A konnektor... 567?

Добрый день, Tоварищи! 

Reggel 9 fele van és péntek, magyar idő szerint már 10 óra. Valami hitetlen hülyeséget álmodok. Emberek ölik egymást és én is benne vagyok a harcok közepében, keményen gépfegyver ropogást hallok, mire eszmél az a pár köbcenti a koponyám mélyén, hogy HEY, BODDY, ez nem álom ez a valóság, csörög a mobilod. Mivel egy AK-47-es gépfegyver működés közbeni hangja a csengőhangom. Azonnal eszmélek, és már veszem is, de fél szemmel láttam, hogy „Private number”. Nyugszik a kis lelkem, de érzem, hogy egy perce még vérben áztam a harcmezőn és a terrort éreztem, most meg azonnal folyékony angollal el kell magamat adni a tegnapi hölgynek. DONT PANIC! Szépen beszélgetünk, és arra lyukadunk ki, hogy tegnap este 5 kor várta a hívásomat, de mondtam neki, hogy ne haragudjon, de ha nem ismerem, a számot nem tudom visszahívni és én eleve úgy értettem, hogy ő fog vissza hívni. Nincs baj, kölcsönösen bocsánatot kértünk és belekezdett, hogy az interneten talált rá a CV-mre, és szeretne jobban megismerni, mert akkor könnyebben tudna ajánlani cégeknek. Jaj, de szuper! Egy két alap kérdés és megegyeztünk a jövő hét hétfői napban, délután 1 kor, benn az irodájában. De a pontos címet elküldi e-mailben. Oh yeah! Telefon le, mosdóba ki, kávé kézben és érzem enyém a világ. Az alap rutin következett. Megnyitva a leveleimet, nagyon megörültem, mert írtak egy újabb állás ajánlatot, ahol 1300 ccm-is és 61000 ccm-is motoroknak kellene tesztpadokat tervezni és gyártani, továbbá ezeket a motorokat kellene tesztelni. Ezek a motor adatok csak a tól-ig vannak, szóval a benne lévő nagyságokkal is kellene foglalkozni, mint az 2-3-4 vagy akár 10-20 ezres motorokkal. Hihetetlen boldogan olvasom a levelet, de egyből elmúlt a jó kedv amint megláttam a helység nevét, sajnos ez is Angliában volt és nagyon messze Aberdeen-től. Szomorúan, de muszáj volt visszaírnom, hogy köszönöm, de most nem fogadhatom el a lehetőséget.

Kinézve az ablakon láttam, hogy lehet, nem kellene veszni, hagyni ezt a szép időt és csak el kellene menni valahova sétálni, akár egy kicsit messzebb. Ötletem lenne is, el kellene menni Tory-ba, ahol első napokban voltunk autóval a part mellet a világító tornyoknál. Szóval fogtam is magam és elindultam a messzi Tory-ba és fotóztam is a tengert, a világítótornyokat és a várost. A parton sétálva, nagyon sok halászhajót lehet látni, hatalmas méretű gépek, és hallani a motor kellemes muzsikáját. Sokat ültem és néztem őket, merengtem és sodródtam a gondolataimban, csodálkoztam azon, hogy mennyire is messzire vagyok mind azoktól az emberektől, akiket nagyon szeretek, vajon otthon Anyám, mi jót főz a konyhában, mit csinálhat éppen, gondolom-e a kicsi fiára? Apám vajon, küszködik-e valamivel a ház körül, amit nem sikerült még együtt megcsinálni, vajon büszke rám? Remélem a nagyszüleim is jól vannak és eszembe jutott, a búcsú ebéd a magyar nagyszülőknél, amikor petrezselymes krumpli volt rántott hússal, Nagyapám azt mondta: „Fiam a húst egyed, krumpli ott is van!”. Nagyot mosolygok… Remélem drága ukrán nagyanyóm is rendben van, de gondolom most is a skype-on lóg és a kinti rokonokkal beszélget. Mi lehet a drága kis húgommal, lehet, most pont repül valahol, valamerre a barátjával, és ő is a magasban a kicsi világot kémlelve pont rám gondol. Vajon Ancsika angolozik, vagy valami finom sütit süt ő is otthon a messzi Acélvárosban. Jaj nem lehet felsoroni mindnekit, mindenkire gondoltam aki közel áll hozzám, még anagyon rég-rég nem látott emberekre is.

Folytatom utam és egy kis várhoz érek, táblák jelzik, meg írások, hogy bizony itt régen egy erőd volt és sok csatát megélt már ez a föld, a vár romjainak a közepén, büszkén feszül a szélnek a skót zászló. Nincs Union Jack-es zászló, ez skót terület. Sétálok tovább és elérem a világító tornyot és a város egyre távolibbnak tűnik, olyan gyönyörű… Bárcsak itt lehetnétek velem! Ez tényleg egy szuper nap, jól érzem magam a hétfői beszélgetés miatt, jó érzés beszívni a sós levegőt és a tenger mellet sétálni. Lassan de biztosan visszafordulok és haza megyek, sokat sétáltam, elfáradtam.

Nem fejezem be… Ugyan már…

Megmutatom, milyen a magyar mérnöki leleményesség a kinti komor világban. Nos, van ugye egy olyan probléma, hogy ezek a fura embereke ezen a szigeten, mindent fordítva csinálnak, és ha lehet, minden külön szabványban van. Ilyen a konnektor is. Az én régi kis Nokia töltöm szuperül bele illik a magyar konnektorba, de a kintibe nem passzol bele igazán, mivel csak 2 szára van és ne 3. 

A jól látható különbségek

Mielőtt kijöttem az öreg B. Attila kollégám elmagyarázta a technikát és annak a villamos hálózati hátterét, de a biztonság kedvéért Imi is elmondta a megoldást. Nem kell félni, csak kell valami kis vékony dolog, amivel bele lehet nyúlni a konnektorba amivel, biztosítjuk azt, hogy 3 villás a mi kis berendezésünk. A következő képeket látva Radács Tanár úr kérné vissza a diplomamámat és vonná vissza az elektronika kettesemet és drága Édesanyám lenne rosszul, hogy ennyit a Spártai nevelésről, hülye gyerek a konnektorba nem nyulúnk.

A technaika, Anyám itt adna egy nyaklevest... Don't worry Mama!

Kész is!

Szóval így simán behelyezhető a 2 villás dugó is, majd csak simán ki kell húzni, ha már készen, vagyunk, természetesen lehet kapni átalakítókat, de az olyan snassz, így az igazi…

Never say: "Sorry but I'm busy!'

Legyen Fényes Sikere a Kohásznak!

Jó idő van, sőt annyira jó idő van/volt, hogy én rövidgatyában tolom. Kipróbáltam, ha hosszúgatyában megyek el sétálni, vagy csak a boltba akkor a rohanósabb tempóm miatt érzem, hogy izzadok. Nem szeretem, szóval gatya csere és csak rövidben nyomom, nem fázom, de a kellemes kis szél miatt nem is izzadok. Még jó hogy hoztam magammal 2 rövidgatyát és nem hallgattam az öreg Imi-re, hogy „Jaj Johnny, ne hozz, rövidgatyát ott kinn mindenki hosszúban tolja, mert hideg van…”, nekem nincs annyira hideg, sőt az ilyet szeretem a legjobban, szerintem 23-25 fok van max, ha jó idő van. 

Napi terv, megtalálni életem olyan munkahelyét ahonnan szép kis karriert lehet befutni. Ez kész, és még az enyém a fél délelőtt is. Terv a következő meg kell hódítani a 24 órás nyitvatartású Pure Gym-et. Lábamon a cípő, táskámban egy szakadt rövidgatya és a szokásos fekete lyukas Captain Morgen edzős póló, csak, hogy lássák, én nem a Kreatintól növök, hanem a Rumtól! Le is érek a helyre, és már tolom is magam befelé, de ÁLLJ! Nem tudok bejutni, van egy nagy ajtó és rá van írva „automatic door”, de nem nagyon akar dolgozni, már kezdtem is a kis kezemmel egy kicsit megmozgatni, hátha csak a mechanizmus ment egy kicsit tropára, de nem, ez bizony nem nyílik. Mellette pedig 2 olyan rácsos ajtó van, ami régen a strandokon is volt, szóval egy irányba forog csak, és ott csak kifelé lehet menni, másikon meg csak befelé. Az ajtók előtt meg van egy kis készülék és látom, hogy csak gombok vannak rajta, hát passz… Éppen jön is 2 srác és látom, hogy pötyögnek be valamilyen kódot és már forog is az ajtó, közben már jöttek kifelé is és ugyan az volt a helyzet, hogy ütötték be a kódot és jöttek is már kifelé. Elfordulok balra és a falon látok egy érintőképernyős monitort, nagyon nem foglalkoztam vele, inkább leállítottam az egyik kifelé igyekvő személyt, hogy igazán ne haragudjon, hogy zavarom, de most vagyok itt először és nem tudok bejutni. Kérdezi van-e PIN kódom, mondom neki, igen van kettő is, egy kifelé és egy befelé, nem drága uram nincs, most vagyok itt először, kérem, segítsen. Mondta, nincs ok az aggodalomra, bemegy és szól az egyik Staff-osnak és már meg is van oldva a gond. Míg várom a felmentő sereget sikeresen elfordultam balra is az automatic door mellet meg ott van egy bazi nagy tábla, hogy mik a teendők, ha először vagy itt… Bakker alig égő, ott volt a táblán egy felirat, hogyha először van itt, akkor a falon lévő készüléken tárcsázza az 1-est és perceken belül jönnek a recepcióról. Jön is vissza a csávó és mondtam neki, hogy nagyon, köszi, mindent, de vak voltam és nem láttam a táblát és ne haragudjon, mondta nincs baj, már jön is a hölgy, hogy segítsen. Ok? Ok! Bye! Bye! Jön is a kis hölgy és már mutatja is az érintőképernyőt, és mondja, hogy neten kell bejelentkezni. Nos…őőő…Én nem jelentkeztem be, nem baj mondja, akkor most megcsináljuk. A képernyőn már ütjük is be az adataimat és eljutunk a fizetéshez, amikor kéri a bankkártyám adatait. ÁLLJ! Nekem sajnos nincs még olyanom, mert nincs még munkahelyem. Óhh, az nem jó sajnos, itt készpénzzel nem lehet fizetni, de nincs baj egy barátom vagy rokonom is ki tudja fizetni, ha kifizettem akkor kapok egy PIN kodot és azzal tudok bemenni és kimenni. Rendben köszönök mindnet, majd jövök még. Miért választottam a Pure Gym-et, azért mert 365 nap nyítva van és napi 24 órában, csak nappal van benn a Staff, de éjszak lemész, nyomsz 2-3 szériát és máris jobban alszol. Van egy kis baj, én simán kinézem magamból, hogy egy szombati buliban bekattanok és két whiskey között kitalálom, hogy nekem le kell mennem egy kicsit mellre gyúrnom, és majd csak utána nyomom le a következő italt. Teli van kamerával, és szerintem a PIN alapján a következő nappali edzésednél elbeszélgetnek veled, hogy miért hánytál be a sarokba, vagy blokkolják a PIN-t. Érdekes számomra ez, csak nekem jut ez az eszembe, hiszen itt normálisak az emberek, nagyjából…

Irány haza, egy kis rötyizés a neten, lazulok… Igyunk egy kávét, jaj, nincs tej, jól van, megyek is boltba, legalább mozgok, jó idő van. Éppen csak leérek az utca végére egy nagyobb kereszteződésben, amikor csörög a telefonom, de látom ám, hogy „PRIVATE NUMBER”, jaj, basszus, fordulok is be egy kisebb sikátorba, de még így is nagy a forgalom zaja. Veszem fel a telefont és gyors angollal mutatkozik is be egy hölgy, hogy valamilyen cégtől van és TAMASZ-al akar beszélni. JÁ-JÁ-GUT… Én vagyok… De alig hallom, mondja is, hogy szeretne velem személyesen találkozni, de én meg alig hallom, ezért mondom neki, hogy most ne haragudjon, de nagyon ELFOGLALT vagyok, kérem, hívjon vissza 2 óra múlva, azaz délután 5-kor. Mond még valamit a mobilban de nem nagyon értem, de mintha azt mondta volna, hogy én hívjam vissza amint szabad vagyok és meg is szakad a vétel. Rohanok a 4 percre lévő kisboltba és majd spurizok is vissza a lakásba, előkészülök a nagy telefon beszélgetésre, dokumentumok, papír, toll minden nálam. El is jött a délután 5, de nem hív, eltelt még 2 óra és este 7 van, de nem hív. Rosszul érzem magam, itt volt egy lehetőség és én elhalasztottam, vizsgálom a mobilom, hogy hátha a rejtett számot meg lehet nyitni, de nem. Ott motoszkált bennem az utolsó mondat halovány szavai, hogy talán nekem kellene visszahívni, de nincs szám, akkor mégis, hogyan… Aznap már nem is csörgött a mobilom, szomorúan mentem a konyha sarkába aludni...

Öltözz fel rendesen, mondta Anyu is régen!

Hy Buddy! How are you?

A pontos idő, olyan 2014.07.09. fele lehet, az idő szuper. Süt a nap, mosolygok, tele vagyok életkedvvel. Felkelek és a szokásos. Ezt már nagyon nem is írnám, mert tényleg minden nap, azaz első, hogy megnézem az e-mail-eket, és ha van valami, akkor válaszolok, ha nem akkor meg jelentkezek valamire. Szóval elment szépen a délelőtt, de volt egy infóm Imi-től aki, megérdeklődött egy-két dolgot egy itteni magyar jogásztól. Nem egyszerű az Úri ember, mert van már kinn saját cége és a bíróságokra is őt szokták hívni, ha fordítani kell, továbbá a kinti jogi dolgokkal nagyon tisztában van, és Imi-éknek is segíteni, ha valami nem egyértelmű. Szóval van egy jogászom, még nem találkoztam vele, de később, ha a múltban vagyok, fogok, de már igen, ha a mostban vagyok. Ez nem egyszerű, de már találkoztam vele, munka keresés miatt és ő is ajánlott 1-2 céget, ahol van magyar mérnökség. Szóval a plusz infót is tőle kaptuk, hogy menjek, el a LA Recruitment-hez, ami egy műszaki embereket toborzó és munkát közvetítő cég. Nagyon szuper, a neten meg is találtam ezt az irodát és nincs is messze, mert a Union Street-en van. Ami számomra egy hatalmas szerencse, hogy István-éknak van egy nyomtatójuk, meg is engedték, hogy használjam, ha kellene CV-t nyomtatni. Nah oké, nyomtatnék én, de nincs papír, meg a szoftvert sem tettem fel a gépre, és nincs otthon senki, szóval most nem nyomtatok. Tudtam, hogy lefelé menet a fő utcára van egy kis nyomtatós cég. Felöltöztem szépen öltönybe és kezemben a pendrive-val elindultam a kis üzlet felé. Betérve azonnal segítettek és már kezdtük is a 2 példányban kinyomtatni a CV-met. A 2 példány szumma 4 lapot jelent, a kedves kis bácsika ezért a körülbelül 3 perces kis műveletért 50 penny-t kért, nem rossz… Gyorsan átfutott az agyamon, hogy nekem majd legalább 100 CV-re lesz szükségem, nem lesz olcsó, de hála égnek otthon van a nyomtató. Nincs baj. Sétálva a megfelelő helyre és nézegetve, hogy milyen üzletek vannak, csak ámulok, sok olyan üzletet látok, ami otthon nincs. Sokszor történt velem, hogy szeretnék valamit, rákeresek, üzlet lenne is, de max Budapesten. Odatelefonálok Pestre, de ott meg bejelentik, hogy nincs ilyen termék, meg kell rendelni külföldről… Most már nem kell megrendelni, mert kinn vagyok, ez szuper, és tényleg a bőség zavara, van minden. A Union Streeten sikerült azért elkalandoznom vagy 20-30 percre, mert nem nagyon vannak házszámok, mert egymás mellet vannak a boltok és csak néha-néha lehet látni kapubejárót, ahol ki lenne rakva egy házszám. Okos mobilom nincs, mert az elvitte a cica egy fesztiválon, szóval kezdődik a kérdezősködés és a kutatás. 

Sikeresen meglelem, egy igen kis pici, szűkös ajtóról van szó, de amint bementem az ajtón, minden kétségem szertefoszlott. Egy hosszú folyosón találtam magam ahol a folyosó mind a két oldala ki volt plakátolva szabad műszakis pozíciókkal, de főleg az OIL & GAS INDUSTRY-ból. YEAHHH! Felmegyek az emeletre, mert kis aranyos tábla jelzi, hogy arra a recepció. Belépve az ajtón a kisebb terembe léptem és egy nagyobb pultszerű szerkezetet láttam. Illedelmesen köszöntem és közeledtem a pult felé, egy fiatal hölgy ült mögötte, de akkora volt a pult, hogy nem látott engem, kérdezte, hogy mi járatban és én válaszoltam, hogy munkát keresek. Simán hümmögött az orra alatt, majd felnézett és meglátta, hogy öltönybe vagyok. Azonnal felállat és bemutatkozott, kérdezte a szakmámat és tett fel 1-2 kérdést. Elkérte a CV-met és adott egy névjegykártyát ahova el kellene még elektronikus úton is küldenem azt, hogy ők is tudják továbbítani cégeknek azt. Jó érzéssel búcsúztam el és hagytam el az épületet. Igenis fontos a megjelenés, nem biztos, hogy pozitívan álltak volna hozzám, ha szakadtan jelentem volna meg. Ez igenis egy fontos dolog, főleg akkor, ha az ember nem árokásó munkára jelentkezik.