodjak le. Szuper ezt is elértük, meg vannak elégedve. mert gyors vagyok és
a munkáim jók. Szinte nincs hiba, sőt 20-30–ból max 1-2 jön vissza, de az is
max betűhibával. Miért dolgozol így? Miért hajtasz? Szeretnék egyszer a Főnököd
lenni, mondtam a gyors és tömör választ! Ejha, hát végülis meg van rá minden
esélyed, sőt kívánom is, hogy legyél az hiszen van diplomád és te tudsz tovább
lépni! Ilyen választ kaptam vissza, szóval én is néztem nagyot. Sok munka és
idő, de szépen lehet haladni előre a cégnél. A jelenlegi Menedzserem, vagyis
Főnököm is egyszerű mérnökként kezdte, most pedig övé az egész mérnöki brancs.
A cél ki van tűzve, el kell érni! Lehetetlen álmokat kell szőni és el kell őket
érni! Továbbá mondtam nekik, hogy olyan vagyok, mint Sztahanov! Mi van? Ki vagy
mi, vagy te? Jött a gyors kérdés vissza! Mondom Sztahanov, tudod a régi
világban volt egy bányász, aki nagyon nagy mennyiségű szenet bányászott és az ő
tempóját próbálták mások is felvenni, vagy aki keményen dolgozik azt is hívják
még Sztahanovistának! Néznek nagyon nagy szemekkel, mert fingjuk sincs arról,
hogy miről beszélek. Basszus ez egy olyan világ ahol demokrácián kívül nem
nagyon taposta izmusok bakancsa az emberek elméjét és életét. Hihetetlen, hogy
a kommunizmusról és Szovjetunióról oly keveset tudnak, tudják, hogy a második
világháborúban szövetségesi voltak, de nem sokkal több. Danny is kérdezi, hogy
a Magyarok is anno a szovjetekkel voltak… Hát… Izé… Nem nagyon, Danny mi igen
keményen a Németek oldalán harcoltunk a Szovjet medve ellen. Nah ekkor leesett
az álla és nem hitte el. Mondtam neki, hogy külön Nyilas nevezetű pártunk is
volt. Mikor Horthy nevezetű vezérünk volt hatalmon, akkor sokszor volt
személyes találkozás Hitlerrel. Kérdezi, hogy miért, és hogyan lehetett ez. A
válaszom egyszerű volt és tiszta: Trianon! Nah ezzel felcsigáztam! Mondtam,
hogy anno Magyarország nagyon nagy volt, de az első világháborúban, mi mint a
vesztesek oldalán állva szétdaraboltak minket egy béke néven futó paktum
alapján! A második világháború idején Német szövetségesként egy rövid időre
megint visszacsatoltak egyes területeket. Mondtam, hogy nézze meg a neten, hogy
milyen a jelenlegi csonka Magyarország és milyen volt a Nagy ezer éves határral
rendelkező Magyar föld! Hihetetlenül nézte a térképet és nem hitt a szemének,
hogy a mai Horvát tenger Magyar fennhatóság alatt állt, hogy a mai Románia egy
nagy része a miénk volt, nem is beszélve a Kárpátaljáról és a felvidékről.
Furcsa csodálatot láttam a szemében, érdekes volt egy hazafi Skótot látni,
ahogy érdekesen kémleli egy számára idegen világ szétzúzását. Végül mondta,
hogy érdekes, ahány világ, ahány nemzet mind másra és másra törekszik. „Ti
magyarok azt szeretnétek, hogy ujra nagyok legyetek, mi Skótok pedig azt szeretnék,
ha kisebbek és függetlenek lennénk, nem kell nekünk Anglia!” Igen, igazad van,
tényleg érdekes, de ez így van helyén, miden nemzetnek más-más a történelme, és
mást sirat, Moszkva sosem feledi CCCP-t! Szóval nagyon érdekesen
elbeszélgettünk, ő is mesélt a Skót történelemről és ajánlott egy-két dolgot,
mert mondtam, hogy érdekel. Ha már itt élek, tudjak már valamit az itteni
harcos nemzet történelméről!
Szépen
járok edzésre, minden nap ott vagyok a teremben és keményen odateszem magam,
néha nagyon fáj, de csinálni kell. Egyik este mentem haza és már késő lehetett,
a terem is zárt, szóval olyan háromnegyed tíz –tíz fele járhatott már az idő.
Egy sötétebb utcában mentem haza és azt láttam, hogy egy magasabb és egy
alacsonyabb alak valamit csinál a padkánál. Közelebb érve láttam, hogy egy
idősebb hölgy és egy kislány egy üveges kólát próbál felbontani, vagyis ugye a
padkával próbálta a nagymama lepattintani a kupakot, de sehogyan nem sikerült
neki. Én azonnal odamentem, de még ők néztem rám ijedten, majd mondtam, hogy
adja csak ide a kólát, majd én felbontom. Elővettem a kulcscsomómat, amin
mindig van egy nyitó, mert ugye sosem lehet tudni, hogy mikor kell egy jó söritalt
felbontani. A hölgy félve, de odaadta. Én felbontottam, majd ami következett az
számomra is érdekes volt, ugyanis sosem láttam még akkora boldogságot egy gyermek
szemében. Azt az ujjongást és köszönöm hegyeket, nem tudom egyszerűen leírni,
akis kezével átölelte a derekamat, pedig tényleg ijesztőnek nézhettem ki, hisz
bakancs meg kapucni rajtam és egy sötét utcában voltunk. De a kislány nem fél
semmitől, számára a világ csodálatos és nincsenek benne gonosz dolgok, a lelke
teljesen tiszta és tele van szeretettel. Iszonyatosan meghatódtam, hiszen semmi
különöset nem csináltam csak egy kólát bontottam fel, amit a nagymama vett a
kislánynak. Látszott rajtuk, hogy egy kicsit szegényebbek, de rendben voltak.
Nagyon jó érzés fogott el. Leguggoltam a kislányhoz, mondtam, hogy szívesen
majd a kis kezébe nyomtam a kupakot. Még egyszer megköszönte, de hallottam és
éreztem, hogy ez a köszönöm tényleg szívből jön…
