Emlékeztek,
nem emlékeztek, olvastátok, nem olvastátok mindegy! Írtam, hogy egyszer egy
pénteki napon volt egy kis szopóroller egy kontents list-el. Nos, megérte a
szenvedést vele, mert átmentem a 12 részlegre ahol a fejlesztéseket teszteli és
szerelik össze, illetve komolyabb nyomásos teszteknek vetik alá a
berendezéseket és az alkatrészeket. Szóval látom, hogy a kedves William
barátom, akit egyszerűen csak egy hülye kalóznak nevezek William Turner után a Karib
Tenger Kalózai filmből, de kérdeztem Willimet, hogy a Turner az nem
esztergályost jelent? Nehezen de végülis nem is olyan nehezen de
visszavezethető arra, hiszen a „TURNER MACHINE” a esztergapad. Szóval Billy,
mert a Williemet így becézik egy hülye esztergályos kalóz, aki amúgy technikus
és kiderült, hogy 38 éves… Nincs is baj ezzel, hogy 38 éves, csak én azt hittem
28 éves, mert olyan feje van, mint nekem. Mondta, hogy élt már Kanadában és ott
igen fiatalos lányokkal volt, meg már 10 évet lehúzott a Britt légierőnél…
Basszus, akkor is egy hülye kalóz, mert nem veti meg a szeszt, mondta is, hogy
a fiatalos feje a „ water of life”-tól van, azaz az élet vize a Whisky. Nem
rest meginni néha-néha egy-egy pohárkával, de szigorúan csak munka után! Megint
elkanyarodtam, mert jönnek a dolgok, mintha itt lennétek velem szemben és
mesélném a dolgokat! Bocs! Nah beléptem a 12-es be és látom, hogy pakolják
össze a nagy katonai SLS berendezéseket egy hatalmas fekete ládába. Komplett
próbákat csinálnak és a napokban nagyon sok teszt merülést is hajtottunk végre,
mert kiderült, hogy ezek a katonai felszerelések bemutatóra mennek Japánba és Szingapúrba.
Minden egyes ládát, ha felnyitnak, akkor azonnal az én alkotásomat látják meg,
mert a kontensts list, mutatja a láda egyes tartalmának a részeit. Nézelődök
tovább és egy hatalmas másik ládában ahol köldökvezeték van szabályosan
bepakolva, meg mikrofonok és kommunikációs eszközök, amelyek már nem a katonai
felszereléshez tartoznak, hanem az már civil felszerelés. Iszonyatosan
mosolyogtam, mert az én rajzaim voltak lefóliázva és szépen felszerelve a ládák
belsejében. Nem mindenki tudja ezt elképzelni és megérteni, miért öröm ez, mert
tudom, hogy ezek a dolgok külföldre mennek, még innen is külföldre. Olyan jó
belegondolni, hogy valahol Japánban majd az én rajzom által elemzik és nézik
meg a felszelések mennyiségét és helyét, vagy ugyan csak a civil merülésekhez a
darab számokat ezekkel a rajzokkal hajthatják végre. Ezek apró, fura dolgok, de
az én kis lelkemet megmelengetik, mert az én alkotásaim! Bejött Brian és
mosolygott is, mert látta, hogy elmerülve figyelem a saját rajzaimat, ahogy egy
apró dolgot képeznek egy nagy egészben. Majd mondta, hogy legyek büszke, hisz
az én kezem munkája! Mondom igen-igen, esetleg ne írjam alá, lehet, egyszer
nagyon híre leszek és akkor ezek sokat fognak érni! Nah nyugodjál le és igyál
egy teát. Szóval megérte a szenvedést, mert mindig minden munkának megvan a
gyümölcse, lehet, nem azonnal érzi az ember, de idővel eljön mindennek az
ideje.
Nem
tudom mondtam-e, vagy meséltem, írtam-e róla, de kaptunk egy nagy kör e-mailt
anno az igazgatóságról, hogy lehet lesz egy hatalmas projektünk Szingapúrral. Egy
hajó gyomrába több nyomásos kabint kell megtervezni, beépíteni, továbbá merülő
lifteket és egyéb más dolgokat kell beépíteni és megtervezni, amik a mélytengeri
merülésekhez kellenek. Kérdeztem Steven-t, hogy mi a helyzet vele és mondta,
hogy sikerült megnyertük és megírtuk a szerződéseket, szóval van munka, lesz
munka, és megy a cégnek. Én ennek nagyon örülök. Szuper dolog. Annyi munkánk
van, hogy most jelenleg csak a mi osztályunkra 5 gépészmérnököt keresnek még és
2 villamos mérnököt. De azt mondom szükség is van rá, mert én is kezdőként úgy
elvagyok havazva, hogy ha kapok egy feladatot, azt körülbelül egy hét múlva
tudom leadni. Mert a sorrendet tartom, és annyi feladatom van, hogy nem győzöm.
Szeretem az ilyet, mert nem unatkozom, mert bemegyek és ráállok a feladatokra, egyszer
csak azt veszem észre, hogy délután 5 és vége a napnak! Nagyon gyorsan telnek a
napok, lassan 3 hónapja ott vagyok, és 4 hónapja vagyok kinn. Elég kemény!
Dolgozom
a szoftverrel, nos néha van, hogy marhára nem akarja a dolgokat úgy csinálni
ahogyan én azt szeretném. Ilyenkor egyszerűen nem mindig úriemberhez méltó módon,
magyar nyelven kezdem el megmagyarázni a gépnek, hogy jó lenne, ha azt csinálná
amit én szeretnék. Az irodában tudják, hogy ilyenkor nem szabad engem zavarni,
mert vagy egy fél napos munka szállt el, vagy egyszerűen tizedjére sem jön
össze az, amit én akarok. Ha csak simán FUCK-olok vagy FUCKING SHIT-elek, akkor
még meglehet zavarni, mert nem olyan nagy a baj! Egyszer történt, hogy készítem
a kis tejes teámat, mint az igazi Britek és megáll mellettem egy 40+ -os
kolléga a gazdasági osztályról és kérdezi, hogy véletlenül, nem-e Magyar
vagyok? Hoppá! Mondom igen! Kérdezem, hogy, hogy jött erre rá, mert az akcentus
kevés hozzá. A válasz az volt, amire én is gondoltam. Egyszer hallotta, hogy 10
percig megállás nélkül szidom a gépemet és hallott olyan szavakat amiket ismer.
Kérdezem, hogy honnan ismeri a magyar káromkodásokat és a csúnya szavakat, mire
kiderült, hogy Magyar felesége van! Ej de kicsi a világ. Kérdezi, hogy honnan
jöttem és mondtam, hogy Szegedi vagyok és Miskolcon végeztem. Jaj Szeged, az
valami csodálatos… Beszartam a csávó ismeri Szegedet, mondta, hogy most nyáron
volt lenn a feleségével, és nagyon szép hely. Mesélt a Móra Ferenc múzeumról, a
Kárász utcáról és egyéb más nevezetes helyről, amit Szegeden lehet megtalálni.
Jó érzés volt, de közben azon gondolkodtam, hogy ennek mennyi esélye van amúgy
az életben, szinte semmi! Nagyon kicsi a világ! Baszarás közben megittam a
tejes teámat és vissza mentem FUCKINGOLNI….
.jpg)
Hiányzik azért egy kicsit a napfény városa, de sokat voltam én ezen a helyen...
