Hétfőn
Stefan azért megkérdezte véletlenül, hogy milyen volt a hétvége pedig nem
nagyon szokása érdeklődni felőlem. Ezek szerint csak volt még valamilyen
látszatja a keményebb hétvégének. Én nem rejtettem semmit véka alá, hadd tudja
csak meg, hogy igenis hétvégen tudok néha keményen tróger lenni, de ilyenkor
benn egy igazi úriember vagyok. Hajam, öltözékem, modorom és munkamorálom
kifogástalan. Érdekes, mert Stefan nem nézett nagy szemekkel, hiszen ő is
végigjárta az egyetemet a 80-as évek vége felé és a büszke 90-es évek elején.
Nem volt számára sem idegen az ital. Elmosolyodva kicsit maga elé merengve
mondta, hogy igenis emlékszik a szép egyetemista éveire ahol már csak annyit
mondtak róla, hogy ő már a héten harmadjára részeg pedig csak kedd van… Nincs
baj! Kérdezem, hogy manapság hogy áll az ital terén, de mondta, hogy utoljára
10 éve ivott alkoholt, ma már teljesen józan. Nem bírja a szervezete és
iszonyatosan gyötrő fejfájás kínozza másnap, így csak vizet és teát iszik…
Vetem
bele magam a munkába és a tanulásba, mert alapvetően Stefan iszonyat sokat
tanít arról, hogy hogyan és milyen módon kell egyes alkatrészeket elnevezni,
azaz nevet adni nekik, mert nem olyan egyszerű ez a dolog. DB vagy DB100, DB200
vagy akár a P2076 ezek mind csak kezdeti jelölések, amik megadják, hogy melyik
nagyobb projectbe tartozik az alkatrész. Például: Shadow/Soba, Stealth, Dirty
Harry… Iszonyat mennyiségű adatot meg kell adni az alkatrész mellé, hogy amikor
valaki rákeres a rendszerben és be akarja építeni a szoftverrel, akkor tudjon
kalkulálni a tömeggel, árral, anyaggal. Sok-sok apró dolgot meg kell adni, nem
különben a gyártáshoz is be kell vezetni az adott jelölésű nyersanyagot és
előre meg kell határozni egy adott gyártási időt és nem különben meg kell
határozni a minőségbiztosítás módját is. Ez nem olyan vészes, hiszen százalékosan
kell megadni, hogy 100%, 80% vagy egyéb más adat alapján, így ugye a teljes
darabszám adott százalékát ellenőrzi csak a QC (Quality Contorll). Élvezem,
mert ha kapok egy adott tervezési feladatot, akkor nem csak, hogy meg kell
álmodnom az adott alkatrészt, de a saját rendszerünkbe is be kell vezetnem a
„gyermekemet”. Továbbá megtanultam, hogy hogyan kell létrehozni ECN-t
(Engineering Changing Note), azaz ha egy adott termékünkön ugye szeretnénk
valamit módosítani, akkor csak ilyen ECN segítségével lehet megvalósítani. Nem
egyszerű, rengetegmindenre oda kell figyelni és általában a papírmunka több
mint maga a mérnöki munka. Érdekes, mert létrehozom az ECN-t és én is oldom
meg, azaz a rajzi részét is még én csinálom, de az ellenőrzést küldöm tovább
még további két ember felé. Hiba ugye sosem lehet. Ebből is jön, egy-két
érdekesség mivel szenvedtem is a rajzolás folyamán egy pár dologgal és ez a
régi ortodox technika és a mai modern rajzolás közötti különbségek. A problémám
nem új keletű, hiszen már az egyetemen is feljött egyes helyeken egy-két kérdés
a rajzaimmal kapcsolatban. Vegyük először is a fogaskereket, ha papíron kézzel
rajzoljuk meg a fogaskereket, akkor a műszaki rajz szabályai kimondják, hogy
meg kell rajzolni a fogaskerék osztókörét és a fejkörét. Ezzel nincs is probléma,
míg a számítógépen is csak 2D-ben alkotok, de ma már nem rajzolunk egyből 2D-ben,
hanem minden elemet, minden gépalkatrészt 3D-ben rajzolunk meg, a jobb tervezés
véget és majd csak ezek után jön a 2D-s levetítés. A mai szoftverek igen
okosak, de tudjuk, hogy a térbeli rajzolásnál, nem csak egy osztókör és fejkör,
azaz henger látható, mert a fogazatnak van vastagsága is azaz van
fogszélességünk is. 3D-ben nagyon szuper, mert a teljes kapcsolódás is
megvalósítható, de amikor levetítem 2D-be akkor a szoftver meghagyja a
fogazatot és nem redukálja egyszerűsített ábrázolásba a fogaskereket. Én már
anno is kérdeztem a diplomamunkám megírásánál, amikor egy csigahajtóművet
terveztem, hogy magát a csiga kereket és a csigát nekem, egyszerűsítve kell
majd rajzolnom a papírra, de a 3D-s fotókon persze jól matat majd, hogy látható
a teljes fogazat. Ez a művelet rengeteg plusz munkát és energiát emészt fel. Az
én véleményem az, hogy mind ezek az egyszerűsített rajzolási technikák csak a
kézi rajzolásnál hasznosak, hiszen több száz evolvens profilú fogazat
kirajzolni igen emberpróbáló művelet. Ha az illető szoftveresen létrehozza a fogazatot,
akkor azt igenis engedném, hogy a 2D-s papírformán is jelölje.
További
mérvadó probléma, hogy mit lehet metszeni és mit nem. A szabály kimondja, hogy
egy adott fő összeállítási rajzon a tengelyt, csavarokat, anyákat nem szokás
metszeni. Mit csinál a szoftver? Ha megadsz egy metsző egyenest akkor ott
bizony mindenen keresztül megyünk. Igen sok munkaóra elmegy a takarítással és a
hamis, rossz sraffozás kijavításával.
Itt jól látható, hogy minden metszve van és nem a szabály szerint van kirajzolva a szerkezet
Probléma
a menet jelöléssel, mi jelenleg a cégnél Solid Works 2014-et használunk és igen
komoly gépeink is vannak hozzá, nem átlagos a 32Gb memóriával rendelkező gép is
a megfelelő rajzoláshoz. A gép megcsinálja a pontos menet profilt és 3D-ben
nagyon is jól mutat, persze zabálja a memóriát de az élet kemény, Szóval átvetíted
2D-be és ott megkapod a tökéletes csavarvonalat amit kézzel minimum, soha a
büdös életben nem fogsz tudni kirajzolni, mert gyenge vagy hozzá. Mit csinálsz?
Úgy hagyod és reménykedsz, hogy amikor kiküldöd ellenőrzésre, akkor azt nézik,
hogy milyen a szerkezet és nem azt, hogy milyen szabályok szerint lett megrajzolva.
Nem mindig jön össze, alapvetően rájöttem, hogy ez a kérdés is mérnöke
válogatja, valakit zavar és ragaszkodik a régi ortodox technikákhoz, de vannak
olyanok is, akik osztják véleményemet és engedik a tökéletes és valóságos 2D-s
rajzokat!
A 3D-s menet igen jól mutat az izometrikus nézeten is
A 2D-ben megalkotott igazi azaz valóságos menet
A torzított, azaz egyszerűsített én csak "Ortodox" technikának hívott rajzolás
Változik
a világ, szerintem egy pár év múlva már egyáltalán nem lesz ősi technikája
rajz. Én, amit már nagyon várok az a holografikus 3D-os tervezés, amit ott
helyben rajzolsz és behelyezed az adott környezetbe, ma még ez a 3D-s
nyomtatással jön létre, de ami késik nem múlik!
