A CO2 veszélye

Búvár az az ember, aki a víz alá lebukva tevékenykedik. Amikor búvárokról beszélünk általában a Cousteau-féle sűrített levegős palackkal, légzőkészülékkel merülő búvárokra gondolunk, de búvár a szabadtüdős búvár, az ipari búvár is. Mára a búvárkodás a hétköznapi ember számára is elérhető technikai sporttá vált.

Születésétől kezdve búvár és a köldök zsinort sosem vágják el...

Közeledünk a hét végéhez, én egy rohadt gáztartály megtervezésével foglalkozom, már 2 napja azzal szenvedek. Nagyon unom, valami mindig van vele! Vannak ilyenek, hogy az embernek valahogy nem jönnek össze dolgok! Péntek lévén izgulok, hogy haladjunk haza, mert este lesz egy kis ital. L-vel! Honnan lehet még tudni, hogy péntek van? Majdnem minden dokumentumot és fájlt vagy „Friday” vagy „Fucking Dick” vagy csak szimplán „Péntek az én napom” néven mentek el. Nah tényleg semmi extra foglalkozom a dolgaimmal, meg a hülye gáztartállyal. Egyszer csak csörög a telefonom és látom, hogy Scott W-dal az a Managerem. Átnézek a jobb oldalamra, hiszen ott van az ő irodája, de nincs benn, akkor, hogy tud máshonnan úgy telefonálni, hogy a készülék kijelezze a nevét? Mindegy felvettem. Scott mondja nekem, hogy ma búvár oktatáson kell részt vennem, Bob T-on tartja az órát, mindjárt kezdődik 1-2 percen belül és menjek Bob Training Room-jába. OK! Elmentettem mindent és zároltam a gépemet. Megyek is Bob-hoz.

Az az igazság, hogy nem tudom írtam-e már a blogon Bob-ról, de most megteszem. Szóval egyszer csak haladok el a központi merülő medence mellet és hallom, hogy valaki hangosan leszólít a hátam mögött. Bob volt az! Kérdezte, hogy én új vagyok erre. Mondtam, hogy igen még csak 2 hete vagyok a cégnél. Egyből oda jött hozzám elengedett mindent, amivel eddig a medencénél ügyködött és ráhagyta a másik emberre. Mondja nekem, hogy valamelyik nap mellé ültem le a kantinban és onnan ismer csak engem. Mondjak már magamról pár szót. Tamas Sajtos vagyok, gépészmérnök az Engineering-en dolgozom és Magyarországról jöttem! Magyar vagy? Hu az nagyon király! A fiam meg én nagy motorosok vagyunk és a fiam, most utazott le Törökországba Magyarországon keresztül, azt mondta nagyon szép ország! Én mosolygok, jó érzés, hogy ilyen jót mondnak a szülőhazámról. Mondtam, hogy motorvásárlás az nálam is project, szóval örülök neki, hogy megismertem, mert lehet a jövőben a segítségét kérem. Ahogy azt a mondatott elmondta, még vagy 30 percig beszélgettünk a motorokról. Bob alapvetően egy 40-50-es éveit taposó, kopaszodó, hihetetlenül kedves és közvetlen ember. Nagyon szimpatikus. Tényleg vagy sokat beszélgettünk, majd lassan csak szétváltunk és visszamentem az irodába. Leülve az asztalomhoz Danny kérdezte merre jártam? Mondom csak WC-n voltam, de közben megismerkedtem Bob T-nal! Hu baszki! Mondja Danny! Az nagyon nagy arc! Egyszer elmentem hozzá megkérdezni, hogy az egyik termékünkbe mekkora M5-ös csavart kell beépíteni egy adott helyre. Bob 2 sec alatt megválaszolta, hogy a csavar szárának a hossza 15 mm, majd ezután 40 percig beszélt valamilyen más témában. Nem tudsz elszakadni, mert nagyon érdekes dolgokról beszél, de közben te meg haladnál a napi munkáddal. Mindig jó dolog új embereket megismerni!!!! Bírom nagyon Bob-ot. Megismerkedésünk után is sokat beszélgettünk, szerintem én is szimpatikus vagyok neki, és ha találkozunk, mindig van mit mesélni a másiknak.

Visszatérve az eredeti blog témára.

Szóval megyek is Bob-hoz, boldog vagyok, hogy ő fog engem oktatni, mert már ismerem és nagyon jó fej ember. Odaérve a Tarining room-hoz, látom, hogy elsőnek érkeztem oda, mert még Bob sincsen. De perceken belül meg is érkezett és mondta, hogy még várnunk kell 1-2 emberre addig egyek egy kis sütit vagy csokit. Testépítő vagyok, nem ehetek ilyeneket, majd álmomban, amikor alszom, majd akkor zabálok, de most nem, köszönöm. Ezen nagyot mosolygott és mondta, hogy nem semmi gyerek vagyok! Lassan megérkeztem a többi srácok is és elkezdtük az oktatást. Először volt egy gyors bemutatkozás a többi sráccal, mert nem nagyon láttuk még egymást. Bob elmondta, hogy a mai nap a búvárkodás fizikai és kémiai törvényeivel fogunk megismerkedni. Ő maga nagyon nagy múlttal rendelkező mélytengeri búvár és továbbá a fejlesztésen szokott még segédkezni. Elkezdtük a PPT-t nézni és ittam Bob minden szavát, nagyon érdekelt, nem is gondoltam volna, hogy ennyi komoly fizikai gáz törvényre kell odafigyelni búvárkodás során. Nem csak a fizikai törvényekkel foglalkoztunk, az alapvető búvár típusokat is rendszereztük és az alap felszereléseket is átbeszéltük. Tényleg nagyon érdekes, hogy 500 m mélységben hogyan viselkedik az emberi szervezet kémiája, milyen folyamatok játszódnak le az ember tüdeje és a vére között. Nagyon sok példával és számítással vizsgáltuk már a 10 m mély merülést is. Néha nem értettem, hogy jött ki a kémiai képletben egy-két dolog, de amikor szóltam. Bob egyből észrevette a hibát és mondta, hogy egy mérnök előtt nem lehet hibázni, mert én észreveszem! Nah ez jól esett! Szóval nagyon érdekes volt az előadás, de közbejött az ebédidő! Lementünk a kantinba és szépen megebédeltünk, Kérdezték tőlem, hogy nekem mennyi az ebédidőm, mondtam, hogy nekem 1 órás szünetem van! Kérték, ha lehet, akkor legyen csak fél óra, mert a többieknek is csak fél, és akkor közösen tudjuk folyatni! Ok, persze, nincs semmi baj! Az ebéd befejeztével, folytattuk a tanulmányainkat, sok videót néztünk meg veszélyes helyzetekről és balesetekről. Az egyik legdurvább az az volt, amikor 400 m-es mélységben a búvárok visszatérnek a harangba. 2 búvár látható a felvételen és egy civil ruhás ember, az videó érdekessége, hogy egyszer csak az egyik búvár gázpalackja elkezd szikrázni és hatalmas lánggal égni! Nos 400 m mélyen nem olyan könnyű tüzet oltani, hiába vagy vízzel körülvéve. Amiért begyullad, vagyis szikrázott a palack, azaz volt, hogy anno az összeszerelésnél vagy más magánál a használatnál nem figyeltek oda kellően a tisztaságra és a zsírra, olajra. Már középiskolában nagyon a fejünkbe verte a Tanárunk a műhelygyakorlaton, lánghegesztésnél, hogy a kék, azaz az oxigénpalackot nem simogatjuk, mert zsíros és olajos kezünk, ez a két dolog meg nagyon szereti egymást az oxigénnel. Szóval nagyon oda kell figyelni. Nálunk van, egy részleg ahol ezeket építik össze és belépni is külön zubbonyban lehet, mert első a tisztaság. Érdekes dolgok ezek. A másik nagy ellenség a CO2! Történt egy komoly balesett itt a UK-ban, hogy már egy komolyabb eszközzel merültek a búvárok, ez azt jelenti, hogy a kilélegzett CO2-t tisztítja hátán lévő szerkezet (Mint a COBRA) és újra felhasználja a búvár. Maga a gáztisztítóval volt baj, ugyani a gáztisztító dobozba egy különleges granulátumot kell beleszórni, ami képes különválasztani a C-t az O-tól. Szegény búvárral nagy baj volt a mélységben, ugyanis a granulátummal valami baj volt, és a szűrés nem jött létre, minden egyes belégzéskor az ő által kilélegzett CO2-t szívta be némi friss gázzal keverve. Percek múlva már látták rajta a kollégák, hogy nagy baj van! Nem csak ilyen dolgok vannak, 400-500-600 m mélységben nagyon hideg van, ha nem lenne ruha fűtés, körülbelül percek alatt beállna a hipotermia és elaludnának a búvárok. Számomra a legérdekesebb akkor is a különféle gázok hatásai a szervezetre. Más-más mélységben más-más gáz és oxigén keveréket kell használni. Vannak esetek, amikor teljes memória elvesztés történik egy hosszabb időre. Hihetetlen, mondja Bob, lemerülsz, dolgozol, majd azt veszed észre, hogy már máshol vagy, nem emlékszel dolgokra, kimaradtak jelenetek, ez mint a belélegzett gázok okozzák. Rossz arányok vagy fajták okozzák ezeket. További komoly dolog a hallucináció. Bob egy személyes tapasztalatot mesélt el, hogy egyszer az történt vele, hogy hatalmas horgász kampókat látott a vízben, amik feléje haladtak, próbált kitérni előlük, de mind beleszúródott a mellkasába. Ő nagy erőkkel próbálta a kampókat a testéből kitépni, de nem ment neki. A többi búvár, aki körülötte voltak, már látták, hogy baj van, mert nem természetese a mozgása és valami nagy hülyeséget csinál. Azonnal vitték a felszínre ahogyan csak tudták, mert nem mehetsz fel azonnal, idő, a nyomás változást is le kell küzdeni illetve a véredben lévő CO2-nek is távozni kell a testedből! Szerencsés, hogy ott voltak vele, és nem csinált semmi olyat, ami miatt komoly baja lehetett volna.

Az óránkra ránéztünk és 3-kor van 15 perc szünet szóval lementünk a kantinba és csináltunk egy jó kávét magunknak! Lenn a kantinban azt látom, hogy igen sok a melós benn és Jim is hoz egy nagy csoki tortát. Kiderült neki ez volt az utolsó napja, mert céget vált. Basszus, pont ő megy el? Most ismertem meg és nagyon jó fej srác! Ez van, mindig a jók mennek el! Köszöntöttük és felvágtuk a nagy csoki tortát, builder vagyok, de a kávé mellé csak bement egy kis szelet torta is. Végezve a jó dologgal visszatértünk a tréningre és Bob belekezdett egy másik motoros kollégával a motorok kibeszélésébe. Az is nagyon érdekes volt számomra, addig beszéltek róla, míg teljesen elment az idő és végül az oktatás végét 10 perc alatt lenyomtuk… Nah ez jellemző Bob-ra azt mondják! Fél 5 kor nekik vége van a napnak, szóval nekem még van fél órám. Megköszöntem mindent Bob-nak mert nagyon érdekes volt és nagyon sok újat megtanultam a búvárkodásról és magáról az eszközökről is. Mert ott mindent megfogdostunk és megnézegettünk. Még annyi maradt, hogy alá kell írni, hogy megvolt az oktatás, de majd hétfőn reggel. Elbúcsúztunk és kellemes hétvégét kívántunk egymásnak. Én visszatértem az irodába és kérdezték a többiek, hogy milyen volt. AWESOME volt a válaszom! Scott viccesen kérdezte, hogy Bob nem hajított be a teszt medencébe, hogy élesen is kipróbáljuk az egyes dolgokat, de mondtam, hogy sajnos nem, pedig nem zavarna ez a dolog. Köszönöm az oktatást, mert sok újat megtudtam az egyes eszközökről, így könnyebben tudok dolgozni velük és fejlesztésben is több hasznomat veszik majd. Scott mondta, hogy egy hét múlva pénteken lesz egy éles COBRA teszt, majd legyek vele és megnézhetem, hogyan működik a szerkezet.

Nagyon remek nap volt! Hihetetlen sok tudást szedtem össze egy nap alatt. De most már indul a party hard!

Magyar pornósztárok...

They are the panzer elite, born to compete, never retreat

Leaving our dead, always ahead, fed by your dread

Ghost division

Szellem divízió

Szóval egyre keményebben nyomom a hétköznapjaimat. Ahogy eddig is írtam, reggel munka, majd utána komoly edzés. Minden második nap súlyzós edzés meg egy kis szauna és úszás. Majd minden másnap csak kardió, hogy legyen regenerálódási idő, itt is szaunázok, úszok vagy csak döglök a jakuzziban. Kocsi terén sajnos még nincs változás, minden nap keresem életem első autóját, de semmi olyat nem találtam, ami igen tetszene és jó áron lenne illetve az állapota is kielégítő lenne. Tényleg csak este érek haza az edzés miatt, de nincs baj élvezem, így sajnos nincs idő nagyon blogolni, mert azt a kevés időt is autó illetve lakás keresésre fordítom. Így olyan 12-hajnali 1 fele be is kerülök az ágyba. Nem alszom sokat, de nem is panaszkodom, jól vagyok, nem vagyok fáradt, nagyon pörgök, élvezem az eddigi életet. A munka terén meg teljesen rá vagyok állítva a katonai ECN-ekre. Szóval Stephan keze alá dolgozok. Tetszik, élvezem, nem olyan könnyű, de megbirkózom a feladatokkal. Eddig azt vettem észre, hogy az elődöm feladatait kell javítanom. Ez, ahogy apám szokta mondani, „a feladat kész van, csak ki kell javítani” szituáció. Az egyik nagyobb project az volt, hogy az egyik komplett katonai lélegeztető készüléken, a teljes robbantott ábrán el volt rontva a tételszámozás. Tehát a darabjegyzék nem volt azonos a tételszámokkal. Az elődöm tehát a feladatot megcsinálta, csak közben teljesen összekeveredtek a tételszámok és valahogy egy plusz alátét is bekerült a rendszerbe. Az alap terv csak annyi lett volna, hogy ki kell cserélni egy alkatrészt a másikra. Ha ez megvan frissíteni, kell a tételszámozást és a darabjegyzéket. Ez meg is van, de közben minden összekuszálódott. Nos, ő vagy nem vette észre vagy direkt nem akarta észrevenni, mert már szerelt le a cégtől. Most az én feladatom a projectet végleg végig vinni és kompletten megcsinálni. Végezve a feladattal, csinálom a következő katonai ECN-t. Nem vészes, a gáztartályokat tartó hevedert kell lecserélnem. Megvan ugye adva, hogy mit, mire kell, majd értelemszerűen frissíteni a tételszámozást és a darabjegyzéket. Ez a heveder alapvetően egy tépőzáras öv. Rákeresek a szoftverben, de azt látom, hogy anno valaki csak simán egy övként rajzolta meg. Most mit csinálja, ezt így nem építhetem be, hiszen az összeszerelt rajzon nem lehet egy egyenes öv a tartályok mellet. Nekem olyan rajz kell, ahol ez az öv két hurkot alkot, és így már be tudom illeszteni a fő összeállítási rajzba, majd a robbantott nézetbe is. Irány Stephan! Csáóóó, munka van! Elmagyarázom neki a helyzetet és mondja, hogy nincs, baj rajzoljam meg a 3D-s rajzát a hevedernek, olyan állapotban, mint ahogy összeszerelve ki kell, hogy nézzen. De a legjobb, ha lemész a katonai össze szereldére és megvizsgálod. Stephan van egy kis baj, én még nem voltam ott. Ok, gyere, elviszlek oda és bemutatlak mindenkinek! Jaj, de szuper! Le is mentünk és be lettem mutatva mindenkinek, arcról már ismertem onnan mindenkit, de nem tudtam a nevüket és nem tudtam, hogy mivel foglalkoznak. Stephan elmondta, hogy magyar mérnök vagyok, most képeznek ki, hogy majd a fejlesztésen dolgozzak. Megismertem megint egypár embert, az mindig jó. Meg is vizsgáltam az adott alkatrészt és már a szememmel le is fotóztam, hogy minek, hogyan kell kinéznie. Visszatérve az íróasztalra, egy újabb kérdést merült fel bennem, ezen a hevederen miért van 2 helyet 4 bilincs? De most már nincs baj, lemegyek és megkérdezem a srácokat vagy megnézem jobban. Jim fogadott és lelkesen válaszolt mindenre, őt már az első nap megkedveltem, vele midig a kantinban találkoztam és egy mosolygós kedves ember. Mondta, hogy nem én vagyok az első magyar a cégnél, mert régebben pont itt az összeszerelésen dolgozott Jaba. Mondom ki? Jaba? YES, JABA! Veszi elő a kis tabletjét és a facen mutatja, hogy a kedves ismerőse G. Csaba. Jim azt nem úgy kell ejteni, hogy Jaba, azt úgy kell mondani, hogy Csaba. Tudja, ezt szegény Jaba is sokszor mondta, de nem jegezték meg, szóval maradt a Hutok királya! Kérdezem, hol van ő most? Hazament a feleségéhez, állandóan honvágya volt, de jó srác, egy hülye pornósztár… Mondom, mi van? Csaba pornózott? Jaj nem, vagyis nem tudjuk, de állandóan a női testről beszélt, költőien és állandóan az ágyékához tette a lélegeztető csövet és azzal úgy rohangált a műhelyben. Mi meg néha Jaba helyett pornó királynak hívtuk. De Tamas te is egy nagy pornós vagy, itt van ez a bilincs, amivel foglalkozol. Komolyan mondom minden magyar pornós, nektek állandóan a reszelésen jár az eszetek… Hát jah! Figyi Jim az én bilincsem nem plüss, szóval nem vagyok perverz. Csak vicceltem mondta és folytattuk a munkát. Alapvetően tényleg úgy néz ki a termék, mint egy bilincs, mert van 2 hurok és egy összekötő szakasz! Nah nem baj, megrajzoltam, beépítettem, megcsináltam, leellenőriztem és leadtam, hogy kész van, mehet ellenőrzésre. Jó dolog, ha az ember kedves és jó fej embereket ismer meg.