Egy komoly mérföldkő az életemben

Az első munkanapon külföldön, sokan dolgoznak külföldön, nem nagy kunszt elrepülni valahova és mosogatni vagy takarítani. Senki ne értsen félre, én senkit nem akarok megsérteni, az is munka és meg kell becsülni, fontos eleme a rendszernek minden dolgozó és minden beosztás. De én nem nagyon akartam ezt a típusú munkát, persze ha nem lenne más csináltam volna. Én be akartam bizonyítani, hogy igenis meglehet csinálni, kell a diploma és nyelv ismerete, továbbá egy határozott fellépés és jól el kell tudni magad adni, a többi majd jön magától, vagy alakítja az élet! Szóval első munkanap külföldön gépészmérnökként! Jól hangzik. Olyan, mint amikor megkérdezik tőled, hogy mit sportolsz, és azt válaszolod, hogy jégkorongos vagy! Van benne valami jó, biztató, férfias… Nem balettozol… Ez egy újabb mérföldkő az életemben, van már pár darab ilyen kavicsom, ilyen volt a 8 általános elvégzése, vagy 10.-ben Augusztusban a fizika pótvizsga :-), amikor felvettek az egyetemre ezek után, amikor elvégeztem az egyetemet… Még mennyi mérföldkövem lesz? Mennyi lehet egy embernek? Valaki már kiszámította ez? 

Szóval reggel már magamtól felkeltem és tempóval mosakodtam és öltöztem fel. A megjelenésem és az öltözékem makulátlanul tökéletes. Minden apró részletre odafigyelek, hiszen mérnök vagyok. Gyalogolok is le a Union Street-re és várom az X17-es buszt. Gyorsan jön is, mert 10 percenként jár. A megállóban nem tolakodnak az emberek, sorban állás van, és érkezési sorrendben kell felszállni a buszra. Illedelmesen köszönök a sofőrnek és mutatom a bérletemet a magyar személyigazolvánnyal, érdekesen nézi, majd megköszöni, és jó utat kíván. Csak a buszút Westhill-be 50 perc, majd az Elrik nevezetű állomásról még vagy 5-10 perc gyalog a cég. Időben vagyok, állandóan figyelem az órám, nem akarok korán, de későn sem érkezni, pont időben, jókor kell megjelenni. 08:15-kor be is lépek a cég kapuján és a recepción egy fiatal lány mosolyog rám. Mondom is neki, hogy Scot W.-elt keresem és ez az első munkanapom a Mérnöki osztályon. A lány szívből gratulált és mondta, hogy ő is friss és kezdő, mert csak 2 hete van itt ebben a pozícióban. Feltelefonált és kérte, hogy foglaljak helyet. Látta rajtam, hogy egy kicsit izgulok, majd mondta, hogy felesleges minden rendben lesz. 1-2 perc múlva nyílt is az ajtó és fogadott Steven. Mondta, hogy Scot ma nincs benn és így most ő foglalkozik velem. Elvitt arra a pontra ahol a jelenléti íven elvileg rajta kellet volna, hogy legyek, de még nem voltam. Simán a táblázat alá beírtam a nevem és az időt, hogy 08:20. Megyünk fel az Engineeringre és már a kis konyha mellet egy ismerős arcra bukkanok, Denny-re akivel az interjún is beszélgettem és ő mutatta anno szoftvert is. Belépünk az irodába és egyből Steven irodájába megyünk be, ami még az interjún Scot irodája volt, most már ketten vannak benn, mert mind kiderült a fő Managger Scot és utána a következő Managger Steven. Leülünk és mesél a „hierarchiáról”, amit egy egyszerű „családfa” szerkezettel mutatott be a gépén. Jó érzés volt látni a nevem a rendszerben igaz legalul vagyok, de majd csak lépkedek felfelé. Jön Denny is mutatja is a helyemet, közvetlenül a Managgeri iroda mellet ott mindenki elött és Danny-vel srégen-szemben. Szuper! Egy nagy monitor és egy kicsi van az asztalomon. Van egy kis papír cetli az asztal közepén és az van ráírva: PASSWORD: Welsome 2 Divex A monitorok mellet látom a vezetékes szolgálati telefonomat és örömmel látom, hogy a kis kijelzőn az jelenik meg, hogy: Tamas Sajtos -896-, az a mellékem. Lassan jönnek a közeli asztaloknál ülő kollégák és bemutatkoznak és mindenki gratulál. Már tudják régen, hogy jövök, nem vagyok számukra meglepetés. Mielőtt neki kezdenénk bárminek, Denny körbevezet a teljes épületen és elvezet a fejlesztési osztályra is, mert tudja, hogy később majd oda át akarok menni. A fejlesztésen is bemutatott mindenkinek és ugyan csak mindenki kedvesen és barátságosan fogadott. Azonnal be is mutatják az a szerkezetet, amivel majd a jövőben nekem is kell foglalkozni. Az pedig a COBRA, majd a későbbiekben bővebben beszélek róla, de addig is annyit, hogy az egy azonnali túlélő készlet a tenger mélyén, vagyis plusz 45 percet ad a búvárnak, ha komolyra fordulna a helyzet. Visszatérve csináltunk egy kávét és visszamentünk a helyünkre. Mindenki szépen dolgozik és Denny ekkor adott egy 600 oldalas könyvet, aminek az a címe, hogy SolidWorks Training. Mondta, hogy kezdjem el olvasni és csinálni, majd ha végeztem vele szóljak. A szoftver indulásánál be kell jelentkezni a szoftverbe is, legördíted a neveket és ott látod, azt a rengeted másik mérnököt is, ami pedig szuper, hogy ott az én nevem is: T. Sajtos. A jelszó adott és már benn is vagyok a szoftverben. Nem nézek nagy szemekkel, mert otthon már gyakoroltam. A könyv nagyon hasznos, hiszen nagyon nagy pontossággal le van írva benne minden. Kis noteszomban szorgosan jegyzetelek, de elég gyorsan haladok, mert van már másik szoftver ismeretem. 

12:30-kor ebédelni megy a teljes csapat, sokan a közelben laknak ezért hazamennek, mert egy órás a szünet, én lemegyek a kantinba, és a sok melós közé leülök, felhajtom az ingem úját és neki látok a kis szendvicsemnek. Nem nagyon akartam az első nap töltött káposztát vagy halat vinni, ki tudja itt mi a szokás… Körülbelül 10 perc alatt végzek és megyek is vissza a helyemre, teljesen üres az iroda, jön Steven és kérdezi, hogy miért nem ebédelek, de mondtam neki, hogy már régen végeztem, nem nagyon vagyok én ehhez hozzá szokva, hogy egy órás szünet legyen. Jól van Thomas, mondja Steven akkor pihenj. Nem nagyon pihenek, folytatom a könyvet és szépen haladok előre, nincs sok ismeretlen dolog hála égnek. Véget érve a szünetnek jönnek vissza a kollégák és Denny mondja, hogy menjek vele, valami baj van a fejlesztésen, minket hívatnak! Szuper! Lementünk és egy kamrába kellet bemennünk, ami képes olyan környezetett elő állítani mintha a tenger mélyén 500m mélységben lennénk. Nagyon durva!!! A COBRA-val van baj, az egyik szelep nem bírta a nyomást és le kell cserélni, nézzük meg van-e a raktáron és építsük azt be a rendszerbe a rajzokon. Rendben a feladat adott, haladjunk. Vissza az irodába, és már kérik is, hogy lépjek be a központi rendszerbe (ugyan úgy egyéni név és kóddal van minden védve) megkaptuk a kódját a szelepnek, ami nekünk kell, a rendszer azt jelzi, hogy a Store-ban van még 5 darab szabadon. Kapok egy üres formanyomtatványt, amit ki kell töltenem és Steven Managgery aláírása is kell hozzá. Megyünk le a Store-hoz. Nyomom a csengőt és már jönnek is, majd mondom, hogy szükségem van erre az alkatrészre. A papírra én rá tudtam írni mindent, hol van, mi a neve, mekkora… Azonnal meg is kapom a kis szelepet, majd ahogy visszaértem az asztalomhoz már látom, hogy változott a rendszer kiírás, 4 van a Store-ban és egy van T. Sajtos-nál. Zsííír. Denny mondja, hogy rajzoljam meg, adott egy tolómérőt és kezdjek neki. Mondtam, hogy kérek 10 percet, de csak mosolygott, mondta, ne kapkodjak, fölösleges. Itt senki nem kapkod, mindenki nyugodt, csak én vagyok hozzászokva olyan vezényszavakhoz, hogy Haladj, azonnal, miért nincs kész? Mi tart ennyi ideig? Mi van már? Szóval kész voltam 10 perc alatt. Persze szar volt az egész… Nem vettem észre, hogy ez nem sima menet, hanem valamilyen Amerikai kúpos cső menet. Kaptam egy táblázatot miben mindet vissza lehet számolni mm-re, de nagyon gusztustalan, ezzel szenvedtem a legtöbbet. Denny ekkor elmagyarázott még egy-két szabályt, hogyan kell mindent rajzolni. Minden szabadságfokot le kell kötni, hogy ne lehessen módosítani a rajzot és véletlenül se torzuljon. OK. Így már kicsit tovább tartott, kb 15 perc. Megadtam az anyagot, kiszíneztem fényezett fémre és vörösréz alakrészeket is megfestettem. Denny vizsgálja és meg van velem elégedve, de mondja, hogy nem kell ilyen eszeveszett tempóban haladni, csak nyugodtan dolgozzak. OK. Érdekes… De tényleg mindenki nagyon nyugodt, nincs idegeskedés, nincs méreg, nincs kiabálás! Szóval igaz kis feladat, de kaptam egyet az első nap. Munka közben egyszer hallom egy kicsit komolyabb mélyebb férfihang mondja felém, hogy „Maga az új mérnök?”, már pattanok is ki a székemből és mutatkozom is be, mert tényleg egy 50 éveiben járó komoly megjelenésű úriember volt. Üdvözölt a csapatban és mondta, hogy ilyen derék, jó vágású mérnökökre van szüksége a cégnek, gratulált még egyszer és érdeklődött honnan jöttem. Mindenki kedvesen fogadott, mindenki segítőkész, remélem ez mindig így lesz és nem, csak azért mert friss vagyok, de ha változik is az sem baj, hozzá vagyok szokva a nyomáshoz! Délután 5 kor mindenki lassan kapcsolja ki a gépeket és hagyja el az irodát, kérdezem, hogy a kávés bögréket nem mossuk el? Mint kiderült nem kell, mert fél 6-ra jönnek a takarítók és ők elviszik a mosogatógéphez és másnap reggel ott meg lehet találni. Nah ez érdekes volt számomra.  Kifelémenet még szignóztuk a jelenléti ívet. Indulok haza, de a busszal lassan haladok, mert minden cég most végez és dugó van, bevásárolok még a kisboltban, de végül este fél 7-re értem haza. Szépen elment az egész nap. Nagyon élveztem, hihetetlen sokat tanultam ma. Nagyon fáradt vagyok, hiszen időben is sok és minden angol, nem könnyű, de majd belelendülök, kell egy kis idő nekem, jó lesz. Élveztem nagyon!