Nincs
augusztus 20, nincs húsvét hétfő, nincs pünkösd…
Itt
más rendszer van, más világ van, itt vagy és alkalmazkodnod kell nem kell
szomorkodni, mert az árnyak csak egy oldalt szoktak lenni, másik oldal mindig
derűs és azt kell keresni. tehát nincsenek ünnepnapok, de így több a
szabadságunk, és ezáltal akkor osztjuk be amikor csak akarjuk. Az év egyetlen
egy munkaszüneti napja a május 4.-e. Most ne kérdezzétek, utánanéztem meg a Bob
a cégnél magyarázta, hogy mi is ez pontosan, de sajnos nem sok minden maradt
meg bennem. Kérdezték, ha már itt van az év egyetlen egy szombat, vasárnap és
hétfő kombója akkor azt valahogy hasznosan kellene eltölteni és nem delíriumos
állapotban a töksötétben feküdni és az egerek cincogását hallgatni.
Kell egy terv! Ott ülök az irodában és nézek
szét, de csak egy igazi legényt láttam meg, aki igenis végigtudja vinni a
tervemet, mert már abban a szent percben megfogalmazódott előttem, hogy itt
bizony már reggel 8-kor whiskyszagúan fogja a kalauz ellenőrizni a jegyem
Edinburg felé.
Fraser! Azt ugye tudod, hogy ha volt is terved,
akkor azt komolyabb rendezvény miatt le kell mondanod és velem kell töltened a
hosszú hétvégét, mert az öreg Sajtos kalandra szomjas, no meg a gigám is
porzik. Elmosolyodott. Rövid idő múlva 15 e-mail/perc sebességgel írogattuk a
dolgokat egymásnak, hogy hogyan is kellene pontosan megcsinálni ezt a remek
hétvégét. Mik voltak a hozzávalók? Nők, ital, jó kaják, fegyverek… Szóval
ezekből az összetevőkből kell kigyúrni valami jót. Sok ötlet volt, hogy el
kellene menni egy őz hajtásra vagy fácánozni, de egyszerűen beleestünk abba a
hibába, hogy kicsit későn kezdünk el gondolkodni azon, hogy lefoglaljunk
valamilyen rendezvényt, így vagy nagyon borsos áron volt, vagy be volt telve.
Nem találtunk vadásztársaságot, aminek lett volna még szabad kvótája, szóval a
vadászat szó szerint kilőve.
Jó akkor kaja, ital és nők. Frasernek nagyon
ízlett az első gulyás, szóval ő úgy van vele, hogy folytassuk a gasztro
estélyeinket, és ha lehetséges csináljak neki még egyszer magyaros gulyást,
mert neki nagyon ízlett első alkalomra is. Szuper, megint én dolgozok, de nincs
ezzel semmi baj, örömmel elkészítem ezt a remek ételt. Tehát bontakozik is
kifelé a terv, mert akkor szombat estére én megfőzök, majd bemegyünk az evés és
ivás után a belvárosba és megnézzük a hölgyeket! Yess! Szombat pipa. Vasárnap
terv szerint frissen és üdén, nem alkoholos mámorban kelünk és megváltjuk a
világot. Egész Skócia és a felvidék a lábunk előtt hever. Nézettük a
programokat neten és végül arra a megállapodásra jutottunk, hogy a legjobb az
lenne, ha elmennék Aviemore-ba és megnéznénk ott egy helyi sörfőzdét és a Spey
whisky lepárlót. A lepárló különlegessége, hogy csak évente egyszer nyitja ki
kapuit a vendégek és az odalátogatók számára. Huh de keményen hangzik.
Részemről persze ez oké is volt, továbbá a legegyszerűbb az lenne, ha kocsival
mennék és Fraser szépen beáldozza magát, mert én BMW-met még gyártják. Akkor a
terv az lesz, hogy én megfőzök egy gulyást, majd bemegyünk a városba, másnap
reggel én kimegyek Fraserhez, mert ő tök lusta berakni az autót egyesbe és
elgurulni hozzám, majd megyünk a főzdébe és a lepárlóba, este meg majd lesz
valami! Hol lakik Fraser? Egyszer voltam nála, de akkor egy kicsit sin-usos
lett a buli, szóval – Please help!
Kössz...
Péntek este szépen bevásároltam, elmentem a
megszokott helyekre, és ahogy az első gulyást, ezt is szépen elkezdtem főzni,
de ahogy Fraser kérte csak fél adagot készítettem, nem kell a teljes Skót
Highlander hadsereget etetni, elég ha ő jóllakik. Szépen rotyog a gulyás és
estefelé megérkezett az első vendégem is Balázs. Scrumpy egy alattomos kis
almabor, de nagyon finom, olyan mint az almalé, iszonyat sokat megtudsz belőle
inni, de nem érzed, hogy teljesen kész vagy, pedig már forog a világ. Szóval
Balázzsal egy pálinkát bevertünk és ment is lefelé a Scrumpy. Imádom, köszi
Balázs, hogy megmutattad, most rabja vagyok ennek az almabornak. Fraser nem
jön, csak váruk, még egy pálesz még egy almabor és nagyon nehezen, de végre
megcsörrent a csengő. Ajtót nyitom, és már tolom a kis mosolygós arcába a
pálinkát, de nem nagyon akarja, mert nem nagy kedvence. Balázs is magyarázza,
hogy márpedig ez kell, mert ezzel kell indítani a finom vacsorát.
Asztalhoz ült a nép és elkezdtük fogyasztani
a mennyei lakomát. Jól sikerült finom lett. én összesen 2 tányérral ettem, de a
srácok benyomtak fejenként 6-6 tányér levest, ezt jelent valamit, márpedig azt,
hogy kivalló a főztöm. Én inkább almaboroztam, én jóllaktam az illatokkal
amikor készítettem nekik és öröm volt látni ahogy jóízűen kanalazzák befelé a
finom étket.
A vendégsereg
Lassan de biztosan én elkezdtem megborulni és a srácok is mondták,
hogy akkor menjünk befelé a városba és nézzük meg a mai felhozatalt. Ebből az
lett, hogy Scrumpy a kézbe és irány
Balázs, mert neki át kell öltözni. Öcsém micsoda gondok. Ok Balázs lakása pipa,
kell egy ATM-m és mentünk is a kikötőbe az öreg kalóz pub-ba. Belépve egy-egy
vodka és én már merültem is a tömegben, mert valamilyen nagyon gagyi rock
együttes lépett fel, de engem nem zavart és mentem pogózni.
Izzadok, de jobban is érzem magam, kimegyek
a pulthoz még egy vodkáért, de látom, hogy Balázs és Fraser iszonyatosan unják
magukat, mert nem nagy kedvencük az ilyen zene és nem érzik jól magukat, nos ez
engem egy cseppet sem zavart szóval vodka be és mentem is vissza a tömegbe. A
következő körömnél, már mondták, hogy ezt fejezzük be mert szörnyen szar a
zene, ez igaz volt, de én ezt kompenzáltam egy kis szesszel, szóval nekem oké
volt a buli.
Pub-ból ki és Fraser látja rajtam, hogy nem
nagyon vagyok olyan állapotban mint aki reggel 8-re ott lesz a város másik
oldalán és mentre készen Aviemore-ba. – Nah idefigyelj, látom kész vagy mint
mindig, holnap reggel fél 9-re érted megyek! Semmi bakancs, semmi baromkodás,
normálisan öltözz fel! Ok? – Danke pajti és persze tuti normálisan leszek
felöltözve, bízz bennem!
Hazamentünk és reggel kicsit kómásan, de sikerült
időben felkelnem ahhoz, hogy rendbe szedjem magam és szép, normális ruhát
vegyek fel, frissen, üdén vártam Farset!
Esik az eső, de ez minket egy cseppet sem
zavar, és elindultunk Aviemore-ba. Már jó ideje mentünk és se reggeli, se tea
vagy kávé, szóval valahol a nemzeti parkban megálltunk egy kis pici városban
ahol találtunk is egy kis kávézót. Belépve éreztük, hogy ez az a hely és ez
olyan típusú kávézó ahol mindenki ismer mindenkit és csakis törzsvendégek
járnak. Tiszta, kulturált hely, kértünk egy-egy teát és egy kis süteményt
mellé. Az újságok között ráakadtam egy kis füzetecskére ahol volt egy kicsit
részletesebb térkép a nemzeti parkról és láttuk, hogy hova, min keresztül és
még mennyi utat kell megtennünk. A kis borús időben tényleg jól esett a tea és
a sütemény. Elbúcsúztunk és hajtottunk
tovább, de mentünk fel a magasba, kapaszkodtunk fel a hegyen még végül az eső
átváltott havazásba és, hogy tovább tetézzük a dolgokat síparadicsomok mellet
haladtunk el a semmi közepén. Tényleg bármerre néztünk se ember, se állat, csak
mély szakadékok és a havazás. Ez így eléggé érdekes látvány volt május elején,
de ez Skócia az érdekes dolgok világa. Hegyekről le és lassan megérkeztünk
Aviemore-ba, huh de érdekes kis városka, hideg van, nagyon magasan vagyunk, az
emberek nagykabátban és egykét ember szőrmés, bundás kabátban sétál fel-alá.
Komoly látvány, láttam egy-két filmet Alaszkai városokról és nagyon hasonlított
rá, tetszett. Első lépésként a sörfőzdét kerestük fel. Nem kellet nagy
kutakodás és már a bejárata előtt toporzékoltunk, mert még nem nyitott ki. Nem
csak mi voltunk a Cairngorm főzde bejáratánál, egy kisebb fiatokból, de csak
srácokból álló csapat is ott volt. Látszott, hogy vagy legénybúcsú, vagy osztálytalálkozó,
vagy valami ilyesmi rendezvényen vannak.
Kinyílt, beléptünk, egy kis üzletben
voltunk, ahol a cég suvenireit lehetett megvásárolni, illetve iszonyat
mennyiségű sört láttunk a polcokon, no de nem 1-2 félét, hanem ahány polc annyi
féle sör volt. Voltak dobozokban cyderek is és kis pohárkák is kivoltak
készítve, Fraser már csapolta is magának az elsőt, nem az a lényeg, hogy
szereted-e a cyder, hanem az, hogy butítson… Befizettem magunka, keményen 6-6
fontot kértek el a főzde bemutatásáért és a kóstolásért. Összetereltek minket
az üzem bejáratához és maximum, ha könnyedén mondhatom azt, akkor voltunk
összesen 12-15-en. Egy idősebb, körülbelül a 70-es éveiben járó idősebb bácsika
lépett elénk és köszöntött minket. Kedvesen és tiszta beszéddel elmagyarázta,
hogy előbb bemutatja az üzemet és majd utána beülünk az egyik terembe és ott
fogjuk a különféle söröket kóstolni.
Elindultunk és beléptünk az üzemben, azonnal
megcsapott a kellemes alkohol illata, imádom! Kérdeztem is vezetőnktől, hogy
szabad-e fotózni, ő meg az akcentusomból azonnal kiderítette, hogy nem Skót
vagyok és kérdezte, hogy értek-e mindent. Mondom persze, de megengedte, hogy
fotózzak, semmi olyan nincs itt ami szupertitkos lenne. Szóval szépen belet mutatva,
a kis üzem és mi mindet alaposan megnéztünk és mindent nagy gonddal megszagoltunk
és meglestünk, mi hogy néz ki. Érdekes volt, mivel nem volt nagyüzem körülbelül
15 perc alatt is bejártuk a 2-3 nagyobb helyiséget és mentünk is vissza az
egyik terembe ahol körülbelül az asztalon megláttam vagy 12-15 különböző sört
és mindegyik típusból legalább vagy 6 üveget. Huh, lesz itt még gond.
Jó a motyó
Leültünk
és a kedves bácsika folytatta a mondanivalóját. Iszonyatosan jól magyarázott és
nagyon jó történeteket mesélt el. Közben mindent elmondott, hogy melyik sör mit
tud, milyen erős, mi az íz világ. Élveztem, no meg azt is, hogy én pont vele
szemben ültem előtte és nekem mindig iszonyat sokat öntött, vagy, ahogy
körbeadta a söröket és visszakerültek hozzá a maradékot mindig nekem öntötte,
meg még az elején Frasernek is, de a 8. pohár után Fraser bejelentette, hogy
amúgy ő vezet, szóval csak csínján… A 12 sör közül én ki is választottam
magamnak négyet, és elhatároztam ilyet még veszek magamnak, nem vagyok nagy
sörös, de a különlegességeket szeretem. Kinn az üzletben kis kosarakkal rohangáltunk
és szedtük össze a söröket, Fraser kosara televolt…
Piroska megy a nagymamához...
A pultnál egy iszonyat
csinos csaj szolgált ki minket, azonnal összenéztünk a barátommal és már egy
dolgon járt az eszünk, de gyorsan vége lett mindennek amint megláttuk a gyűrűt
a kezén. istenem micsoda nő és egy sörfőzdében dolgozik, el is képzeltem, ahogy
este hazajön és megkérdezem, hogy „Szia drágám hoztál valamit enni? – Nem,
bocsi, de hoztam 6 üveg sört!” Amen! A söröket nem zacskóban kaptuk meg, hanem
nagyon kis fain dobozokat hajtogatott nekünk a hölgy és ebben kényelmesen
tudtuk szállítani illetve így biztos nem törik össze.
Főzde letudva, mindenki boldog én meg már
érzem a dolgokat…
A doboz
A lényeg
Mindenki boldog, mindenki ölelkezik
A
következő úti célunk egy szálloda volt, mert a szállodától egy külön busz viszi
el a vendégeket a Spey lepárlóhoz. A szálloda igen jól nézett ki, mert vadász stílusban
volt megcsinálva, szeretem az ilyet. Mindenütt trófeák és fegyverek. Leültünk
és vártunk, mert 3-ig volt még egy kis idő. Az idő eljött és szolt is egy
kedves fiatalember, hogy menjünk itt a busz és idő van. Felszállva a buszra
csak egy másik idősebb házaspárt láttunk meg. Köszöntünk és leültünk. A sofőr
indított és mondta, hogy mesél egy kicsit Aviemore városról. Érdekes, jó kis
történeteket mesélt el, körülbelül 20 perces úttal az erdőbe befelé menet megis
érkeztünk a lepárló üzemhez. Beléptünk egy kis irodahelyiségbe ahol fogadott
minket a lepárló tulaja, benn volt még 1-1 középkorú házaspár. Ennyi volt a kis
csapat, én ennek örültem, mert én arra voltam felkészülve, hogy itt iszonyatos
tömeg lesz, de ez így lesz a legjobb. Elindultunk az üzembe és szépen minden be
lett mutatva, és ahogy a sörfőzdében itt is mindent nagyon nagy gonddal
lefotóztam, megtapogattam és megszagoltam. Iszonyat érdekes, olyan mint egy
pálinka főző csak egy fél háznyi méretben.
Körülbelül 30 perc alatt be is
jártuk az üzemet és átmentünk egy kellemes kis club helyiségbe ahol 4 whisky-t
kóstoltunk. Kezdtük a legolcsóbb, legfiatalabb whiskey-vel. Én még nem nagyon
értek hozzá, csak most szívom a tudást magamba, de nekem ízlett az első is,
Frasernek nem, szóval nekem is adta a pohárkáját. Kellemes beszélgetés a
whiskyről és a technikáról, ahogy gyártják. Én találtam egy bőr fotelt és
jobbnak láttam, ha én csak leülök, figyelek és élvezem a csodás nedűt. Haladtunk
tovább és más-más korú párlatokat kóstoltunk, Fraser nem nagyon mert inni, de
azért ő is bevert egy pár felest, de a végén már nekem adott mindent. Ahogy
ment be a nedű én úgy tettem fel egyre több kérdést és ahogy láttam a tulajon
tetszett neki a stílusom és mindig kaptam grátiszt, továbbá megkérdezte melyik
tetszett a legjobban és én mondtam, hogy a Chairsman’s Choise volt az ami nekem
a legjobban ízlett. Tetszett a válasz a tulajnak, mert mondta, hogy neki is az a
kedvence, ezért kaptam még egy pohárkával. Mivel mondat, hogy különleges napról
van szó és neki is igen jó a kedve így megkóstolhatunk egy különlegességet egy
fekete whiske-t. Mint olaj, mint a diesel. Na az nekem nagyon adta, mindenki
nekem adta, mert csak nekem ízlett, de én mondtam, hogy Keep Calm I am a
Mechanical Engineer. ÁÁÁ éretem, miért szereted az olaj illatát és ízét.
Folytattuk egy nagyon különleges 18 éves
párlattal. Kedves barátaim az tényleg ott volt a toppon, de sajnos az ára is
ott volt. Iszonyat borsos ára volt egy liter olyan párlatnak, de mellé a fa
díszdobozt már ajándékba adták…
Mondom, mint az urak
A termés
Írtam az emlékkönyvbe, de körülbelül minden
szóban 5 helyesírási hiba volt, mert már forgott a világ velem, ettem, de nem
szívta az étel, mert körülbelül bennem volt vagy fél liter whisky es azt mind
maximum 30 perc alatt fogyasztottam el. Boldog voltam, ott mosolyogtam mindenkire.
Az emlékkönyvben láttam, hogy a buszon velünk utazó idősebb házaspár az USA-bol
érkezett, nagyöklelés. Miért? Mert még sosem találkoztam Amerikai emberekkel, a
hölgy meg megölelt még egyszer, mert mondta, hogy ő meg sosem találkozott
Magyar fiatalemberrel. Még volt a kezemben egy whisky, de szóltak, hogy itt a
busz és ideje menni vissza a városba. Kérdeztem a tulajt, hogy megkaphatom-e a
poharamat ajándékba, hisz ez egy csodálatos emlék számomra, az első lepárlóm Skóciában.
Mosolygott és mondta, hogy vihetem, de a buszon és közterületen nem fogyaszthatok
alkoholt. Semmi akadálya. Az amerikai hölgy csempészte fel a buszra a whiskymet
és én ott elmerülve az ülésben fogyasztottam el az utolsó cseppeket. Nagy
beszélgetések és a szállodánál nagy búcsú, hisz nincs sok esélye, hogy még
egyszer találkozzunk, de sose mondd, hogy sose, mert sosem lehet tudni.
A buszon nagyon boldog voltam!
Tök részeg vagyok!
Fraser
mondja, hogy menjünk együnk valamit, mert így necces lesz hazamenni. Én
iszonyatosan mosolyogtam mindenkire és magyar bányásznótákat énekeltem és
próbáltam lefordítani, nem nagyon ment. Találtunk egy éppen záró édességboltot,
de én bementem és a lányok kérdezték, hogy mivel szolgálhatnak. Én csak annyit
mondtam, hogy mindenkit szeretek és a poharammal mutogattam, hogy szeretnék
édességet venni. Nem vettem semmit, de Fraser vett egy fél kiló Whiskys
cukorkát…
A Subway nevezetű gyorsétteremben akkor
voltam először és mivel iszonyatosan részeg voltam, nagyon nehéz volt a
rendelés, körülbelül 20 percet vett igénybe, hogy összeállítsuk a szendvicset.
A pulton keresztül megölelgettem a kiszolgálókat, mert mondtam, hogy ez az első
Subway-es ételrendelésem… Fraser már kínjában röhögött rajtam.
Huh de kész vagyok!
Bementünk a helyi Tesco-ba mert fraser sem
volt azért 100%-ban tiszta és vett 4 liter ásványvizet, amiből kapásból 2
litert le is húzott, mert mondta, hogy így nem vezet vissza a hegyen keresztül.
Nekem akkor az is mindegy lett volna, ha szánkóval vagy vadászgéppel megyünk
vissza. Én vettem 2 doboz csokis sütit. Beültünk az utóba és elkezdtem
majszolni a csokis sütit. Körülbelül egy óra múlva lettem olyan állapotban,
hogy megint tudtam beszélni, addig teljesen levoltam szedálva és csak néztem ki
magamból, Fraser meg röhögött.
Valahol megálltunk egy Tesco-nál mert Frasernek
meg hatott a rengeteg víz, szóval neki meg vizelnie kellet állandóan, én ekkor
vettem még egy doboz csokis sütit, de annak már csak a felét bírtam benyomni
plusz két energiaitalt is rányomtam. Lassan visszaértünk Aberdeen-be én meg
teljesen összeszedtem magam, Telefonáltam is Imi-nek, hogyha lehetséges
rendelnék két XXL pizzát, mert a testünk még éhezik. De lassan értünk vissza Fraser
lakására, én nem voltam rest és indítottam egy rummal és vártuk Imit, hogy
hozza a pizzát.
Bekajáltunk, fejenként benyomtunk egy-egy
bazi nagy XXL-es pizzát, majd megfáradva bejelentettem drága barátomnak, hogy
ugye azt tudja, hogy az én testem az nem a buszozásra van most beállítva.
Hazahozott! Iszonyat jót aludtam és másnap
is csak pihenés volt. Baromi jó hosszúhétvége volt, jövőre is hasonlót
tervezünK
