A cipő

Szombat van! Van dolog, de alapvetően este megyek Kintorba L.-hez egy nagy bepiálásra, hiszen meg kell ünnepelni, hogy 67 éves a konyhabútor New Yorkban a 245-ös utcában… Megy a hülyeség, ok, indok mindig van egy kis piálásra! De előtte elmegyek a Sportdirect-be, és veszek egy normális hátizsákot, mert amit egy hete vettem pici pénzért az annyit is ért. Egy hétig használtam arra, hogy benne legyen az edzős ruhám és mind a két fakkjának a zipzárja feladta a hatalmas terheléstől. Normális árakon vannak a táskák és sikerült is kiválasztanom egy normálisabban kinéző fekete NoFear márkájút. Azért választottam ezt, mert ránézésre is elmondható, hogy 100x strapabíróbb, mint amit múlt héten vettem és van neki külön egy laptop tartó rekesze. Kilyukadt a sportcipőm, mert amikor kijöttem Aberdeen-be az elején még nagyon sokat sétáltam és sikerült 3-4 hét alatt teljesen lyukasra koptatni egy vadonat új cipőt. Ok mondjuk csak 6 ezer volt és nem volt márkája, mit várjak a kínai ipar remekétől. Semmi különöset, a jó strapabíró termékeknek ára van. Nagyon sok Lonsdale termék van, ruhák, táskák és természetesen nagyon sok cipő is. Szeretem ez a márkát, de otthon nem nagyon tudtam beszerezni ezeket a cuccokat az áruk miatt, vagyis nem az áruk miatt, a fizetésem miatt. Nem kellet sokat nézelődnöm, azonnal megtaláltam a szerelmemet és már próbáltam is fel. Tökéletes mintha külön nekem készítették volna ezt a cipőt.

Fizetek és megyek haza, olyan boldog vagyok, hiszen van most már szuper hátizsákom és egy nagyon szuper cipőm is. Otthon gyorsan bepakolok a táskába, mert hiába van szombat, nem voltam hétfőn edzésen a mozi miatt, most pótolom. Felvettem az új cipőt is és már indultam is a terembe. Körülbelül 10 perce sétálhatok még csak maikor érzem a bal sarkamat elkezdte nagyon kidörzsölni az új lábbeli. Ügyet sem vetettem rá, majd bekopik a következő 10 percben… Nem nagyon akart változni a helyzet, sőt elkezdett már nagyon fájni és majdnem beszartam mire elértem a terembe. Hát, izé… Ez a kis cipellő ügyesen véresre dörzsölte a bal lábamon az achillesz pontomat. Jól van nincs baj, de érdekes, hogy csak a bal lábamon csinálja ezt. Lenyomtam az edzést majd jó sok papírzsebkendővel tömtem ki a sarkamat, hát így sem volt egy leányálom, de sikerült hazaérnem. Pakolászás, ez-az amaz és már itt volt az este és jött értem L., hogy indulunk Kintorba. A programot este 8 – fél 9 fele kezdtük. A menü Hunagarian Paprikan Potato, azaz paprikás krumpli. Hagyma felvágva, krumpli megpucolva és felkockázva. Lassan de biztosan jöttek is az emberek, de a kajával L.-el sehogyan sem álltunk, olyan lassan készült, meg eleve akkora adagot csináltunk, mintha 40 főre kellene főzni. Max 6-an voltunk. Szegény Gergő volt a legdurvább, aki azt mondta, hogy egész nap nem evett, mert várta az esti paprikás krumplit, de az nem volt még kész este 11-kor sem. Így ő és a párja hazamentek… 2 mínusz! Haladunk, és még alig ittunk! Nagyon nehezen, de hajnali 1 fele el is készültünk a teljesen üres paprikás krumplival, mert csak hagyma, krumpli, virsli és só volt benne. Jó sűrű lett, mert a fakanál megállt benne. Nem lett rossz, sőt mindenki ízletesen evett is belőle. Nah bevagyunk kajálva akkor most már mehet is az ital. Nem mintha eddig nem kóstolgattuk a finom whikyket. Én most először kóstoltam Chivas-t és azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon finom nedű. Amúgy még vettünk egy nagy üveg Grants whiskyt is. Nah az sem volt semmi, tisztán nagyon finom, de sokan kólával itták. Az est fénypontja a tequila-zás volt, mert mi aztán teljesen fel vagyunk készülve. Ment a zene meg felhőtlenül mulattunk. Hajnali 4 fele a szomszéd is megjelent, hogy neki annyira nem tetszik a magyar részeg beszéd, szóval viselkedjünk. Óóó, hogyne, sikerült annyira viselkedni, hogy a M. testvérek 12 zacskó chipset vertek szét egymás fején. Iszonyat vicces volt. Nah de a szemét és a kosz ezek után, nem volt annyira vicces. Hajnali 5-6 fele sikerült megborítani teljesen a szervezetünket, de ami legviccesebb, hogy el tudtunk takarítani még csuma részegen magunk után. Én meg is jegyeztem, hogy a chipset meg majd az őzek megeszik a sündisznókkal. Másnap felkelve tényleg azt kellet tapasztalni, hogy alig volt egy-két szem chips, szóval vagy megették a vadonélő állatok vagy csak a szél elfújta. Jó volt, de vasárnap nem annyira, majdnem elpusztultam a másnaposságtól meg a fáradságtól. Én mindig mondtam, hogy Kintorban csak a kínok várnak rám… Ha-ha! Nah de egynek elment, jó volt!

 

 Chivas tesztelés közben 

 Legyen nyitva a szemem...

Hiba, hiba hátán...

Van az az időszak a munkahelyeden, amikor odafigyelsz, amit csinálsz, de mégis hibát halmozol hibára. Nincs azzal baj, ha van hiba a rajzon, vagy bármiben, amit csinálsz. Kijavítod és megy vissza ellenőrzésre, de amikor vissza adják harmadjára és negyedjére is akkor egy kicsit kezdek ideges lenni. Mondom magamban, hogy basszus Tamás kicsit figyelj már oda, mert megjegyzik rólad, hogy minden szar amit csinálsz és csak tizedjére lesz normális és elfogadható. Teljesen átálltam a katonai ECN-ek re. Csak a jegyzőkönyveket bújom és javítok vagy átdolgozok, esetleg alkotok egy komplett új modellt esetleg 2D-s rajzot. Szóval, ami igen idegesítő az az, hogy van egy teljesen bonyolult A1-es méretű rajz. Több száz alkatrészt tartalmaz és vannak a rajzon nézeti képek meg robbantott ábrák is. Mivel nagyon sok az alkatrész ezért nagyon sok a tételszám is, okos a szoftver, de vannak hülyeségei is, aki figyelmetlen nagyhibákat tud véteni. Szóval a jegyzőkönyv kimondja, hogy ki kell cserélni meg módosítani kell a DB20275412-es számú alkatrészt a DB15202457-es számúra és a menetet módosítani kell M5-ról M6-ra. Ok! Rendben megcsinálom a módosításokat, kicserélem az alkatrészt, frissítem a tételszámokat és a darabjegyzéket. Átnézem, de nem találok hibát, így mentem és létrehozok egy PDF fájlt is. Megnyitom az Advitiumot és kitöltöm az ECN adatait és elküldöm Dannynek ellenőrzésre és Stefan-nak. Vannak olyan ECN-ek amik összesen 2-3 oldalasak, de vannak olyanok is, amik több mint 50-60 oldalasak. Azokban nagyon sok rajz van. Ez is olyan volt, sőt az egész héten csak ilyen sok és nagy rajzos ECN-ekkel foglalkoztam. Szóval elküldöm a csomagot, ami 10-12 rajzot is tartalmaz. Másnap vagy aznap jön egy email, ami automatikusan generál az Advitium, mert jelzi, hogy vagy Danny vagy Stefan hibát talált, vagy csak kapok egy olyan levelet, hogy minden oké és Stefan elfogadta és felkerült a központi hálózatba. Sajnos a héten nem nagyon kaptam olyan levelet, hogy minden ok. Ha Danny nem is talált hibát Stefan azonnal kiszúrt valamit. Ok. Javítok, ellenőrzök, mentek és küldöm megint a csomagot, de megint nem jó és megint van valami. Basszus már alig vártam, hogy egyszer tényleg vége legyen, mert már rosszul voltam az adott feladattól és nem hittem el magamról, hogy hibát hibára halmozok! Alapvetően nem súlyos gondok vannak nem egyszerű a Brit szabvány rendszer. Alapvetően ugyan az, mint a magyar, de azért vannak más - más dolgok, amit itt máshogy kell rajzolni vagy jelölni. A szabvány, amit jelenleg használunk az a BS8888:2011. Amit akarok mondani a szoftverről az az, hogy ha kész vagyok, akkor néha behülyül és mentésnél előhoz vagy megjelenít olyan alkatrészeket, amiket direkt kitakartam vagy elrejtettem. Amikor a PDF kész azt már nem ellenőriztem le, pedig mindenki azt nézi. Szóval jelenleg úgy vagyok vele, hogy a szoftverben is ellenőrzök majd a PDF-et is és végülis mindent, inkább vagyok lassabb, de legyenek jók a rajzok. De az a hét katasztrofális volt. A legjobb, amikor meg kellene nyitnom egy rajzot, ami ránézésre is tudom, hogy minimum 30 perc lesz. Nézem a gépemet és azt kell mondanom, hogy nem rossz, mert van benne 8 Gb memória és a videó kártya is elég jó. Danny csak röhög, hogy örülök, hogy van 8 Gigám és nem 4-el kell dolgoznom. Mondom mi olyan vicces, ááá semmi, csak te boldog vagy 8 gigának én meg keveslem az én gépemben a 32-t!!! Mivan? 32 Giga memóriád van a gépben, ez buzi… Szóval 30 perc alatt be is jön a rajz és megcsinálok mindnet rajta, ez egy komplett búvár felszerelés volt, úgy hogy az rajta van az emberi testen. Kész megvagyok, de Stefan jelzi, hogy mégse jó, így mert inkább szedjük le a rajzról a köldök vezetéket. Ok. Csak egy fő alkatrész eltávolítása volt háromnegyed óra. Képzeljétek el, milyen rajzi tudás van a papír mögött, ugyanis valaki megrajzolta az emberi testet a szoftverben. Ott már nem egyszerű síkok vannak, ott már keményen felületmodellezéssel kell dolgozni. Megnéztem, hogy rajzolták meg és azt kell mondanom, hogy le a kalappal. Ez azért kellet, mert ebből a testből konvertáltak ki a búvárruhát, tehát azt, ami fedi a teljes testet. Szép munka. Nah kész vagyok, de 20 perc múlva megint van valami, mert mégis kellene a vezeték, de úgy hogy benne van az eredeti dobozában. Ok. Persze ez sem volt jó és már Stefan mondta, hogy bocsánat, amiért ő sem tudja eldönteni, hogy mi is legyen pontosan. De az emberek hülyék ezért bolond biztosan kell megcsinálni mindent, mert ha valami gebasz van, akkor a Divex a hibás. Tudom én ezt… Szóval nem unatkozom.

Eljött a péntek és 11 órakor teszteltük a COBRA-t, de nem csak teszt volt, hanem sok vendég is volt nálunk, kíváncsiak az olajcégek, az új fejlesztésünkre. Brian kollégánkat felöltöztették és rá rakták a COBRA-t. Izgultam, nem tudom miért, de olyan voltam amint a kisgyerek. Kívánom, hogy sikeres legyen a cég. Kattogtak a fényképek, hisz nagy nap, de tökéletesen működött minden, mindenki mosolyog és én is boldog vagyok. A teszt medencében Brian mozog össze vissza, nem értem miért. Mellettem volt Bob és kérdezem, miért mozog így? Mondta, hogy ezzel mutatja be, hogy a szerkezet minden helyzetben és pózban tökéletesen működik, nincs olyan, hogy fejjel lefelé nem megy az éltető levegő a tüdődbe. Brian mutatja, hogy minden ok és feljön, kimászik a medencéből. Remek érzés, hogy sikeresek vagyunk, és jól mennek a dolgok.

Hazafelé menet azon gondolkodom vajon megérkezett-e már a nemzetközi TAJ kártyám. Felérve a lakásba és bementem a szobámba láttam, hogy az ágyamon van 2 levél. Megnézem, és az egyiken látom, hogy a Taj lesz az, de a másik egy Offshore olaj cégtől jött. Kutatok az emlékeimben a neve után, de mivel több, mint 200 cégnél voltam, nem nagyon emlékszem rá kifejezetten. Izgulva bontom ki a levelet, és kívánom azt, hogy az legyen benne, hogy nem akarnak alkalmazni a cégnél. Miért kívántam ezt, azért mert ha azt mondták volna, hogy igen menjek el egy meghallgatásra, akkor nagyon rosszul érezném magam a Divex miatt. Szeretem a Divex-et, egy ilyen helyzetben nagyon nehéz lenne dönteni, de lehet, sőt biztos az Offshore-t választanám. Csak akkor itt hagyni ezt, az nagyon rossz lenne, vagyis nekem lelkileg, mert olyan lenne, mintha cserben hagynám azt a céget, aki nem kérdezett semmit és örömmel alkalmaz és vett fel munkára. Azért az Offshore az nagyon komoly, aki elmondhatja magáról, hogy tengeri platformon dolgozik, az szerintem majdnem akkora dolgot visz véghez mintha alapítanál egy jól működő céget és azt a terméket gyártják aminek te magad vagy a szellemi atyja. De kibontva remegő kézzel olvasom, hogy most elutasították a felvételimet. Megnyugodtam… De mosolygok, mert itt tényleg nem kapkodnak, hiszen már több hónapja járhattam arra és csak most jeleztek vissza.

2009.11.09 - 2014.09.11.

2009.11.09. Hétfő este az Egyetemen a szoborparkban találkoztam vele. Ködös idő volt és emlékszem egy Képlékenyalakítás műhelygyakorlatról jöttem. Ő honnan jött, nem tudom, de biztos, hogy órán volt. Aranyos és kedves volt, mint mindig. Én meg még másnapos…

2014.09.11. Szerda este, Skócia, Aberdeen – Magyarország, Miskolc. Nem emlékszem, de szerintem nem volt ködös idő és az eső sem esett. Késő este volt, készültem a másnapi munkára, és a főzést is befejeztem. Ő persze, most is aranyos és csinos volt…

Nagyon érdekes, ahogy megismerkedtünk, én a szó szoros értelmében 2009-ben iszonyatosan szakadt ember voltam. Állandóan egy 5 literes kannával rohangáltam az egyetemen és abban kevertem magamnak a VBK-t. Mégis valami tetszett neki bennem, szóval leszólított és elkezdtünk beszélgetni… Buli a Rocky-ban, de eltűnt… Emlékszem T3-mal még a női WC-t is átnéztük, hogy merre lehet az a titokzatos lány. Nincs meg, eltűnt, basszus… Napok múlva valaki bejelölt az iwiw-en, yeaaaah, megvan a kislány, megvan a neve. Azonnal beleestem, nekem ez szerelem volt első látásra. Vele ez megvolt, egész nap ő járt az eszemben, hívogattam, találkozgattunk. Szuper időszak volt. Nem nagyon jártam be órákra, de ő sem nagyon szorgalmazta a bejárást. Reggel elment otthonról és már reggel fél 8 fele, fenn is volt nálam a szobámban. Iszonyat mennyiségű filmet megnéztünk és egész nap csak beszélgettünk, imádtam vele lenni. Imádtam a szemét, száját, illatát beleremegtem, amikor megláttam és nagyot dobbant a szívem, amikor reggel benyitott a szobába. Minden este boldogan mentem el aludni, mert tudtam, hogy reggel itt lesz és beszélgethetek vele. Bulik, filmek, barátok, alakulgatott a dolog, de nem volt mozdulás. Szeptembertől egészen Novemberig nem volt semmi, én már majdnem bele őrültem, hogy megcsókoljam, de nem hagyta magát. Voltak kik mondták, hogy ebből nem lesz semmi, és hagyjam már. Csak barátok leszünk…

Sosem felejtem el az első csókot vele. A 7-es épület parkolójában a Roky után vártuk a taxit neki. Búcsúzásnál megcsókolt. Majdnem bevizeltem, életem legjobb csókja volt. Elment taxival én meg felgyalogoltam az avasra, olyan boldog még sosem voltam. Minden azzal a csókkal indult és egy gyönyörű időszak következett az életemben. Neki nagyon sok mindent köszönhetek. Elsősorban neki köszönhetem, hogy meglett a jog vizsgám is, mert már harmadévesen is azt csináltam az elsősökkel. Én megmondtam, majd akkor fogom ezt megtanulni, ha a jogászok géptant tanulnak… Baszarás, még komolyan is vették a vizsgákat, én meg még puskát sem írtam. A nővére jogon tanult akkor Pesten és lett egy szuper puska, nekem 4-es lett… Szóval köszönöm, lehet, még mindig azt csinálnám… Azokban az időkben, nem nagyon mozogtam a városban, csak a koli és a kocsmák között ingáztam, meg az egyetemen voltam megtalálható, de nem a padokban a professzorok előtt. Nagyon sokat kirándultunk, megismert az Acélvárost, hihetetlen szép és nagy történelmi múlttal rendelkezik. Élveztem vele minden percet, mert mindig tudott újat mutatni. Nagyon sokat jártuk a megyét és gyönyörű helyeket ismertünk meg. Közös érdeklődési körünk volt, minden jó volt, hihetetlen jó csapatot alkottunk. Fejlődtünk szépen az évek alatt, a családunk is megismerte egymást. Voltak, akik abban bíztak, hogy ez a kapcsolat akár az örök életig fog tartani. Mi is ebben bíztunk, mert nem voltak gondok, pörögtünk, hihetetlen energikusak voltunk és habzsoltuk az életet, sosem hanyagoltuk a családot és a barátokat, de mindig volt időnk egymásra is. Teltek az évek, és lassan én vége felé jártam az egyetemnek. Munkát kellet keresnem. Nem volt könnyű még diploma nélkül mérnöki pozícióban elhelyezkedni. De ő ezt megtudta oldani és most el szeretném mondani, hogy nagyon köszönöm neki, mert az ő kapcsolatai nélkül én nem tudtam volna elhelyezkedni mérnökként az első cégemnél. Tényleg nagyon köszönöm, mert sokat tanultam annál a cégnél, és az is befolyásolta, hogy most kinn vagyok Skóciában és mérnöki pozícióban dolgozok egy nagyon szuper cégnél. Ketten igazgattuk egymás életét, és szépen fejlesztettük egymást. Én a munka hatására, nagyon megváltoztam, szépen lassan befejeződtek a bulik és a tivornyák. Oda kellet figyelnem, hiszen komoly dolgokkal kellet foglalkoznom és nem voltak mindig egyszerű feladatok, de sikerült helyt állnom. Egyre jobban haladtam egy karrierista értékrend felé, szerettem a munkámat, de ki is tudtam kapcsolni. Sok új hobbym lett az akkori időben. Elkezdtem újra edzeni és rengeteget túráztam, vagy akár Szlovákiában hegyet másztam. Mindig hívtam, hogy jöjjön velem, de csak egyszer-kétszer jött velem, és nem nagyon élvezte, hogy kínok között kell megmászni a hegyeket. Így szépen lassan elkezdtünk eltávolodni. Lassan de biztosan állandóan külön mozogtunk, hétköznap csak egymás mellet aludtunk, mert munka után mentem edzésre, hétvégén meg az erdőt és a hegyeket jártam. Egy lakásban voltunk, de alig láttuk egymást. Nála is kialakultak új dolgok és én nem nagyon mozogtam vele. Egy párt alkotva elkezdtünk külön utakat bejárni, de mindig, ha volt baj, segítettünk a másiknak és a szerelem lassan átalakult egy nagyon jó barátságra, a páromból lakó és szobatárs lett. Szomorú, de nem lehet az érzelmeket befolyásolni, ha lenne rá mód, még most is szeretném élvezni a szerelem érzését, amikor minden meleg és minden szuper jó és szép.

Elvégeztem az egyetemet, felmondtam a munkahelyem és terveztem, hogy repülök ki Skóciába és új éltet kezdek. Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy mi lesz velünk, de megbeszéltük, hogy nem gondolkodunk rajta, majd a jövő és az élet meghozza a döntéseket és majd látjuk mi lesz ebből. Sajnos neki még van egy éve az egyetemen. Szóval eleve egy évig ki kell bírni külön. Februárban már hazaköltöztem, mert egy sor műtéten át kellet esnem, mert ugye az egyetemen nagyon leépítettem a szervezetemet. Magyarországon éltem még Szegeden, de összesen találkoztunk háromszor, négyszer. Elkezdtem dolgozni egy szegedi cégnél, majd otthon is elég sokat kellet segítenem a szüleimnek. Nem nagyon volt időm, de ő sem unatkozott. A beszélgetések a sok feladat és munka miatt elkezdtek csökkeni, majd eljött a kiutazás napja. Ferihegyen találkoztunk, hihetetlen csinos volt, nagyon tetszett, jót beszélgettünk és sokat mosolyogtunk. Az utolsó csók ugyan olyan erős és örök emlék marad számomra, mint az első. Kinn elkezdtem dolgozni, majd jött a sport is és tényleg alig van időm. Nagyon, de nagyon keveset beszélgettünk, így egy napon elkezdtük megbeszélni ezt az egész helyzetet, hogy lehet, hogy külön utakon még sikeresebbek lennénk. Így hát azon a szerdai estén, kulturáltan és felnőtt emberek módján megbeszéltük, hogy mivel teljesen külön utakon járunk és több ezer kilométer választ el minket, jobb, ha külön válunk. Nagyon nehéz volt kimondani, és ezen is sokat gondolkodtunk, de közösen hoztuk ezt a döntést. Nagyon remélem, hogy jól döntöttünk. Nem egyszerű, de ezt meg kellet lépnünk, mind a kettőnk érdekében.

Egyszerre vagyok, szomorú és boldog. Vegyes érzelmek vannak bennem, de megbeszéltük, mivel nem vagyunk a másikra mérgesek és attól függetlenül nagyon szeretjük a másikat. Nem szakítjuk meg véglegesen a kapcsolatot, és ha van rá lehetőség, akkor találkozunk és beszélgetünk. Hiszen majdnem 5 év alatt azért nagyon komolyan megismertük egymást és mind a ketten ismerjük a másik legmélyebb titkát is. Ki más tudna segíteni, ha bajban vagyunk, ő fog tudni, és elmondhatom, hogy nyugodt szívvel bízhat bennem, mert én is segíteni fogok neki, ha bármi komolyabb gondja van az életben.

Köszönök mindent, nagyon szép és gyönyörű volt ez az 5 év.