Azt
mondja a tábla, hogy a világ legjobb mély-tengeri mérnökei… A tábla tartalmát
nem vonom kétségbe, de hogy a legjobbak a legidiótábbak az biztos. Köztük
vagyok!
Szokásos reggel, csekkolok be a cégnél és a
nagy füzetbe is beírom magam, hogy megérkeztem, itt vagyok, ha tűz ütne ki,
akkor engem is mentsenek ki a nagymellű, csinos tűzoltó lányok… Lélegeztessenek
szájon át, mert nagyon rosszul vagyok és masszírozzanak is meg. A biztonság
kedvéért a nővérkékkel és a doktor nénivel is vizsgáljon meg… Kalandozunk… Az
agyam olyan tempóval hozza létre az elektromos kapcsolatokat az idegsejtekkel,
hogy az felfoghatatlan. Elmélázva a világot percek alatt betudom járni, olyan
idő utazásokat csinálok a koponyám körül, hogy egy átlagember ezt fel sem tudja
fogni. Egyszer Ukrajnában vagyok Kijev főterén, majd érzem, hogy a kellemes
meleg szél simogatja a testemet és hideg Ozujsko sört iszok Horvátországban a tengeren.
Amint ez átfutott az agyamon ezer, meg ezer ember arca jelenik meg előttem, nevek
nem nagyon vannak, de látom őket, emlékszek a ruhákra, kézmozdulatokra és
jellegzetes szava járásukra. Emlékszem, amikor valamilyen út és üvegtörő
lágerban a krimi szigeten Ukrajnában szolgáltam húgommal és egy több órás
Szovjet propaganda filmet kellet megnéznünk az űrutazásról Gagarinnal, jah ő
nem volt ott, csak róla szólt a film. Ott ismertem meg Kazak, Grúz, Örmény
lányokat-fiúkat. Hangjukat és arcukat még ma is tökéletesen látom magam előtt.
Sok emlék el van raktározva, sok illat és íz… Már megint máshol vagyok… Nem módosítom
tudatom… Nah most kell 10 perc, várjál meg!
Szóval beírtam magam a füzetbe és felmentem
az emeletre az irodámba, de valami nem hagyott nyugodni… Valahol láttam egy Jagermaister-es
üveget. Basszus, gondjaim vannak, már benn reggel 8 kor a cégnél a szeszen jár
az eszem. Leültem és megpróbáltam felfogni, hogy tök hülye vagyok, de éreztem,
hogy nem lehet ez így, mert valahol a cégen belül tényleg látnom kellet a zöld
üveget. Felálltam és szisztematikusan elkezdtem körbejárnia céget, de legvégül
kilyukadtam a kiindulási ponthoz, ahhoz a helyhez ahol be kell csekkolnunk és
utána beírjuk magunkat a füzetbe. Felnézek a falra és a hirdető táblán azt
látom, hogy Divex Party és ott az üvegről egy kép… Háh, nem én vagyok a beteg,
hanem az egész cég az.
Valahol láttam!
Megvan!
A kantinban mindenki erről beszélt és a
lányok engem is kifaggattak, hogy megyek-e? Hogy, én kihagynám a céges bulit?
ÁÁÁ semmi esetre sem! Szóval csak vártuk az a bizonyos pénteket és egyszer csak
eljött. Az a péntek az úgy nyúlt, hogy azt hittem sosem lesz vége. Vége lett és
pontosan ugyan annyi időt vett igénybe, mint egy másik átlagos péntek, de ez más
volt, ez party péntek volt! Este nem volt kedvem egyedül lemenni a clubba,
szóval ki is kérdeztem a hozzám közelebb állókat, hogy ki jönne le velem.
Egyedül Jurgina jelentkezett a lehetetlen feladatra. Mi a lehetetlen, velem
kell bemelegíteni a lakásban a fagyos február 6.-án. Nah, lakást nem kellet rendbe
vágni, mert rendben volt. Magamat rendbe szedtem majd elővettem egy komoly, de
könnyed hangvételű magyar bort, előkészítettem némi sajtot, diót és almát. Jurgina
megérkezett és nekem tátva maradt a szám, mert nagyon csinos volt… De komolyan
eleve csinos mert szláv hölgy, de akkor este ott nálam nagyon csinos volt. Bor
be, unikum kóstolás, magyar pálinka arcba, mit adjak még a vendégemnek? Sok beszélgetés
majd végül egy taxit rendeltünk és mentünk a clubba. A taxiban a beszélgetés a sofőrrel
érdekes lett, mert nálam egyből levette, hogy nem vagyok UK születésű, de
Jurgináról már nem. Huh van még akcentusom… Szóval a csávó tudott 3 szót
magyarul, de azokat most nem írnám le. Körülírom őket, nem inkább csak egyet: Édesanyád
egy prostituált.
Clubba
betérve nem kellet aggódni, a nép már hulla merev kész volt, honnan tudtam,
hogy hol vannak a Divex dolgozok, onnan, hogy az asztalon táncoltak és
rugdosták lefelé a poharakat… Jó helyen vagyunk, Jurginának nem tetszett, de
élet kemény és gyenge alapokon volt az estém szesz terén. Vladimir kolumbiai
mérnök kollégám nem ismert fel, mert nem volt rajtam nyakkendő és teljesen kiborult!
Megnyugtatás végett kapott egy korsó vizet! Pult, Jurginának egy pohár rose,
nekem 2 pohár nagyvodka. Megyek az asztalhoz és sorra kezelek a hulla kész
kollégákkal, basszus elkéstünk! Inkább le sem ülök, bevertem a 2 vodkát és
visszamentem még kettőért. Mi tetszett a legjobban, hogy mindenki nagyon örült
nekem és ez remek érzés volt. Scott a mérnökök vezetője nagyon nagy öleléssel
fogadott és némi kettős látással át is ölelt. Fura volt, de nagyon jó érzés, és
már ment is a szokásos részeges téma a fingás, hányás, szex és a többiek… Én élveztem
hozzászoktam a durva italos témákhoz, az egyetem megedzett. Egy két ember tényleg
tett érdekességeket olvadt gyertya viasszal, de azt inkább nem ecsetelem, mert
az ott a mi bulink volt. Állandóan kérdezték, hogy miért van nálam mindig 2
vodka, majd mondtam, hogy azért van nálam mindig kettő, mert én nem kezdő
vagyok a szakmában. Egy húzóra jó kedv miatt és egyet pedig csak kortyolva,
hogy élvezzem az életet. Jim ezután ugyan így volt a ginnel. Látod fiam… John
L. aki szervezte a bulit mondat, hogy most át kell sétálnunk a Tropicana clubba
ami egy disco. OK!
Az úton Scottal beszélgettem az élet nagy dolgairól,
vagyis inkább arról faggatott, hogy valóban betudok nyomni egy üveg rumot?!
Kedves Scott ezt miből gondolod? Fraser az egyik hétfőn még marha részeg volt
reggel és én kérdeztem kivel volt és ő csak annyit mondott, hogy Tamas nagyon
bír inni, majd elmesélte a hétvégéteket. Ohhh! Nah már nekem sem kell féltenem
a szebbik felem a vezetőség előtt. Nincs baj, szeretnek. Odaérve a clubbhoz
Scottal kaptunk 2 ingyenes belépőt a legközelebbi night clubba és kérdeztem,
hogy nem-e megyünk, de mondta, hogy nem lenne helyes itt hagyni a brigádot, meg
már ő kicsit készen van a csinos lányokhoz. Ok! Hajnalig táncoltunk, Jurgina és
mindenki más redvesen meg volt pörgetve. Volt egy lány aki nagyon jött, de nem
volt egyszerű a helyzet, mert bazira nem volt ismerős, de iszonyatosan jól
nézett ki, jah én közben bekészültem mert annyi vodkát ittam még Megannal hogy
már a fülemen jött ki. Szóval kérdezte, hogy honnan vagyok és én is kérdeztem,
de ő a város nevet mondta és nem az osztályt. Nem vagyunk nagy cég, szóval nem
mertem rákérdezni, hogy te most egy idegen csaj vagy, vagy a cégnél dolgozol…
Ment a többi közé… Passz…. Ezek az élet nagy rejtélyei. Tudjátok, amikor
meghalok és lepereg életem filmje akkor szeretnék kérni egy extrát ahol az ital
miatt a kimaradt jeleneteket is megnézhetem. Kemény buli volt.
Elindultam haza, de kilépve a clubbból, nem
tudtam hol vagyok… Ej-ej! Elindultam egy irányba és bazi ügyes voltam mert pont
a lakás irányába mentem, szóval még egy órás séta és otthon is voltam. De jó,
hogy nem a másik irányba indultam el, nah az még egy korrekt buli lett volna,
de lehet a teleportot választottam volna, tudjátok, hulla készek vagytok és
nincs kedvetek hazasétálni, ilyenkor még egy deci vodka és otthon ébredsz…, A
legtutibb! Működik, tesztelve!
Hétfőn csendben volt mindenki, egy-két,
kacaj és néha én is felröhögtem és eszem bejutott az este és a tábla… „A világ
legjobb mérnökei…”
A tábla
