A háború drog...
Kicsit
össze van kuszálódva minden, de igyekszek kibogozni a nagy katyvaszt! Szóval
azért még egy kicsit boncolgatva az október és a november hónap végét azt kell,
hogy mondja, ott azért volt egy igen fontos dolog, az pedig a Divex-nél a
próbaidőmnek a lejárata volt.
Augusztus
12-én kezdtem egy meleg keddi napon, ha szakszerűen figyeljük a dolgokat, akkor
elvileg a három hónap csak november 12.-én jár le. Én számolgattam a heteket és
mivel a Szeptemberi hónap 5 hetes volt, így a 12 hét alapvetően sokkal hamarabb
jött el. Így én egy szép hétfői napon be is mentem, Scott és Steven irodájába és
megkérdeztem őket, hogy mi a helyzet az én próbaidőmmel, lehetne-e egy
beszélgetést tartani ebben az ügyben? Gyorsan septiben megállapítottuk, hogy
maga az interjú majd csak jövő héten lesz és akkor pontosan át tárgyalunk
mindent. Köszönöm! 2 nap múlva kaptam is egy e-mailt, hogy az interjú ekkor,
meg ekkor lesz, itt, meg itt. Vártam a napot, nem tudtam mire számíthatok, de
izgultam, körülbelül annyira, mint amikor először voltam interjún, tudtam, hogy
megfogok nyugodni, csak kezdjük el. Sok dolog forgott az agyamban, mit hogyan
mondjak, ha esetleg választanom kellene posztok közül, továbbá hogyan
csináljam, és hogyan hozzam ki a maximumot a fizetés kérdésben is. Szóval
voltak dolgok a fejemben, de fel voltam készülve! A megfelelő időpontban a
megfelelő helyen voltam és vártam a vezetőimet, hogy elkezdjük a megbeszélést a
jövőmmel kapcsolatban. 14:00-kor a folyó végén meg is jelent Scott és Steven, mind a ketten mosolyogtak, így én is csak mosolyogva tudtam reagálni a
jöttükre. Beülve az irodába, a közepébe csapva mindennek bele is lendültünk a
dolgokba, mert ugye munkaidő van és mindenki elfoglalt. Scott vezette a
beszélgetést, Steven alapvetően csak jelenvolt és a papírmunka részét intézte.
A körülbelül 15-20 perces interjúnak az lett az eredménye, hogy alapvetően
felvázolták a jövőképemet a cégnél, és átadtak nekem egy olyan papirost, amit
Danny töltött ki rólam. Nagyon örültem, mindannak amit Scott mondott rólam,
mert végiglett kérdezve az egész osztály és mindenki megvan velem elégedve.
Ennek a hírnek nagyon örültem, hiszen azért keményen is dolgozok, igyekszem, és
minden nap tanulok, és amit tanulok, próbálom hasznosítani, hogy tényleg a
csapat egy sikeres kulcsfontosságú tagja legyek. Pénzügyi helyzetben nem fog
történni változás csak pozíció szintjén, ugyanis a vezetőség arra gondolt, hogy
áthelyeznének a katonai mérnökségre. Az új poszttal új helyre is költöznék az
osztályon, méghozzá Stefan mellé, Mindenben támogatnom kell őt, lassan de
biztosan el kell majd hagynom a rajzolást és csakis csak mérnöki problémák
megoldásával kell majd foglalkoznom. Mellette további új és komoly ismeretekre
tehetek majd szert, kiképez minden olyan dologra amit a cégnél egy mérnöknek
tudnia kell. Ezenfelül mivel katonai mérnökségen dolgozom így a MoD azaz
Ministry of Defence (Védelmi/Katonai Minésztérium-mal) leszek kapcsolatban.
Civil mérnök bárki lehet, civil felszereléssel bárki foglalkozhat, de a
katonaival csak egyes emberek. Megtiszteltetésnek vettem. A végén fel lett téve
a nagy kérdés, hogy elfogadom-e? Igen, természetesen elfogadom. Így a további
lépés az az, hogy további 3 hónapos próbán leszek, ahol majd Stefan mellet kell
keményen dolgozni és tanulni rengeteged, hogy lassan az ő munkáját átlássam és
tudjam támogatni. Az interjú vége azzal fejeződött be, hogy körülbelül 3-4
hónap múlva újra találkozunk és áttárgyaljuk, hogy hogyan ment a katonai élet
és lesz-e szerződés módosítás a katonai fejlesztőmérnök címért vagy nem! A
lecke fel van adva!
Megkaptam a papirost, amit Danny töltött ki rólam és
legnagyobb örömömre azt kellet olvasnom, hogy mindenben pozitív értékelést
adott le rólam. Ebben benne van, hogy milyen tempóval tanultam meg a cég
alapvető vezetési és gépészeti struktúráját illetve milyen minőségben végzem
munkám, megtalálom-e a közös hangsúlyt a kollégákkal és sok más ilyen dolog. A
végén még ott állt, hogy teljes mértékben támogatja a ranglétrán való feljebb
lépésemet. Nos, ez kivalló érzés így az első 3 hónap után egy olyan embertől,
akit csak 3 hónapja ismerek. A kemény munka, lassan de biztosan meghozza a gyümölcsét.
Eltelt
3-4 nap és Stefan mellet kiépítették az asztalomat és egy csütörtöki napon,
délután már át is ültem. Stefan komoran nézett, én odamentem hozzá, felvettem a
zakómat, begomboltam és a kezemet nyújtottam, hogy:
„Jó
napot kívánok, Sajtos Tamás vagyok, az új kolléga!”
Stefan
annyit válaszolt, hogy a híre már megelőzött és üdvözöllek a katonai
mérnökségen!
SOBA, mozaik szó, különleges katonai egységek
használják a világ sok országában
