Kezdetek, indulás, megérkezés

Szisztok!

Az időrendiséggel kérlek, ne foglalkozzatok, mert most az elmúlt 3 hetet próbálom majd megírni és feltölteni, így a dátumok nem fognak egyezni, majd szépen behozom magam és minden kronológiailag fog haladni tovább!

A Magyarországi kezdetek…

A Skóciába való kiköltözésemnek a kezdő lépései egy gyerekkori barátomhoz kapcsolható, akinek 2 évvel ezelőtt adódott egy olyan lehetősége, hogy feladhatja a kis szegedi bérlakását és az anyagi biztonságot nyújtó munkahelyét és a barátnőjével kézen fogva új életet kezdhetnek a messzi Aberdeen városában. Töretlenül, ahogyan tőlünk csak tellett tartottuk is kapcsolatot, de nem csak a technika segítségével, hanem azért egy-két komolyabb bulit is sikerült túlélnünk a számára akkor már messzi Acélvárosban. Én az akkori időben még igen erőteljesen a Miskolci Egyetemhez közeli kocsmák pultját koptattam, mert végzés előtt álló Gépészmérnök hallgató voltam. Sikeresen túléltünk több kollégiumi szilvesztert és a híres gólyabálokban is megmutattunk, vagy csak én, hogy igenis tudok viselkedni olyan rendezvényen ahol már késsel és villával kell enni…. :) Ilyen alkalmakkor igen sokat sikerült beszélgetni a kinti lehetőségekről és az akkori munkám közötti szépségekről, mert aki ugye profi az már melózik mérnökként diploma nélkül. Utolsó nagyobb beszélgetésünk után otthagytam a munkahelyemet, sikeresen leállamvizsgáztam és úgy határoztam, hogy Gépészmérnökként pici, 2 éves ipari tapasztalattal megpróbálom meghódítani a messzi Skóciát. A felkészülés időszakában először is, ahogy Pataki mondta „elhagyom a várost” és kezembe vettem a szülőházamat és a kis kedves városomat Szeged-et. Fő szempont volt nálam, hogy egészségügyileg kicsit rendbeszedjem magam, mert az egyetemi éveim alatt a kis testem igen megvolt viselve, és elhasználódott, szóval elkezdtük a „ráncfelvarrást”. A gyógyulás mellet sikerült egy mérnöki munkát is megcsípni, amit nem győzök megköszönni B. Attila-nak és az öregemnek, mert az a munka is sokat segített, hogy jobban menjen a spórolás és könnyebben induljon a kinti élet. Lassan de biztosan a munkás-gyógyulós korszakban kirajzolódott az utazás és a nagy nap időpontja, ami 2014.06.30. azaz egy szép Hétfői napra esett.

Indulás…

Repülőjegy megvásárolva, ami körülbelül olyan körülményes volt, mint Tibi atya mellet józanak maradni. Egy szó, mint száz igen nehezen sikerült a repülőjegy megvétele, mert körülbelül hetente változott a terv, hogy autóval megyünk ki vagy repülővel. No problem, sikerült véglegesíteni és a KLM-nél be is mutatkoztunk, hogy szeretnénk önökkel repülni.

Nagy pakolás, mit vigyek magammal 2 gatya, 3 zokni, 1 szép szál magyar kolbász és már kinn is állok a Ferihegyen, a repülőtéren drága Édesanyámmal és a kedves párommal. Gyors csekkolás, hiba… A repülőjegyem nem tartalmazza a csomagok szállítását, DE ha most kifizetek 9 ezret, akkor simán feldobálják, és nem fogok meztelen seggel megérkezni az új világba, vagy beregisztrálok egy törzs utas rendszerbe és akkor ezentúl mindig ingyen repül a poggyászom. Mondanom sem kell, hogy percekig hezitáltam, hogy otthagyjak-e 9 ezret vagy az ingyenes ajánlatot válasszam. Nehezen indulunk…, nos inkább most legyen baj a földön mint a hajtóművel az égen. Lassan megérkezett az öreg barátom is a kedvesével, mert ők most hazajöttek nyaralni és én velük megyek ki. Ott lehetnek egy „új élet” születésénél. Könnyes búcsú Anyutól és az egyetlen barátnőmtől, pedig én mondtam nekik, hogy nem a frontra megyek, csak egy másik világba ahol ugyan úgy van sör és tömény, ne sírjanak minden rendben lesz. A repülő szépen siklott és törtünk előre egészen Amsterdam-ig. A legális füvesek fővárosában igen erőteljesen lehet érzékelni, de még a repülőtéri szuveníresnél is, hogy itt bizony a füvecske legális, póló, sapka, de még az alsógatyán is cannabis látható. Sikeresen becsekkoltunk az amsterdami gépre és már csak másfél óra választott el a vég céltól, Aberdeen városától. A gépen kínáltak mindenféle finomságot, és nem is restelve kértem egy vörös bort, szóval megérkeznem nem sikerült tisztán.

Leszállva a repülőről az első dolog, amit éreztem, hogy itt bizony nekem tetszeni fog a klíma, a magyar 30-32 fokos hőségből megérkeztem a kellemes 20-23 fokos enyhe szellővel kísért országba csodálatos érzés volt, később kiderült a szellőcske itt állandó és rendesen fel tud erősödni. A repülőtér nem nagy, sőt igen kicsinek mondható, B.Imi felkészített, hogy az útlevél vizsgálatnál odamehetnek hozzám furcsa öltönyös bácsik, akik arról faggathatnak, hogy ki vagyok és miért jöttem ebbe a városba és országba. Mivel felkészítettek ezért tudtam, hogyha mégis nem úgy nézek ki, mint egy skót akkor bizony csak annyit kell mondani, hogy turista vagyok és csak 2 hétre jöttem meglátogatni a barátaimat, ezzel az indokkal a bevándorlás hivatal emberei mindenkit elengednek és nincs is további gond. Valahogy éreztem, hogy a helyes válasz nem az lenne, hogy ide jöttem letelepedni és munkát keresni, mert otthon nem volt az igazi… Senki nem állított meg, további szép napot kívántak és mehettem tovább megkeresni a poggyászomat. A bőröndök felszedése után S. Anna bátyja Tamás-sal mentünk haza, vagyis hozzájuk, mert náluk volt letámasztva Imi autója az öreg Lexus. Beszállva a bal ülésre igen furcsa érzés volt, hogy basszus én vagyok bal oldalt és az az anyósülés, továbbá az út másik oldalán kell közlekedni. Nem volt vicces számomra, nagyon furcsa és érdekes. Megérkezve Tamás-hoz, látjuk, hogy Imi kocsija nem indul, az akkumulátor le van merülve és a bal első kerék is egy kicsit lapos. Gyors akku csere, majd irány egy benzinkút és már a kerekek is szuperek, lehet lőni annak a 6 hengeres 2 literes gépnek, hadd érezze, újra itt vagyunk! Átpakolás a Lexusba és megyünk a végleges lakásba és meg tudtam, hogy én csak a konyháig. Ugyanis nekem a kezdetek egy kicsit körülményesek, mert nincs hol aludnom ezért egy matracon fogok kezdeni a konyhában. 

A matrac befoglaló méretei a következőek voltak: 1650 mm hosszú és körülbelül 560 mm széles. Aki ismer, az tudja, hogy ez igen kevéske nekem, mind a hosszúságra és mind a szélességre. Lerakva a földre és rá fekve Anna látta, hogy ez így igen nem lesz megfelelő és azonnal vissza kell menni a bátyjához és el kell hozni egy rendes ágy matracát, mert most van, mert most nincsenek lakótársai. Továbbá ekkor találkoztam az egyik lakótársammal H. Judittal, kedvesen fogadott és üdvözölt, mindenki tudta már, hogy jövök, nem ijedtek meg, hogy plusz egy ember fog horkolni a lakásban. Imi-vel be a Lexusba és irány vissza Dyce városrész. A normális méretekkel rendelkező matracért, ami 2100 mm hosszú és minimum 900 mm széles, alig tudtuk összehajtogatni és a kocsiba bepréselni. Mondanom sem kell, hogy igen szép látvány voltunk, ahogy az utcán egy pár hülye egy matracot hajtogat össze és pakolja be a kocsiba. Hazaérve leterítve az új matracot a másik kicsit csak falvédőnek tettem be a falhoz, legalább valamilyen szolgálatot teljesítsen már. Anna kért minket, hogy boltba szaladjunk el, mert kellene kenyér, víz, vaj, mert nagyon vacsorázni sem tudunk. Imivel elmentünk a gyalog 10 percre lévő nagy Sainsburry’s-be ami egy nagyobb hipermarket és mondanom sem kell, hogy mindent lehet ott kapni, a szesz terén igen csak nincs probléma. Olyan mennyiségű whiskey és sör kapható, hogy számomra igen hihetetlen volt első ránézésre. Ami pedig igen zavart, hogy egy 2 literes víz is egy font, a kenyér másfél. Én azonnal mindnet váltottam át magyar forintba és zavarban voltam, hogy én bizony nem fogok venni 400 HUF-ért 2 liter vizet, mi vagyok én, gazdag család sarja? Imi bevásárolt és kipróbáltam az IRN BRU nevezetű ekte skót üdítőitalt, színe narancssárga, íze pedig nagyon érdekes, majdnem, mint valami gyerek rágó, de nekem ízlik. Elvileg a skótok erre esküsznek a másnaposság ellen. A feltankolt felszerelésből jól megvacsoráztunk és közben megjött O.István is, aki az utolsó lakótársam, aki Judit párja. Gyors bemutatkozás, vacsi befejezése, és lassan de mindenki érzékelte, hogy el kell indulni, aludni, mert a másnap nagyon nehéz és hosszú lesz, nekem is és persze Imi-éknek is, mert nagyon sok mindent el kell intézniük a városban nekik is. Befekszem a matracra, az utolsó, aki kiment a konyhából lekapcsolta a villany és sötétség borította be az idegen országban lévő idegen konyhát. 

Megszámoltam a sarkakat és sok sikert kívántam magamnak ezután el is nyomott az álom a fáradtságtól.