A club és érkély BBQ

   Hétfőtől péntekig, mondjuk úgy, rendesen ki van töltve a szabadidőm, mert a munka, edzés és a főzés mellet nincs nagyon idő főzőműsort csinálni és más egyéb komolyabb hobbinak hódolni. Szeretnék azért hódolni az egyik kedvenc hobbimnak, ami pedig a túrázás, hegymászás.

   Gondoltam már magamban régen is, hogy nem fogok én szenvedni, fogom a netet, illetve kell még egy térkép és bejárom a hegyeket. Elmentem nem egy túra szakboltba ahol kerestem térképeket, de legnagyobb meglepetésemre, nem nagyon tudtam őket olvasni. Nem olyanok mint otthon, hogy az adott hegység túra útvonalait szépen jelölnék, itt van minden, az is, ami nem kell, szóval nem nagyon tudtam rajta eligazodni.

   Nem keseredtem el, mert tudtam, ha egyedül nem megy, akkor segítséget kell kérni. A netet elkezdtem böngészni Skót túra és hegymászó szakosztályok után, boldog voltam, mert nagyon sok van és annak is örültem, hogy a városban is van egy-kettő. Nagyon leragadtam az Aberdeen Mountaineering Club honlapján, állandó rendezvényeik között láttam azt, hogy az Old Frigate pub-ban, minden kedden tartanak egy megbeszélést és az érdeklődőket is oda várják. Remek, megvan a club ami tetszik, és itt van a belvárosban, tőlem 5 percre gyalog a pub, szóval egy szép keddi napon, el is megyek, és kikérdezek mindent.

   Körülbelül 4-5 hónappal később, megint egyre jobban gyötört az a dolog, hogy hétvégente az idő gyönyörű és én meg max a városban botorkálok a múzeumok között. Ami zavar az az, hogy csak Aberdeen-t láttam, és annak vonzáskörzetében egy-két dolgot. Megint elővettem a club honlapját és megint megnéztem a dolgokat, ugyan úgy látom, hogy most is keddenként megbeszéléseket tartanak a pub-ban. Jól van, most már tényleg el kell menni és meg kell érdeklődni, hogy mi hogyan megy. 

   Azon a kedden, gyorsan munka után elmentem edzeni és nagyon nem is gatyáztam, haladtam a szettekkel és hamar végeztem. Hazatekertem, lefürödtem és kezembe vettem a kerékpáromat, majd elgurultam az öreg Frigate-pubba. A neten azt írták, hogy 20:30-tól vannak a megbeszélések. Beléptem a helységbe és odamentem a pulthoz, mert nem nagyon láttam olyan kisebb vagy nagyobb csoportot, akik hegymászónak látszanának a sok enyhén ittas vendég között. A pub nincs messze a kikötőtől, de nem is lehet azt mondani, hogy ott van mellette. Érdekes matróz hangulat van benn, fogatlan tengerészek, haltól bűzlő emberek, az idősebb csontváz vékony hölgyek, kik némi font fejében kedvesek lesznek hozzád alapból is mosolyognak, mert friss vagy és fiatal. Érdekes hely, kicsit jobban szétnézel és rájössz, hogy nem is olyan a hely, csak van egy két érdekes egyén, mint mindenütt. Szóval a csapost kérdeztem, hogy merre van a club megbeszélése és mondta is, hogy az az emeleten van a clubszobában, de nem most hanem, majd csak egy óra múlva, este fél tízkor kezdődik. Rendben, köszönöm az információt. Kiléptem, és mivel van még egy órám, ezért hazamentem.

A club nyitó oldala  

 Egy órával később újra visszatértem, de már egyből mentem fel az emeletre és az üveges ajtón láttam, hogy van 4-5 fő a kis helységben. Óvatosan benyitottam, majd a köszönés után érdeklődtem, hogy ez-e a Montaineering Club megbeszélése. Egy idősebb hölgy, mosolyogva mondta, hogy igen és mondta, hogy kerüljek beljebb és foglaljak helyet. Körbementem és bemutatkoztam mindenkinek, nem volt sok ember összesen ha voltunk 5-6-an. Gyorsan kiderült, hogy rajtam kívül még másik 3 fő is ma van itt először, ezért az idősebb hölgy felvázolta, hogy hogyan is működik a club, majd a kolléganője felsorolta a következő pár havi terveket, hol lesz sütögetés illetve túrázás.

   Ezek után végigmentünk az új embereken és mindenki mondott egy-két szót magáról, meséltünk arról is, hogy hogyan léptünk kapcsolatba a túrázással vagy a hegymászással. Mellettem, a körben egy Iránból érkezett fiatal gyógyszerész lány mesélte, hogy csapatot keres, mert folytatni akarja a hegymászó hobbiját. Én a Bükki élményeimről és a magas Tátráról beszéltem, körben ültünk és mindenki figyelte a másikat, egy-két fő kezében sör, de az egész úgy nézett ki mint az anonim alkoholisták találkozója. Vicces volt. A megbeszélés végén felvették az e-mail címemet, hogy felkerüljek a levelező listára és napra kész legyek a programokról. Amit már tudok, hogy jövő héten nem lesz megbeszélés, mert Aberdeen mellet lesz egy kis BBQ est és már most mondták, hogy menjek el, mert sok új embert megismerhetek, illetve a BBQ és a pia mindig jó dolog.

   Az egyik új ember, mind kiderült a párjával van itt együtt és az iráni hölgy is velük van, Berry kérdezte, hogy van-e kocsim és lenne-e kedvem lemenni erre a rendezvényre. Mondtam, hogy kocsi nincs, de kedv annál inkább. Berry mondta, hogy ha megkapja az e-mail címem, akkor lefixálunk mindent és ő elvisz engem és a hölgyeket erre a sütögetésre. Rendben, köszönöm a segítséget és köszönök mindenkinek mindent, nagyon szuper új embereket és új dolgokat felfedezni.

   Nagyon lenne kedvem egy jó kis sütögetéses, nincs is baj, hiszen Balázs meg Elkapitánó (csak így hívom a lakótársát, Zolit) meghívtak a hétvégére egy teraszos BBQ partira. Nekem nem kell vinnem semmit, csak magamat, imádom az ilyet. Hála égnek a szombat elég hamar eljött, mert én már nagyon a témán voltam, hogy egyek egy jó saslikot illetve ajkaimhoz érjen az alkohol.

   Elkapitánó csinálna a húsok pácát, Balázs intézte a sütést én meg néha-néha megforgattam őket, de inkább csak pipáztam és ittam.

   A látvány leírhatatlan, hiszen ezt az erkélyt arra tervezték, hogy maximum muskátlit tarts rajta, főleg nem arra gondoltak az építészek, hogy egy-két barom majd itt fog grillezni. Egy normálisabb grillsütő ki sem férne, szóval kis instant faszenes BBQ-val intéztük el a hely hiánya kérdést és kis fa pallóra tettük az egészet amit kinn találtunk. Begyújtottunk és akkora füst lett, hogy reménykedtünk, hogy azért nem hívják ránk a tűzoltókat, mert a fő utcától, egy szomszédos utcányira voltunk csak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Kijevben a Kreshchatyk, Szegeden a Kárász vagy Miskolcon a Széchenyi utcán csinálnánk mind ezt. Ha kijönnénk is a tűzoltók megkínálnánk őket Elkapitánó csodálatos oldalas húskülönlegességével. Nem volt probléma, az emberek mosolyogtak, egy motoros banda meg csak dudált és láttuk, hogy nagyon tetszik nekik, hogy mi így ezt be merjük vállalni. A sirályok is gyűltek, de csak egy két sült krumplit dobtunk nekik, pfúú de utálom őket, olyanok mint a dögkeselyűk… Szóval kemények vagyunk, főleg ahogy a Scrupy fogyott. Nah mindegy, lassan elkészültünk a husikkal és szépen bekajáltunk, fogyasztottuk a finom almabort és jókat beszélgettünk. 

Balázs  

Pihenés egy fajtája

Saslik és Scrumpy

 Csodás este volt, ha valaki megakarja csinálni a dolgokat, akkor meg is fogja és ellenfelek és a hátráltató tényezők mellet is haladunk előre!

Mancherterből jöttek

   A lényeg az, hogy egy jó történet sem azzal kezdődik, hogy a vasárnapi ebédnél normálisan imádkoztunk…

   Vannak már barátaim akik a UK-n belül egy másik városból jönnek meglátogatni engem. Dehogy engem, a családjukat, csak én meg közben útba esek, és sosem vetem meg a piát. Szóval Lindy és kedves párja János meglátogattak Manchesterből. Semmi nagy durvulást nem tudok leírni, de péntek este érkeztek, mert ugye Manchester 2 sarokra van, szóval este 10-kor örültem egy Red Bull-nak.

   Kocsi leparkolása közben, már szisszentem is az energia italt, figyelem, hogy elvileg csak 2 éjszakára jöttek, de a kocsi úgy megvolt pakolva mintha költöznének. Ismerjük a nőket… Janinak szerintem egy Tesco-s szatyorban volt egy gatyája és egy zoknija a többi pedig mind Lindy-é. Há-Há, ha olvasod így jártál, de minden nőre igaz ez az állítás. Szóval Lindy pakolászik kifelé, Jani pedig rágyújt. Figyeljük az ömlesztett árut, miközben Jani már közel volt hozzá, hogy elpöckölje a csikket, de Lindy időben rászólt, hogy előttem ezt meg ne merje tenni, mert iszonyatosan zavar, ha valaki eldobja a csikket. (Azóta zavar amióta nem dohányzom) Mondom, nem kell eldobni, itt a kis Red Bull-os doboz, dobd ebbe bele. OK. Még vagy 20 percig figyeljük, hogy Lindy pakolja kifelé motyót, én már komolyan azt hittem, hogy kirak egy táblát a kocsi tetejére, hogy olcsó ruha eladó. Nem bírván a várakozást, hogy egy jó sört is bontsak, reflexszerűen beleittam a Red Bull-ba... Ohhh, de csodás volt megint érezni a hamutál ízét a számban! Jó, harsány röhögés, akkor induljon az este.

   Lindy kérdezte mit hozzanak, mielőtt jöttek, én meg mondtam, hogy csak kaját, mert a hűtőben az egér már felakasztotta magát, hogy megmeneküljön az éhhaláltól. Szóval ételt, de azt bármekkora mennyiségben lehet hozni. Jól jártam, szóval köszönöm megint a kenyeret a jóféle Lengyel kolbászt és a szalonnát. No de ezen finomságok mellé sikerült kapnom egy üveg whisky-t is. Gyertek legközelebb is.

 Skóciában dolgozó magyar mérnök hűtője

 

Sör bontva, whisky kóstolva… Lindy egyre fáradtam, pedig Jani vezetett… Ha-Ha, remélem olvasod! Szóval akkor ágyazzunk meg, nem kell aggódni, mert hoztak magukkal szivacsot. Lindy pakolászik kifelé, és egy nagyobb zsákból bontja kifelé a sima sárga színű szivacsot. A kis szivacs gyorsan kirúgta magát és én meg rendesen felröhögtem, mert összesen kb 50 cm széles volt és nagyon max 1,5 m hosszú, nos egy edzett hajléktalan sem férne el rajta rendesen, nem hogy majd ők ketten kellemesen aludnak majd ezen… Hát, mint kiderült nem a megfelelő méretűt hozták el. Komolyan? Rendben gyerekek akkor a kanapét kell szétnyitni és azon fogtok aludni, de ez a kanapé csak egyszer volt kinyitva és akkor is másnaposan döglöttem rajta. Amit tudok, hogy maximum ez is csak másfél méteres hosszúságra nyitható ki. Nos, Lindy felvilágosított, hogy kilehet ezt teljesen is nyitni, csak én vagyok béna, nah de nem is annyira, mert végülis a kanapé a rossz, mert elvan törve egy-két helyen. Ha lenne szomszédom, azaz alattam lakó ember, akkor biztos, hogy most nagyon örülne, ugyanis Janival 2 whisky és 2 sör után nem tudtuk a törött kanapét csöndesen kinyitni. Volt hangzavar. A lényeg az, hogy a hossz már majdnem jó, de nincs fejtámla, a problémát orvosolva begyömöszöltük a szivacsot - amit hoztak - a lyukba ahol a fejtámlának kellene lennie. Csodás indítás, de az alvás kérdése mindig csak alkohol függvénye… Boncasztalon kelni vicces!

   Másnap nem volt sok extraság, főleg nekem nem, délelőtt, mert ők leléptek erre-arra. Délután elmentünk Stoneheaven-be, ahol bevertünk egy szuper kávét és megnéztük a várrom maradványait. Én persze bakancs és dzseki.

   Ami szuper, hogy pont egy esküvői fényképezés is volt. Én meg Jani szuper jól néztünk ki a násznép között, ahogy sétáltak le a helyről. Sok kis koktélruhás csajszi között én hülye bakancsban trappolok.

   Janival elmentünk megnézni a vár romját is, ami nyitva volt és magam sem voltam még benn, de látva a táblát, hogy „NO BEER” és, hogy a felnőtt jegy 6 font azonnal meg is fordultunk és visszamentünk Aberdeen-be. 

Lényegtelen, hogy Lindy mit csinál...

Az az egy szál gaz

   Estére meghívtak a Gulyás nevezetű magyar étterembe, bevallom örültem neki, de nagyon sosem vonzott, hisz miért egyek magyar kajákat ha azt ismerem. Szóval csinosan felöltöztünk és elmentünk a gulyásba ahol találkoztunk Lindy Apjával.

  Belépve az étterembe, úgy éreztem magam, mint amikor turista vagy egy másik országban és belépsz az ottani ország egy előkelő éttermébe. Úgy nézegettem a magyar dolgokat és dísztárgyakat, mintha sosem láttam volna hasonlót. Percekig nézegettem a térképet és vizsgáltam, hogy hol születtem, hol tanultam, hol laknak a barátaim. Elkezdtem egy könyvet lapozgatni az országról… Olyan fura, nagyon elszoktam én már ettől.

  Rendeljünk! Pálesz be, majd borsodi sör rá, végül Angyalföldi szeletet rendeletem, mert olyat még sosem ettem. Lindy Apja cigánypecsenyét rendelt, Lindy meg Jani meg már a fene sem tudja. Nemsoká, mások is jöttek az étterembe de nem ám magyarok, hanem az itteni skótok is ide járnak kajálni, szóval nem lehet rossz, ha tényleg jönnek a külhoni kaját enni. Ami fontos, hogy a brigád magyar, szóval az étel jó lesz! Meg is kaptuk a finomságot, amit egy szép Magyarország fatányéron kaptunk meg. Az ország kicsi a hús meg nagy, nah ekkor szólalt meg Lindy Apja, Zsolt, hogy lehet, könnyebb lenne enni Ukrajnáról vagy legalább a nagy Magyarországról enni…

  Isteni volt… Ajánlom mindenkinek, a kiszolgálás fenomenális és az étel finom, az egészet megkoronáztuk egy-egy rumos-lángoló Gundel palacsintával. Látva a kéklángot egyből a krampácsfőzés jutott az eszembe… De messze vagyok én már a selmeci Bursch élettől… Sajnos, nem sajnos, ez van! Zsolt szórakoztatott minket a kivalló honvédségi emlékeivel, hát igen, a magyar honvédségen néha tényleg csak jókat lehet szórakozni, de komolyan venni nem nagyon!

 In the Goulash restaurant

Angyalföldi szelet Aberdeen centerében, tipikus magyar "healthy food"

 Könnyes búcsú a helytől és Zsolttól is. Este 10 óra van, de olyan világos van még, mintha csak déli 12 lenne. Eddig nem is zavart, még nem szóltak, most már zavar…

  

   Az estét folytattuk a Slains Castle-ben, nem sok extra, en ittam, ahogy kell Jani meg kezdett bekészülni. Lindy tartja magát, hisz ő egy kifinomult hölgy. Jani elmegy piáért, de meg sem kérdezi a kedves barátnőjét, hogy kér-e valamit, csak tőlem kérdi, hogy még egy vodka lemegy? Nos, Lindy kicsit kiakadt, de nincs baj, mert a harag gyorsan múlik, Jani meg egyre készebb. Körülbelül 20 perc múlva megint kérdezi, hogy még egy vodka? Mondom persze! Elindul, én meg utána szólok, hogy jöjjön vissza, odahajol hozzám és a fülébe súgom, hogy kérdezd meg a barátnődet is, hogy kér-e valamit?! AZTA!!!! Az évek és a rutin!

:) 

 Jani kész volt, aludtunk, de másnap nem nagyon volt kedve a 6 órás vezetéshez, de az élet kemény, főleg Aberdeen-ben, mert ez egy bűnös város!