Az interjú

A nagy nap!

Pontosan egy hónapja vagyok kinn és megyek egy interjúra, ez nagyon jó, haladok! Reggel magamtól már kinyílt a szemem és már mentem is a fürdőbe, tusolás, borotválkozás. Egy finom frissítő kávé és veszem is magamra a szép kis öltönyömet, cipőm makulátlanul tiszta és minta nélküli teljesen fekete zokni van rajtam. Összesen, ékszerek terén egy nyakkendőtű, karórám és a Gépész gyűrű van rajtam. Még egyszer leellenőrzök mindnet, hogy a táskában tényleg benne van-e minden, dokumentumok, papírok. Mindent rendben találok, befejezem a kávét és kilépek 09:10-kor az ajtón. Én, ahogyan kinyitottam a ház bejárati ajtaját Imi pont akkor parkolta le az autót Anna-val. Már nyitom is a hátsó ajtót és köszöntenek, hogy „Jó reggelt Elnök úr!”… Szevasztok! Kérdik, izgulok-e? Mondtam, hogy természetesen igen, de ez csak addig fog tartani, amíg nem kezdődik el az interjú. Ha már látom a beszélgető partnert és bemutatkoztunk egymásnak, akkor már jobban leszek és nem lesz baj. Autóval gyorsan ki lehet érni Westhill-be, 09:35-re már a cég Visitor parkolójában ültünk és mondtam, hogy szeretnék még 10 percet várni, majd csak háromnegyedkor szeretnék bejelentkezni a recepción. Ha egyedül lettem volna, akkor szerintem az a 10 perc egy örökké valóságig tartott volna, de így persze Imi már korán reggel nyomta a hülyeségeket, amivel próbálta terelni a figyelmemet. Háromnegyedkor kiléptem a kocsiból, meghallgattam az utolsó sok sikereket és Jó szerencséket, majd elindultam a bejárathoz. Belépve, kulturált és jól rendezett helységben találtam magam és a recepción azonnal kérdezte egy hölgy, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy Tamás Sajtos vagyok és 10 órára jöttem egy mérnöki interjúra Scott W.-hez. Rendben kérlek, írd be a neved az itt látható Visitor naplóba és adott egy kártyát és a számát is írjam fel. Kérte, hogy betűzzem le a Surname-memet, azaz a vezetéknevemet. Olyan ideges voltam, hogy hirtelen nem tudtam, hogy a Tamas-t kell mondanom vagy a Sajtost-t. Mondtam, hogy bocsánat, kicsit izgulok és sikerült elkezdenem lediktálni a nevem. Majd kérte, hogy foglaljak helyet és hallottam, hogy feltelefonált az ügyemben! Az asztalon, ami velem szemben volt találtam sok prospektust a cégről és egy-kettőt meg is nézegettem. Nagy örömmel tapasztaltam a fotókon, hogy sok gép, eszköz és számítógéppel segített tervezést fogok én itt látni. Pár perc múlva nyílt is az ajtó és egy első ránézésre is szimpatikus úriember köszön és nyújtotta a kezét. Kézrázás közben bemutatkoztunk egymásnak, majd megkérdezte, hogy hogyan szólítson, Tamas-nak vagy az angol változatot a Thomas-t. Oly hirtelen jött egy ilyen típusú kérdés, hogy annyit tudtam, csak mondani, hogy egyelőre az eddigi rövid ittlétem alatt mindenki Tamas-nak hív, szóval kérem, szólítson Tamas-nak. Majd felmentünk az emeletre. A széles csigalépcsőn csak az első emeletig mentünk ahol beléptünk egy nagyobb terembe, ahol 2 oldalt asztalok és székek voltak, úgy volt berendezve a helység, hogy középen egy folyosót alakítanak ki az asztalok. Szétnézve több fiatal hölgyet/lányokat láttam, gondolom valamilyen gazdasági osztály lehetett, de nem vagyok benne biztos. Elfordulva jobbra, egy ajtóval találtam magam szemben, amire nagy betűkkel fel volt írva, hogy ENGINEERING. Belépve megint egy nagyobb szobát fedeztem fel, de itt már az emberek kisebb csomópontokban voltak elhelyezve, vagyis körkörösen ültek, magyarán 4 ember alkotott egy csomópontot. A termen belül volt egy külön üvegfallal elszeparált irodahelyiség, ez volt Scott irodája. Ide invitált be és hellyel kínált. Ekkor már semmilyen idegeskedés nem volt rajtam, olyan nyugodt voltam, mintha több éve ismerném a helyet és a beszélgető partneremet is. Agyamon gyorsan átfutott, több olyan dolog is amit, figyelembe kell majd vennem, azaz viselkedési forma. Nem turkálom az orrom… Elkezdtünk beszélgetni, kérdezte mit tudok a cégről, nem volt probléma számomra kimerítően válaszolni rá, de attól függetlenül Scott mesélt még sokkal mélyebbre hatóan, hogy pontosan mivel is foglalkozik a cég, és nekem melyik szektorban kellene majd esetleg dolgoznom. A cég még megtalálható Amerikában, de ott csak katonai célokra használható búvárfelszereléseket gyártanak és fejlesztenek. Továbbá még van Afrikában és Ausztráliában, de itt már a civil és az olaj ipar számára használatos felszerelésekkel foglalkoznak. Általános kérdéseket tett fel, kérdezte, hogy az előző cégeknél mivel foglalkoztam, milyen ipari tapasztalataim vannak. Szépen előre megfontolt kerek mondatokban tudtam neki válaszolni, majd áttértünk a szoftverek ismeretére is. Szoftvereknél felmerült a kérdés a mechanikai számításokról, és mondtam, hogy én tudok számításokat végezni a papíron azaz by hand. Mondtam, ha nincs 3D-s rajzom a gépelemről, akkor nem viszem be VEM szoftverbe, hanem papírom végzem el a megfelelő szilárdságtani számításokat. De van VEM-es szoftver ismeretem. A cég mindig a lehető legfrissebb verzióval dolgozik és SolidWork-öt használ. Kérdezte használtam-e iparban ezt a szoftvert. Mondtam nem, de ismerem az alapjait és nagyon hasonlít a Solid Edge-hez. Nem lenne probléma átállnom, max 1-2 hetet venne igénybe. Ezután kérte, hogy álljak fel és kövessem, mert körbe szeretne vezetni a cégen. Először egy hatalmas medencéhez mentünk, mert mondta, hogy itt helyben történnek az első tesztek a búvárfelszereléseken. A medence korlátjánál nézelődve kérdezte, hogy mióta vagyok kinn Skóciában és mondtam, hogy pont ma van egy hónapja. Kérdezte, hogy mennyire értem meg a skót angol és mondtam, hogy számomra nincs semmi baj, értem az embereket is. Scott mondta, hogy ő ekte skót és örül, hogy értem minden szavát, majd mondta, hogy az én angolom is jó, megért engem. Ez nagyon jól esett, erőt adott az interjú további részére, kaptam egy kis pozitív visszajelzést. Tovább haladva az épületben agy hatalmas műhelyhez értünk ahol egyből éreztem a fém illatát. Szétnézve, rend és tisztaságot láttam, a legkorszerűbb eszközöket és fejlett technológiát. Itt láttam nagyobb búvárharangokat vagy olyan kapszulákat, amiket a búvárok használnak a víz alatt vagy a szárazföldön. A nyomásváltozás leküzdéséhez használják ezeket a felszereléseket illetve, hogy meg előzzék a Keszon betegséget. Egy búvár robot is láttam, ahol mutatta, hogy rengeteg az elektronika és a szoftveres technika, de nem különben a gépészet. Elvezetett olyan helyre ahol már építik össze a különleges búvársisakokat.

                            A régi technika                                          Ilyen tipusú sisakot láttam a cégnél

Egy másik teremben megnézhettem egy másik eszközt, ami a kilélegzett széndioxidot tárolja és az életet jelentő oxigént adagolja a búvár számára, persze rengeted szenzor és érzékelő található ezeken. Komoly és érdekes technika. Visszatérve az irodába, bemutatott egy fiatal srácnak Deni-nek, aki hasonló pozícióban van, mint amiben én lennék. Leültem mellé, és azonnal feltettem egy jó pár kérdést, de nem csak a szoftverről, hanem arról is milyen itt dolgozni, milyen a mérnökség, és hogy élvezi-e? Sok rajzot megmutatott és beszéltünk a hibákról is, esetleg a hiba lehetőségről. Itt olyan nincs, ugyanis Deni összes rajza 6 különféle vizsgáló osztályon megy át, így mire eljut a rajz a gyártásba, tökéletesítve van és egy darab hiba sincs rajta. Örültem Deni-nek kedves, szimpatikus srác, itt láttam, hogy az asztalokon és az emberek között van egy kis válaszfal, de nagyjából látni lehet mindenki fejét és arcát. A tervezés és a rajzolás nagyméretű monitorokon történik. Mindenkinek 2 monitorja van, ugye a nagyon rajzolnak és a kisebb méretűn meg más dolgokat intéznek, vagy a maszekot, mert láttam, hogy a mellettem ülő fiatal lány parfümöket nézegetett, amikor mentem vissza Scott irodájába. Visszatérve két nagyobb színesben kinyomtatott rajzot adott a kezembe és érdeklődött egyes műszaki szabályok iránt. 

Rámutatott egy felületi érdességet jelölő szimbólumra. Én mondtam neki, hogy sajnos azt a bizonyos szót nem tudom angolul, de eltudom magyarázni mit jelent. Elmondtam és igenlően bólogatott, hogy rendben van, tudom én ezt, majd az átmérők tűrésezéséről kért, hogy beszéljek. Kimerítően beszéltem, szóval láttam rajta, hogy meg van elégedve a válasszal. Mondta, hogy van egy körülbelül 6 hónapot igénybe vevő kiképzési program. Az első lépcsőfoka az esztergálás, mutatja lapot és látom, mellé van írva, hogy 3-5 nap. Mondja, hogy ez egyén függő, valaki gyorsan átlátja a dolgokat valaki lassabban. Ez azért kell, mert sajnos sok olyan mérnök van a világban, akik igen remekül megtudnak valamit tervezni, csak legyárthatatlan. Ezt a hibát kiküszöbölve oktatják és tanítják nagyon alap szinten a mérnököket. Ezután következik a CNC marógép és a hegesztési technika is. Mondtam, hogy ez nagyon remek, mert a volt középiskolámban eléggé sokat dolgoztunk ilyen típusú gépeken és az egyetem is tanultunk rengeteget ezekről a dolgoktól. Minden résznél csinálni kell egy kis vizsga munkát, mondta, hogy nagyon alap egy kis képcsős tengely, meg a tengelyen egy reteszhornyot kell marni, nem komoly. Továbbá a cég mérőműszereivel is meg kell ismerkednem, hogy tudjam, mit hogyan kell használni és, hogy az ellenőrzésnél is mindenki azonos módon mérjen és vizsgálja az adott alkatrészt. Van szoftver ismeret, ha újítás van a szoftverben, akkor azt nekünk gyorsan meg kell tanulni és alkalmazni kell azt. Az utolsó dolog pedig a 3D nyomtató. Kérdezte, hogy ismerem-e? Mondom igen, de az én hazámban ez még nagyon gyerekcipőben járó technológia, mondta, hogy nem csak Magyarországon van alap szinten, hanem az egész világon, de itt van lehetőség vele kísérletezni és használni. NOT BAD! Végül megkérdezte, hogy maradnék-e ennél a pozíciónál vagy esetleg Fejlesztő Mérnöknek mennék, csak ott már nincs rajzolás, csak számítások és sok teszt. Mert, hogy látja, hogy ugye az előző cégeknél én nem csak rajzoltam, hanem mechanikai számításokat is végeztem az alkatrészeken. A válaszom az volt, hogy most egyelőre maradnék ezen a részlegen, szeretném teljesen megismerni a céget, beletanulni a technológiába, gyártási rajzokkal foglalkozni, összeszerelési és látványtervekkel majd később átmenni a fejlesztési osztályra. Scott-nak tetszett a válaszom, azt mondta szép elképzelés, és ő ezt tudná támogatni is. Úgy látja, hogy én körülbelül fél év alatt át is léphetnék. Itt osztályozzák a mérnököket, ami a következő felépítésből áll: Kezdő, első, másod, harmad, negyed, ötöd és hatod éves majd jön a Senior megnevezés. Engem egy negyed évesnek tud elhelyezni és ez alapján jár nekem a fizetés is. Amint csinálom a szoftveres kiképzéseket és haladok előre, úgy nő a fizetés és ez alapján közelítek a Senior megnevezéshez is. Természetesen átlépve a fejlesztő részlegre, teljesen más a fizetés is. A számot meghalva megnyugodtam, mert pontosan azt mondta ki, amit én hallani akartam, vagy esetleg amit én mondani szerettem volna. A cég törzsideje 08:30-től 17:00-ig van egy órás ebédszünettel. Feltehettem még 1-2 kérdést, de alapvetően készen is voltunk. Összepakoltam, mert elemeztük a CV-met, és kiléptem az irodából, Deni még intett, hogy hajrá és elindultunk kifelé. Elmagyarázta végszóként, hogy a fejvadászom fog majd jelentkezni, hogy sikeres volt a felvételi vagy sem. Elérve a bejárathoz megköszöntünk egymásnak mindent és elbúcsúztunk. Az órámra néztem és láttam pontosan egy órát vett igénybe. A parkolóban Imi-ék már vártak és beülve mentünk haza és mindent elmeséltem nekik. A nap már csak lazulással lett, mert nagyon büszke voltam magamra. Várom a válaszukat! Reménykedem!