Afrika...

Szóval a lakás és kocsi egyelőre ment a lecsóba! De minden nap a munkában, amikor vannak szünetek már megyek is netre, azért szoktam találni néha egy-kettő ígéreteset. Sajnos, ahol még szabad a lakás, vagy a szoba és miden szuper, azok nem kiadók hosszútávra, csak 2 hónapra vagy csak fél évre! Ezeket nem merem megkockáztatni, mert ha átmegyek, és közben nem találok semmit, akkor nagyon nehéz lesz szállást találni valamerre. 

Vissza a munkába, pedálozok egy kicsit, nah jó nem is annyira, de tényleg igyekszem, hogy jó munkatárs legyek és megelégedjenek velem. Egy reggel jött is Scott, és mondta, hogy lenne egy project, egy kompletten úgy és egyedi alkatrészt kellene megtervezni, legyártatni, tesztelni és bevezetni a rendszerben. Lementünk egy fő össze szereldére ahol a katonai felszereléseket rakják össze. Megmutatta, hogy egy olyan gépelemet kellene tervezni, amihez tudnak 12 egyedi vezetéket csatlakozni, amiken később nagyobb nyomás lesz. Továbbá egy fő csatornájának is kell lennie ahol a fő gázvezeték becsatlakozik, alapvetően egy elosztó szerkezetet kell tervezni. Figyeljek oda a gyárthatóságra, mert eddig olyan elemet használtak, ami téglalap szelvényű, egyszerűbb formára van szükség, amit rövidebb idő alatt le lehet gyártani. OK! Kérdezem egy mellékes kérdésként, hogy akkor milyen fő átmérő alapján induljak el, de Scott mondta, hogy ez az egyik lényege, hogy meg kellene határozni azt az optimális mértet ahol a csatornák, még biztonságosan elbírják a nyomást, illetve könnyen és egyszerűen gyártható, mert nincs elbonyolítva. Rendben. Irány vissza az iroda, tiszta papírlap előttem és már kalkuláltam is. Mondanom sem kell, hogy úgy élveztem, mint disznó a dagonyát, végre valami komolyabb, ez sem eget rengető, de végre valami. Jó érzés volt, hogy rám bízta Scott ez az új alkatrészt. Úgy voltam vele, hogy most nagyon pöccösen meg kell csinálni ez a feladatot és elsőre jónak kell lennie, hogy tényleg lássák, hogy fasza gyerek vagyok! Némi idő után végeztem egy fő ötlettel, de mivel költséghatékonyan is próbáltam tervezni és némi problémában voltam a inch-es és a mm-es méretekkel az alapanyag kiválasztásánál, jobbnak láttam, ha lemegyek az egyik műhelyben és konzultálok egy esztergályossal. Frenk nevezető esztergályossal tárgyaltam a témában és elmondta, hogy inch-es és mm-es léptékű alapanyag is áll rendelkezésre, szóval teljesen mindegy mit adok meg kiindulásnak, de jobb lenne a milliméteres rendszer. Ezt a választ akartam hallani! Vissza az irodába, véglegesítettem a 3D-s modellt és végleg befejeztem a 2D-s gyártási rajzot. A biztonság kedvéért a modellt a szoftverben összeszereltem 1-2 vezetékkel es megvizsgáltam a csatlakozásokat is. Mindent jónak találtam. Végeztem. Stefan megadta az alkatrész új nevét és már várt a rendszer az üres hellyel, hogy feltöltsem. Elküldtem további ellenőrzésekre, és később jött az automata válasz, hogy elfogadva. Élveztem, jó érzés volt. Most már van egy termék a cégnél, ami kompletten az én gyermekem, azaz az én vagyok a szellemi atyja. Ezek olyan dolgok, amit csak kevés ember ért meg, de nekem, főleg egy géptervezőnek teljesen mindegy, hogy budikefét vagy a MIR űrállomásnak kell valamit fejleszteni, én minden alkotásomra büszke vagyok, hiszen ezzel is előrébb van a cég.

Teljesen leálltunk a COBRA fejlesztésével, vagyis én már rég nem is voltam a közelében mert csak a katonai részleget szolgálom ki, de Danny is már vagy két hete megállás nélkül a ZETAR központi hálózaton van fenn és ott alkot. A ZETAR-nak hívják azt a rendszert ahol az Afrikai rajzok és alkatrészek vannak fenn. Ez Solid Works szoftveren belül elérhető, egyszerű váltás az egész, fogod magad és bejelentkezel a ZETAR-ba és már ott is vannak azok a rajzok, amiket Afrikában használnak. Danny nem nagyon szereti az Afrikai projecteket, majdnem minden nap korábban jött be egy órával és mindig tovább maradt, továbbá nem egy szombati napon bement dolgozni, szóval kicsit sajnáltam a srácot. Afrikában, Fokvárosban azaz Capetown-ban van a másik Divex, de ott nincs fejlesztés, az csak nálunk Aberdeen-ben van. Lenn Afrikában némi nemű átalakítások vannak, de amúgy csak gyártás és összeszerelés van. Miért is volt szegény Danny ennyit benn és miért is volt néha ideges? Az ok egyszerű, az Afrikai projectje nem lett volna nehéz, de nagyon elbonyolódott. A szoftver használatában vannak íratlan szabályok, amiket egy ilyen cégnél be kell tartani. Amiről most írni fogok az tényleg csak olyan embereknek lesz érthető, akik alapszinten ismerik az ilyen 3D-os fejlesztő programokat. Szóval a lényeg az az, hogy amikor egy fő összeépítést csinálsz a programban akkor minden egyes alkatrésznek az összes szabadságfokát lekötöd, vagyis mindent lekényszerezel. Csak azoknak az alkatrészeknek hagysz szabadságfokot, amik tényleg mozgók is. A rajz, vagyis a project egy nagyobb egységről szolt, amit alapvetően nyomásos kamráknál alkalmaznak, végeredményben egy hatalmas gáztisztító és újra felhasznosító berendezésről van szó. A méretei körülbelül 3,5 m hosszú, 2,5 m széles és 2 m magas. Ez tele van csővezetékekkel, panelekkel és mérőórákkal, és ahogy a Divex csinálja, az utolsó anyáig és alátétig minden megvan rajzolva és megvan jelenítve. Szóval Danny megnyitja ezt az egészet és egy normális összeépített 3D-s rajz helyett egy kupac szar volt a monitoron. Szegénynek kitágultak a pupillái és láttam azt, hogy az agyán átfut az a gondolat, hogy mennyi idő lesz ezt megcsinálni rendesen és miért nem tudta az utolsó ember normálisan lekényszerezni, aki használta vagy alkotta a rajzot. Szóval egy kicsit ki volt borulva. Ez így ment egy jó ideig és csak fel alá járkált egész nap a nagy csarnok és az iroda között, mert egy ilyen gáztisztító nálunk is van. Semmi nem egyezett a valósággal és a rajzon, szinte egy csővezeték sem volt a helyén, és szinte egy se volt rendes szögben rajzolva vagy vágva, szóval minden szar volt. Sokáig hallgattuk, hogy „FUCKING AFRIKA!”. Sajnáltam a srácot, de én is el voltam havazva, végül, amikor volt egy kicsi szabad időm kérdeztem is, hogy nem-e tudok segíteni, és mondta, hogy lehet, hogy kellene, mert már Zoe-val építik és tervezik szinkronban és én beszállhatnék a buliba, mert sosem lesz vége. Alapvetően nem csak ők foglalkoztak ezzel, hanem az osztályunk 80%-a ezzel volt elfoglalva, csak egy-két ember maradt ki akik mondjuk a katonai projectekkel vannak elfoglalva. Tárgyaltam Vlagyimir-ral aki a Kolumbiai mérnök srác, csak az apja orosz nevet adott neki a születésekor, roppant vicces, én tudom a sztorit is, hogy miért pont a Vlagyimir nevet kapta, de az nem publikus… Szóval mondta, hogy meg kellene csinálni egy vezérlő panel összeépítését, elvileg nagyjából kész van, csak a csavarok, alátétek és az anyák hiányoznak róla. Rendben, kb 30 perces munka és ezzel is segítem a csapatot. Átállok a ZETAR-ra és nézem is panelt. A panelen mérőórák vannak, amiket fel kell csavarozni egy lapra. OK. Nézem a műszerek furatátmérőjét és látom, hogy 3,60 mm, szóval ide egy M 3,5-ös csavart kell beépíteni. Beszarok, milyen méret már ez? Öcsém Afrika… Nah jól van, keresek a rendszerben ehhez megfelelő csavart, de marhára nincsen. Már vagy fél órája kutatom, de se alátét, se anya és csavar sincs ilyen méretben. Konzultálok Vlagyimir-ral és panaszolom a gondom. Mondom, lehet, hogy a modell a rossz, valaki elmérte az átmérőket és nincs megfelelően megrajzolva, mondom, lemegyek és megkeresem a panelt. Az nem fog menni! Miért is? Mert a panel Afrikában van! YEEE! OK! Munka leáll, és Vlagyimir le levelezi az afrikai kollégákkal a mérteteket, nekem ezzel be is fejeződött aznapra az Afrika project és álltam vissza a katonai dolgokra. Szerettem volna segíteni, de nem sikerült. Körülbelül egy hétre rá, kaptam egy e-mailt Vlagyimir-től, hogy megvannak a méretek. Szuper konzultálok vele és megadta a kódszámát az alkatrészeknek. Építeném bele, de sehogyan nem passzolnak a méretek! Megmérem és látom, hogy a csavarok és anyák mind M 4-es méretűek. HEEE! Vlagyimir ez így szar! Kérdezem, most mi legyen, de látom, hogy már ő is csak mosolyog kínjában és abban maradtunk, hogy nem lesznek benne csavarok, mert valahol, valami nagyon el lett rontva, de még Afrikában. Ej de jó! Szóval nem akarok én senkiről semmi rosszat mondani, de mindig legyünk hulla precízek és mindig minden munkánkat ellenőrizzük le, de ne csak mi magunk, hanem mással is nézessük át a rajzainkat, mert ilyen káoszok lesznek belőle. Ezek a dolgok nem csak a mérnöki életben igazak, hanem az világ és az élet más táján is. Az, ha valaki pontos és precíz, az sosem hátrány! Éljen Afrika!

 Az Africa Corps ezt élőben látta...

Aberdeeni lakások

     Egyelőre lemondtam a kocsi vásárlásról, meg most minek is kellene kocsi? Hamarabb ott vagyok a munkába, azaz többet alhatok, hamarabb otthon vagyok és hamarabb leérek edzésre, szóval megint több időm lenne blogot írni, meg elmélkedni az élet nagy dolgain. Most még nem kell kocsi, de majd kell, mert néha gyalog meg busszal, hülyét kapok, ha a város másik oldalára el kell mennem, hogy megnézzek 1-2 boltot vagy találkozzak valakivel. Kocsi kell, de nem most. Most lakás vagy szoba project van! El szeretnék költözni, nem egyszerű itt ebben a nappaliban sem lakni, néha arra gondolok, hogy a konyhában jobb volt, a bajom az, hogy a lakótársaimnak át kell rajtam menniük, ha be akarnak menni a saját szobájukba. Néha zavaró, nem tudok aludni, vagy pihenni, nem egyszerű. Az én szobaajtóm mindig nyitva van, az övék meg zárva. Nekik könnyebb, nem szomorkodom, minden kezdet nehéz, majd lesz lakás vagy külön szoba. Szóval elkezdtem a neten keresni lakásokat vagy szobákat, hála égnek választék van, nem is kevés, szóval lehet válogatni. Hozzá vagyok szokva, hogy Magyarországon ez egy lassú folyamat, nincsenek is lakások, ha van is, akkor is elmented, és ha visszatérsz egy hónap múlva, akkor is elérhető lesz, mert az embereknek nincs pénzük. Itt azért nem olcsó dolog a lakás bérlés. Elmondható az, hogy London után Aberdeen is megkapta a drága város nevet. Itt a nafta diktál, nincs mellébeszélés a tömeges olajcégek és a hatalmas vállalatok diktálnak. Az, hogy egyetemi város az majdhogynem mellékes. Egy garzon, ami tényleg csak egy szoba plusz főzőfülke meg WC és tusoló az itt olyan 600-700-800 Font havonta. Ebben az árban nincs benne az havi adó és a rezsi. Egy főnek egy garzon, mondjuk, ami 650 Fontos, arra az adó, ha a belvárosban van 80-90 Font, a rezsit meg kilehet hozni 100 Fontból. Szóval a lakás megáll havonta 800-850 Fontban, ha találsz olcsón lakást. A minimál bér 1100-1300 Font, tehát aki mosogat vagy WC pucoló annak nehéz azért ezt fenntartani. Sokkal jobban kijön az ember, ha többen bérelnek egy nagyobb lakást, mert egy 2-3 szobás lakás 1000 Font körül van és a végén 3-4 főre leosztva a költségeket, akkor egy főre havi szintem 300-400 Fontra kijön a lakás. Az egyik legjobb dolog, hogy Aberdeen külvárosában is ugyan ennyibe kerülnek a lakások, nincs különbség, hogy külterület, ami a városhoz tartozik az mind ugyan úgy drága. Ha már mész másik városba, akkor már harmada áron kapsz lakást, Glasgow, Dundee vagy bármely más város már viccesen olcsó! Osztottam szoroztam és úgy néz ki, ha találok egy olyan lakást, amivel megtudok, állni 800 font körül akkor azt ki tudom magamnak hozni, nem minimálon vagyok, de sok azért 800-900 Font havonta. Megléphetem ezt a dolgot, de kell egy löket, hogy tudjam milyen jövő vár rám biztosan a Divex-nél. Imi barátom talált is egy garzont a belvárosban a Union Steet-en. Vagyis nem pont azon az utcán, de a Union Street 25 m-re van a lakástól. Az ára 625 Font havonta, az adó rá 80 Font, szóval havi 800-ban megállnék vele. Aznap reggel beszélgettem Danny-vel, hogy hogyan változnak a fizetések, és hogyan lehet előrébb jutni, mennyi idő kell a fejlődéshez? Danny mondta, hogy nyugodjak le, most olyan keveset kapok, hogy kész csoda, hogy mosolygok… Mi van? Ne bassz… Komolyan, pedig ez is szép fizetés, vagy csak szerény vagyok… Mondta, hogy amint letelik a próbaidő, szerződésmódosítás lesz és emelnek a fizun, mert tényleges Divex dolgozó leszek. Továbbá mondta, hogy mivel van egyetemi végzettségem én sokkal könnyebb haladhatok előre, neki nincs, és nagyon jól keres, mondjuk, azért mert 9 éve van ott. Szóval 2 mód van rá, hogy jól keress, vagy az idő miatt kapsz többet, vagy azért mert mész a ranglétrán felfelé, és a Divex-nél gyorsan lehet felfelé haladni! Danny megnyugtatott, de mondta, hogy Scott-tal érdemesebb beszélni, mert csak Ő a mi Managger-ünk, mondta ne féljek, vele ilyen dolgokról gond nélkül lehet tárgyalni! Jól van, úgy gondoltam, hogy a legbiztosabb az lesz, ha munka végén beszélek vele, Ő is elfoglalt és nekem is van dolgom, nem zargatom ilyen magánjellegű dolgokkal. Szóval este 5 kor nem láttam a helyén, de láttam a táskáját szóval még benn van, és ugye tudjuk, sosem megy el korábban. A műhelyben meg is találtam, éppen épített valamit össze és örültem is, hogy üres a műhely, mert így nyugodtan tudunk beszélni erről az úgymond kényes témáról. Szóval rátértem a kérdésre, szépen elmagyaráztam, hogy most egy nappaliban lakom és szeretnék egy lakást bérelni, meg majd a jövőben szeretnék egy kocsit is, továbbá tudni szeretném, hogy milyen karriert is futhatok be a Divex-nél, már eltelt 2 hónap szóval ismernek valamennyire, mit láttnak, milyen lesz a jövőm? Scott megnyugtatott, mondta, hogy ő megvan velem elégedve, látja a fantáziát bennem, hogy jó gépész vagyok, van fantáziám és könnyen, gyorsan beilleszkedtem a csapatba. A feladataimat megtudom oldani és képes vagyok az önálló munkavégzésre. Mondta, hogy lesz egy nagy megbeszélés azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozom, és mindenki el fogja mondani a véleményét rólam. Ezek alapján döntenek sok dologban. Scott mondta, hogy ne féljek minden rendben lesz, és lehet, kapok új munkatársat és átesznek a projectekre, azaz a fejlesztésre. Ott pedig nem 1-2 napos dolgokon kell dolgozni, hanem egy-egy project akár fél évig is eltarthat. A következő váltás, vagyis a nagy meeting a próbaidő után lesz. De ne féljek, megléphetem a lakás és a kocsi kérdést is, mert jól haladok előre és fizetésem is haladni fog felfelé. 1-2 héten belül jön egy fiatal srác, most végzett a sulival, ő rajzoló lesz, majd nekem kell kiképeznem őt, és ha befejeztem a képzését és tud már a srác úgy dolgozni, mint én most, akkor én megyek tovább, azaz felfelé a fejlesztésre. Megköszöntem mindent és nagyon boldogan mentem megnézni a kis lakást, mert tudtam, hogy nem lehet baj, legalábbis a fő Managger támogat, akkor nem lehet nagy baj, Danny mondta, hogy 100%-ig mellettem van, mert jól dolgozom, már csak a többiek véleménye a kérdéses, de szerintem nem lesz gond! Úgy látom, kedvelnek és tudunk is együtt dolgozni. Mert egy mosolygós, vidám, vicceket és érdekes történeteket mesélő srác vagyok. Sokat röhögünk egyes egyetemi történeteimen, de mellette keményen dolgozok, csak annyi, hogy jó kedvűen!

Munka után este elmentünk Imivel megnézni a garzont, nos, hát, izé meg őőő… Nagyon kicsi, de tényleg kicsi, ezenfelül nem ez volt a fő zavaró dolog, hanem az, hogy földszinti és az egy szem ablak az utcára néz és a járda mellet van. Basszus mindenki lát mindent… Továbbá a házban ez az első lakás balra, a házban meg több lakás is van, ha jól emlékszem összesen 6. Szóval bárki belép, az ajtón én azt hallani fogom. A szerződés ki volt készítve, meg vagy 10x megnéztem a konyhát, meg a fürdőszobát, de nem nagyon tetszett. Kértem egy nap gondolkodási időt, de nem adta meg a tulaj, azt mondta, hogy este 10-ig telefonáljak vissza. OK. Visszatelefonáltam és elmondtam, hogy mik a gondjaim. Kedves volt és megértő, de mondta, hogy neki van vagy 70 lakása, neki ez biznisz, ő nem néz ilyen kényelmi dolgokat, amikor lakást vásárol, ő csak a pénzt látja benne. A lakás el is ment este 10 után egy másik embernek… Szóval itt nincs szarozás. Elkezdtem keresni, tovább kutatni, de egyre jobban jövök rá, hogy ez bizony nehezebb téma lesz a munka keresésnél is. Elkezdtem válogatni és lehet, hogy ez baj, de úgy vagyok vele, ha már fizetek és nem is keveset akkor legyen az a lakás jó helyen, szép és a mi az én igényeimet kielégíti. Szóval kutatok és találok is. Írom a leveleket vagy telefonálok, de mint elment már, nincs szabad lakás. Basszus ez hihetetlen. A legjobb, hogy valamelyik héten találtam egy lakást, amit este 10 kor tettek fel az internetre egy közvetítő iroda álltal. Nem gatyáztam és este 10-kor fel is hívtam a számot, de egy géphang közölte, hogy a nyitvatartási idő reggel 9-től este 5-ig van. OK. Másnap reggel 9-kor szerintem elsőnek hívtam a nőt, de mondta, hogy én vagyok már a 10. és hívjam vissza délután 3-kor, hogy mi a helyzet a lakással. Visszahívtam délután 3-kor és mondta a lakás elment. Basszus, mondtam a nőnek, hogy telefonáltam, amikor kirakták a netre, de zárva volt az iroda, most meg reggel 2 perc után kilenckor már a 10. vagyok? IGEN! Hölgyem, hogy találjak így lakást? Az idő lesz, kedves uram, mondta a hölgy, de aki keres, az talál. Ja, kösz megnyugodtam! Szóval nagyon nehéz, és ha látsz a neten egy lakást, amit egy órája tettek fel, akkor azt már hívni sem kell, mert tuti elment. Egyelőre maradok, és minden lehetőséget megragadok, hogy találjak egy jó lakást vagy legalább egy külön szobát. István a lakótársam mondta, hogy vannak olyan egyetemisták, akik keményen kifizetik a 3-4 hónapot is a nyáron a lakásra, amikor nincsenek ott, mert félnek, hogyha visszajönnek a következő szemeszterre, akkor nem találnának, helyet ahol nyugodtan kefélnének és aludnának… Szuper. A munkatársaim mondták, hogy sokan laknak olyan helyen, ami messze van a cégtől, vagy olyan lakásban, ami csúnya vagy nem tetszik nekik, de nem lehet válogatni, mert nem találsz lakást, ha van egy, amit láttál és beleférsz a büdzsébe akkor oda kell költözni. Nem hangzik jól… De aki keres, az talál! Lesz ez még így se…

A torta!

„Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.”

Ebből már voltak gondok…

Örülök, hogy nem főnököm van! Itt nem is úgy kell hívni, hogy „BOSS”, hanem a beosztásuk a Managger, mi nem így hívjuk őket, hanem a nevükön, de ha kérdezik ki az, akkor nem Boss-t mondunk, hanem Managger-t. Amúgy nem is főnökök, hanem vezetők. Ez nagyon látszik rajtuk, nekem ugye kettő is van, Scott és Steven. Mi fél kilenckor kezdünk, de ők már 7 kor benn vannak, mi este 17-kor végzünk, de ők mindig tovább maradnak. Sosem idegesek, nem mérgesek, és ami a legfontosabb nagyon könnyen lehet velük beszélgetni. Nem nagyon érzem azt, hogy oly hatalmas nagy hierarchia lenne, pedig az van, de nem érzékeltetik azt, hogy ők ott a világ urai. Kedvesek és igenis példát mutatnak, hogy hogyan kell dolgozni, nincs mellébeszélés, ők igazi vezetők. Ennek nagyon örülök, hiszen nem mindig volt az életem folyamán jó főnököm, most nem csak a mérnöki cégeimről beszélek, hanem a gyerekkorban a lapátolástól kezdve a többi roncs melón át. Igenis voltak nagyon jó vezetőim, de több volt a fasz… Továbbá, hogy tényleg ilyen normálisak még fiatalok is mellé, az osztályvezetőm, azaz Scott maximum 40-42 lehet, Steven meg max 33-35 éves lehet, de lehet fiatalabb is. Jó velük dolgozni, kívánom mindenkinek, hogy az életében sose legyen rosszabb vezetője, mint ami most nekem van. Hétfőnként kérdezik, hogy milyen volt a hétvégém, melyik clubban voltam és milyen lányokkal táncoltam, nem gond számukra ez, nagyon jól lehet velük erről beszélni. Kérdezem én is, hogy milyen volt a hétvégéjük, de általában az a válasz, hogy szombaton volt egy kis buli, vagy csak pihenés, de vasárnap már ment a munka otthonról, mert sok munka van! Scott már az első perctől nagyon szimpatikus volt nekem, iszonyatosan féltem az interjútól, de amint megláttam őt és elkezdtünk beszélgetni teljesen lenyugodtam, pozitív kisugárzása van és kedves. Már most sokat tanultam tőle és Divex-től, remélem ez így is marad és kiváló tanítványa és munkatársa leszek. Remélem örömmel fognak rám mindig is gondolni, mint a magyar mérnök srácra…

Szóval történt egy vicces eset azon a héten, ugye már írtam, hogy nálunk sokszor van torta, süti meg mindenféle hülyeség. Megint volt valakinek, valahol, valamije. Szóval a délutáni órákban lehettünk benne olyan 3 vagy 4 fele, mindenki nagyon erőteljesen bele van merülve a munkába és tényleg csend van az egész osztályon, mert mindenki rajzol, számol, alkot. Egyszer csak nyílik az osztályunk ajtaja és belép rajta egy 50-es férfi, aki nem szól, semmit csak szépen lassan battyog az osztályon. Kezében egy szelet torta és egy bögre kávé. Komolyan mondom, nem szólt egy szót sem csak kellete magát, mint valami fajdkakas a vadászok előtt, amikor nincs rá idény! Én átnéztem Scottra az irodájába és láttam, hogy látja, a másik férfit amint az éppen majszolja a csokis tortaszeletet. Hátranéztem, hogy esetleg más is látja a jelenetet vagy csak én, de mindenki bele volt merülve a munkába. A férfi megfordult a tengelye körül még vagy kétszer és kiment az osztályról. Látom Scott már fel is pattant és kijött az irodájából, rám nézett és azt mondta, hogy „Folks, cake!” – „Srácok, torta!”. Én elsőnek álltam fel, de hallom és majd láttam is, hogy nem csak én álltam fel, hanem az osztályunk fele. Megyek is Scott után és libasorban vagy 10-12 mérnök elindult a Vezérével az élen az eladási osztályra, hogy megszerezze a tortát, ami neki jár. Steven ült az irodájában, de iszonyatosan mosolygott, hogyha akarnál, sem tudnál szerezni egy cukorra éhes mérnököt egy helyen! Tényleg vicces volt, a torta maradványain láttam, hogy valakinek ma volt a 40. születésnapja. Nem tudom kinek, de nagyon boldog születésnapot. Ezután vagy 10 percig álltunk sorba mire, mindenki megcsinálta a maga kis kávéját vagy teáját. Ma is mosolygok rajta, jó dolgok történnek benn!  

 Come on!