Вперед, замной!

Előőőre, utánam!

„Szóval, ha nem tévedek te vagy a fő fasz és azok ott kétoldalt a golyóid. Kétféle golyó létezik. A bátor bika golyó és a löttyedt kis buzi golyó. A farok, mint olyan célratörő és tisztán látó, csak nincs agya. Amint punci szagot érez, azonnal akciózni akar. Téged is megcsapott a jó öreg punci szag, és hozzád csapódtak a csökött kis golyóid is, hogy egy jót bulizzatok. De te összekeverted a szezont a fazonnal. Itt bizony nincs punci, csak azt fogod kívánni bárcsak puncid lenne, és akár egy pöcs elkezdesz tökölni. Lankad az érdeklődésed, a két kis golyód veled együtt megy össze. Továbbá az a tény, hogy másolat van a pisztolyodra vésve és az, hogy Sivatagi Sas 0.50 van az enyémre vésve, sajnos további összehúzódásra készteti a díszes golyó állományodat. Hát akkor kapjátok be!” -Blöff-

Reggel az ágy szélén ülve, arcom beletemetve a két tenyerembe, ez a jelenet és ez a beszélgetés futott át az agyamon. Jó lenne elmenni a lőtérre Faterral kicsit használni a vadászpuskákat, vagy elmenni egy jó kis agyaggalambozásra… 

Kávé, tusolás, tükörsimává borotválom az arcomat és belövöm a sérómat, hiszen csajozni megyek, fel kell szednem egy céget. Lemegyek a ház elé, hiszen idő van, de Imi sehol… Nah 6 perc kemény késés után, mint az állat befarolt a ház elé és már nyitotta is az ajtót, hogy haladjunk Johnny! Ok! Dobom be a kis aktatáskámat és öltönyben szállok is be! Haladunk Dyce-ba, jó idő van, vagyis úgy van jó idő, hogy öltönyben nem izzadok. Jó ötlet volt a reggeli cégbejárás. Az Excel táblába összeszedett maradék cégnév is egy szuper ötlet volt, mert végre nem kell szenvedni, de emlékezetből is tudtam, hogy melyik cégnél voltunk, esetleg még a recepciós hölgy arcára is emlékszem. Egy-két érdekesség: Voltam egy olyan cégnél, ami hegesztési technológiával foglalkozik, ránézésre látszik, hogy van egy hatalmas műhelye és egy nagyon pici irodaháza, innen látszik, hogy nem lesz egy nagy cég, de én mindent bepróbálok. Belépve a kis helyiségbe szinte egyből egy irodába találom magam, ahol egy középkorú úriembert találok egy számítógép előtt, természetesen ingben és nyakkendőben. Jó napot, és már kérdezem is, hogy merre van a cég recepciós pontja! Feláll a géptől és némi hezitálással mondja, hogy, hát végülis ő is tud az lenni, szóval miben segíthet? Mondom is a szituációt és mondja, hogy elvezet a Managger-hez, de mint látjuk az irodája üres. Mondja is, hogy ez nála szokás, sosincs a helyén, amúgy ő a cég főmérnöke és örül, hogy megismert engem. Kérdezi, hogy a hegesztési szektorban szeretnék elhelyezkedni. Oh, hát persze… Több év ipari tapasztalatom van a különféle hegesztési technikákban és ezt a tudást szeretném kamatoztatni itt kinn külföldön. Szuper hangzik a válasza és mondja, hogy megy, megkeresi a Managger-t. Visszatérve mondja, hogy sajnos most elfoglalt és nem tud engem fogadni, de majd ő átadja a CV-met, szóval ne izguljak, minden rendben lesz. Oh, nagyon köszönöm, és két jól szituált mérnök kezet rázott és elköszönt egymástól. Voltunk olyan cégnél is ahol természetesen elsőre nem találtam meg a recepciós pontot és én egyből azon az ajtón mentem be, ami a cégtábla alatt volt. Belépve az ajtón előttem áll egy körülbelül velem egyidős srác. A munkaruhája valamikor, valahol még narancssárga volt, most vastagon fekete az olajtól, komolyan hirtelen azt hittem egy harckocsi javító üzemben vagyok. Kérdi a srác, mivel én öltönyben vagyok, hogy mit, illetve kit keresek. Mondom, hogy a recepciót, elkezd mosolyogni és néz be a mellette lévő ajtón, hogy most végülis itt van a recepció és jöjjek bátran. Belépek a kis helyiségbe, ami szerintem egy kis konyha akar lenni és megláttam még vagy 6-8 ugyan ilyen fiatal srácot munkás overálban. A helyiség közepén volt egy asztal, ahol egy nagyon csínos szőke kislány kortyolta a kávéját. A látványtól én is elmosolyodtam, mert éreztem ez az a tipikus a „sellő a kalózok kezében” jelenet lenne. Kérdezem szegénykét, hogy zavarok-e és várjam meg, kinn míg befejezi, vagy tud esetleg nekem segíteni. Azonnal felállt és bejelentette, hogy a kávénak rossz íze van és már jött is kifelé velem a helyiségből és az egész épületből. Sétálva át egy másik épületben, közben bemutatkoztam és elmeséltem miért is kerestem fel őt, átadtam a CV-met és elbúcsúztunk egymástól. Mosolygott ő is a helyzeten és én is. A kocsiban elmesélve a helyzetet Imi is egy jót derült, majd kuplungolt és már mentünk is tovább. Volt egy cég, amit sehogyan sem tudtunk megtalálni, már beírtuk a GPS-be is, de akkor sem találtuk, vagy 4x bejártuk az egész telephelyet, de nem sikerült megtalálni. Az zavart minket, hogy anno láttuk a céget, mert felírtam a listára, de akkor most miért nem találjuk? Ráhagytuk, így is délután van már és mindnet sikerült bejárnunk, csak az az egy nem sikerült fel lelni. Menjünk haza, hiszen eleve Imi-nek is lassan kezdődik a munkaidő.

Hazaérve, levettem magamról az öltönyt és büszkén elmondhattam magamról, hogy nagyon rövid idő alatt megint sikerült 30 céghez elmenni, volt, amit nem találtunk, és volt ahol recepció sem volt, de volt ahol azonnal tudtam a Managger-el beszélni, vagy a főmérnökkel. Jó érzés. Leülök a gép elé, de érzem, van még erőm haladni előre és még csak délután 2 van. Gyors tusolás és veszem vissza a szép ruhámat. Úgy határoztam a közelben lévő fejvadász cégekhez elmegyek bemutatkozni és elbeszélgetni! 

Az első hely ahova elmentem, nagyon közel volt a lakáshoz, és ami nagyon felbosszantott, hogy lassan kinn vagyok egy hónapja és már nagyon sokszor elmentem mellette. A falon egy hatalmas táblával ki van írva egy rakás szó meg az, hogy ENGINEERING, hogy francba nem vettem ezt észre? Takaros kis ajtó egy nagyon nagy épületen, csengetek is fel és már nyílik is az ajtó. Belépve igen elcsodálkoztam a látványon, nagyon gyönyörű volt az épület belseje. Minden ragyogóan díszítve arany színnel, látszik, hogy komoly mesteremberek kezei csiszolták és vésték a fa díszítéseket, a két fő szín a fekete és az arany egy tökéletes harmóniában megalkotva. Megyek fel a harmadik emeletre és végig ez a pompa. Ez nem mai technika lehet, mert a fa lépcső és annak szerkezete néha nagyon komolyan recsegett alattam, nem lenne vicces, ha pont alattam szakadna be. Felérve a harmadikra egy fiatal srác nyitott ajtóval vár és érdeklődött irántam. Elmeséltem éltem történetét és átadtam neki egy CV-t, még egy dologra megkért, hogy majd e-mailben is küldjem el neki, mert úgy azért könnyebb küldözgetni neki is a dolgokat a cégekhez. Elbúcsúzunk és én megint csak ámulok az épület szépségén. Haladok tovább az Union Street-re, mert a következő fejvadász cég ott van a vége fele. Hallgatom a zenét és elvegyülök az embertömegben. Érzem, hogy megállíthatatlan vagyok, egy igazi harckocsi, ami egy támadó ék, azaz csak előre halad. Egy T-34-es és egy Panzerkampfwagen VI Tiger I ötvözete vagyok. Érzem és bízok a sikeremben, remélem, tényleg összejön a kinti élet, de mondjuk annyit is dolgozok érte, hogy találjak valamit, valami csak össze fog jönni! Elérve a céghez, a recepción egy fiatal kis hölgy fogad, kellemes lég kondicionált helyiség. Elmondom, hogy mi járatban vagyok és mondja, hogy lenne egy formanyomtatvány, amit ki kellene tölteni. Hellyel kínál és én neki is állok. Percek múlva jelzem is, hogy készen vagyok, mi a következő teendő? Ha van időm, akkor, akár most azonnal el is beszélgethetek a Managger-el. Csak várjak egy kicsit, míg elolvassák a formanyomtatványomat és értelmezik a CV-met. Körülbelül 5 perc múlva egy kicsit kopaszodó összes szakállú idősebb úr fogadott, és kérte kövessem. Egy külön helyiségben kezdtünk el beszélgetni. Alapvetően egy kellemeset elbeszélgettem egy vad idegen emberrel az életemről és a jövőbeli terveimről, csak szép fokozatosan tértünk rá a szakmára. Majdnem egy bő háromnegyed órás beszélgetés után, már csak az útlevelemet kérte el, ha nálam van, hogy lefénymásolja. Tényleg jót beszélgettem vele, mert sokat dumáltunk a hobbikról, a fiatalságról, Magyarországról és arról, hogy vajon milyen lesz a jövő! Sok újat tanultam, sok plusz információt is szereztem a cégekről, hogy hogyan működnek és hogy hogyan vesznek fel embert. Például engem csak kizárólag hosszú távra alkalmaznának és ajánlanak, mert azért csak vannak dolgok, amiket nekem is keményen meg kell tanulnom és idő még az angolom is felfejlődik a megfelelő szintre. Például vannak mérnöki pozíciók 2 hétre, én ezt nem is értettem, hogy ez, most hogy működik. Ez úgy megy, hogy a mérnök kolléga bejelenti, hogy lelép a Bahamákra koktélozni a csajával, mert megteheti, akkor a helyére keresnek egy mérnököt, aki szinte ugyan azt tudja és ugyan az a szakmája és vannak tapasztalatai az adott szektorban. Mondjuk, én speciel tuti agyfaszt kapnék, ha dolgozok ezerrel egy projecten és elmegyek nyaralni, majd visszatérve egy teljesen más koncepcióval találom magam… WHAT??? Ez nem az én világom, nekem hosszútávra kell most project és munka. Elbúcsúzok és megköszönök mindnet, reménykedem, hogy a jövőben lesz egy közös munkánk. Haladok vissza fele az Union-on és tudom, hogy a kikötő közelében lesz az utolsó fejvadász cég, amit aznapra terveztem meglátogatni. Megyek is a megadott utcára, de nem nagyon találom, elvileg egy kis sikátorban kellene lennie, de nem találom, el is haladtam rendesen a céltól, majd úgy voltam vele, hogy mára lehet ennyi elég is volt. Szépen lassan haza sétáltam és letusoltam, bevertem egy jó erős kávét és leültem a géphez dolgozni a kis blogomon

Nosztalgia...

Osztály Vigyázz! Tanárnőnek tisztelettel jelentem az osztály létszáma 37, Sajtos Tamás hiányzik és még két fő!

Hol van már az a kölök? 

Én még stikában szívtam a cigit a sarkon N. Gergely-el és V. Róbert-el, amikor már javában kezdődött a nulladik órában a történem óra az Osztályfőnökkel. Majd délután Gergely-el maradtunk esztergálni meg a marógépeken dolgozni, önszorgalomból. A műhelygyakorlatok és a szakmai tárgyak mindig jobban érdekeltek minket, mint a magyar irodalom és a nyelvtan. A műhely elhagyása után csak lecsúszott azért 1-2 fröccs is. De jó is volt a szakközépiskola! 

Reggel valami hasonló gondolatok futottak át az agyamon, hihetetlen szuper 4 év volt a középsuli. Sosem felejtem el, természetesen az egyetemi éveimet sem fog elfelejteni. Mondjuk egyszer, ha a halál árnyékában tudom, hogy vége van az életemnek és lepereg előttem életem filmje, akkor majd az extrákban szeretném megnézni a sok szesz miatt kimaradt jeleneteket! 

Tökéletesített gépként, már automatikusan megyek a budira, mosakszom, és már gyártom is a kávémat. Ki vagyok pihenve, hiszen sikerült azért most lenyomnom egy laza 12-14 órás alvást. Lehet egy kicsit lemerített a sok meló keresés, pedig nem hagyhatom abba, nem fejeztem be a feladatomat. Felnyitva a gépemet, látom, hogy vagy 20 állás ajánlattal bombáznak. Komolyan nem örülök, mert ezek automatikusan generált levelek a fejvadászcégektől. Amikor beregisztráltam a honlapokon akkor ugye kérnek alapszavakat, amiket meg kell adni, én ugye egyszerűen annyit adtam meg, hogy MECHANICAL ENGINEER. Az éjszaka alatt, vagy 20 különböző állást talált a rendszer automatikusan, és már küldi is nekem őket. Ezt szumma 4-5 cég küldi nekem. Átnézem az egészet és azért van benne pár olyan, amit még nem pályáztam meg és jelentkezek is rá. Felhívom Imi-t, hogy akkor mikorra tesszük a maradék cégeknek a bejárását Dyce-ban? Johnny holnap jó neked? Nekem? Mi mással foglakoznék? Persze, ok! Mikor? Reggel 10-re ott vagyok érted, készülj fel CV-kel! Nah jól van, kell még lazán 30 CV, ami összesen 60 lapot jelent, de a nyomtató már nyígott, hogy a fekete kifogyóban van. Kérdezem István-t, hogy hol tudnék venni nyomtató patront. Van ötlete és a közeli üzletbe le is mehetnénk, ahol mindenféle elektronikai eszközt árulnak, szóval van TV, mikró, számítógép akkor nyomtató patron is lesz!

 Itt van hütő, TV, mosógép és patron is

Keresek újratöltő szetteket, mert én már nagyon régóta azt csinálom, sokkal praktikusabb és egyszerűbb, nem beszélve arról, hogy töredéke a patron árának egy újratöltő csomag. Nincs. Na, jól van se baj legalább 22 fontért van a Canon nyomtatóba való fekete tintapatron. Még bemegyünk a nagy Sainsburry’s be is, ha már ott vagyunk mellette, szokásos egy-két dolog a hűtőbe és már készen is vagyunk!

Csak, hogy lássátok már, hogyan is néz ki! 

Hazaérve megkérdezem István-t, hogy tudja-e hogyan kell patront cserélni, vagy jöjjek rá magam, nincs baj már helyezett bele patront, szóval megmutatja, természetesen pofon egyszerű, de nekem így mégis könnyebb, nem kell kísérleteznem, hogy hogyan kell felnyitni szegénykét! István lassan megy melóba én meg kezdek egyedül lenni, első lépésnek a maradék cégeket szedtem egy Excel táblába, mert az a 30 cégnevet már csak könnyebb megtalálni a papíron, ha névsor szerint vannak. Ez is megvan, szuper ügyes vagyok. Hozom a konyhába nyomtatót, mert én azt használom dolgozó szobának, nagy a hely, fényes és kényelmesen el lehet férni az asztalon. Kezdem nyomtatni a 30 CV-t, persze nyíg, hogy fogyóban a tinta, de még mindig nem halványodik a szöveg. Amíg szép fekete a szöveg nem cserélek benne patront, hadd dolgozzon. A nyomtatás közben gondolkodom, hogy hogyan lehetne, még egy kicsit fejleszteni a munkakeresést, ekkor jutott az eszembe, hogy van ám itt még olyan fejvadász cég, ahová személyesen is el lehetne menni egy elbeszélgetésre. A Google a barátom és már találtam is 14 fejvadász céget, ami azt jelenti, hogy az 14 plusz esély és további 14 személyes elbeszélgetés, ha minden jól megy. 

Este már csak rendezem a CV-ket és rendbeszedem az öltönyömet, holnap megint egy fárasztó napot kell túlélni a cégeknél!