New life in Scotland: 07/24/14

Tisztelet a Gépésznek!

A mai blog írást 2 jóféle ser itallal kezdem, mert ma jó napom van és megérdemlek 2 sört. Az egyik neve igen érdekes „DEAD PONY CLUB”, nos, valahogy el kell adni, én is megvettem.

DEAD PONY CLUB és a MACBETH sörike

Reggel kelek, az időpont, csak, hogy angolosan írjam le 11/07/2014 szóval kinézek az ablakon és látom, esik, de nem nagyon zavar, engem nem zavar. Szokásos rutin és úgy gondoltam, hogy a 11 órakor nyíró Maritime Museum-ot meg kellene látogatni. Felöltözöm, és Skóciában először felveszem a kis széldzsekimet és esernyőt bontok. Lesétálok a Pure Gym-el szemben lévő kis múzeumhoz és belépek az ajtaján. Nagy megdöbbenésemre igen sokan voltak benn a kis múzeumban, de nem ám angolul beszélő személyek voltak, lengyel és más-más beszédet hallottam. Turisták lennének? Miért? Itt ebben a városban nagyon nincs mit megnézni, jó persze vannak dolgok, de nem az a nagyon látványos, és nevezetességekkel teli város. Olyan, mint a régi Miskolc, csak azzal a különbséggel, hogy ott van Avasi borospincék, Tapolca, Lillafüred, Bükk és még sok egyéb más tényező, amiért érdemes oda ellátogatni. Szóval ez egy ipari város, de tényleg. De lehet nem turisták, hanem itt lakók, úgy, mint én és jöttek nézelődni. Odalépve a recepcióhoz egy kedves kis öreg bácsika köszönt és nyomja a kezembe is a múzeum térképét. Mondom ám neki, hogy szeretnék egy teljes áru jegyet venni, de erre elmosolyodik és bejelentette, hogy fiam nem kell itt fizetni, ugyanis a múzeum ingyenes. Ami egyből feltűnt, hogy érdekes oszlopszerű makett szerkezet van a múzeum közepén, alámenve és felnézve láttam csak meg, hogy ez egy pontos mása egy tengeri olajfúró platformnak és fenn a 3. emelten lehet csak látni a makettnak azt a részét, ami a tengerből is kilátszik. A múzeum az olajtermelés mutatja be és annak a jövőjét és a múltját, továbbá a hajózási technikákat és a régi időkben a bálnavadászatot. A kis múzeumban van egy 3D-s kis vetítő szoba is ahol bemutatnak egy tengeri olajfúró platformon dolgozó embereknek a hétköznapjait. A kiállítás részét képezi az is, hogy lehet látni, milyen felszerelések és milyen szociális helyiségek és dolgok vannak egy ilyen munkahelyen. Nekem egyből egy tengeralattjáró jutott az eszembe, hisz az is hasonló, csak ott a víz alatt vagy, itt sincs sok hely, de nem tudsz sehova sem menni. A kabinok kicsik és szűkösek, 2 dolgozó lakik egy kabinban. Természetesen TV, Internet, rádió, minden van, amit csak el lehet képzelni. A klubb szobában, könyvtár és biliárdasztal, no meg kondi terem is található egy ilyen platformon, ha esetleg valakinek sok ereje lenne még munka után. Nagyon fejlett és felszerelt korházi ellátás van az ilyeneken, komolyabb műtéteket is el lehet végezni. Kell, az ilyen gondoljunk, csak bele minimum 200 km-re vannak a szárazföldtől és a téli időszakban rengeteg vihar van a tengeren, helikopterrel lehetetlen lenne a gyors szállítás a szárazföldi korházba, hajóval meg ugyan csak időigényes. Így helyben kell elvégezni a beavatkozást. Érdekes régi és modern búvárruhát láttam, szonárokat és kis robotizált tengeralattjárókat. Ezek az eszközök mind szerves részét képezik az Olaj termelésnek, a víz alatt is el kell végezni a munkát és a víz alatt is fel kell építeni ezeket a platformokat. Kisebb makettekkel mutatják be, hogy milyen típusú. szerkezetek is vannak, ugyanis van lehetőség hajóról végezni a fúrást és nem kell egy egész álló építményt felépíteni. Természetesen ezek a hajók hihetetlen nagyméretűek.

Hazafelé menet még egy kicsit sétáltam a városban, de mentem lassacskán haza, mert azért csak csepergett az eső.