Áll egy ifjú élmunkás a téren,
Kommunista szombatról jött éppen.
Dúli, dúli a réten
Dúli,dúli a réten
Szobrot, képet, sematista banda.
A munka hőse szerepeljen rajta...
Kommunista szombatról jött éppen.
Dúli, dúli a réten
Dúli,dúli a réten
Szobrot, képet, sematista banda.
A munka hőse szerepeljen rajta...
Jaj a múmiák és a rendszer...
Szerda reggel újra magamra öltöttem a szép kis
öltönyömet, és a kis kézi táskámmal és a fekete esernyőmmel elindultam a
második munkanapomra. A főbejáraton megyek be és megint találkoztam a fiatal,
kedves recepciós lánnyal. Érdeklődött, hogy milyen volt az első munkanapom és
én örömmel újságoltam el neki, hogy nagyon szuper jó volt. Élvezem és nagyon
érdekel ez a technológia. Ha a hobbyd a munkád, akkor alapvetően nem dolgozol. Szóval
a főbejáraton megyek be, de ez nem így lesz a jövőben, mert a mérnökségre van
egy külön bejárati ajtó. Azt a külön ajtót nem tudom kinyitni, mert a személyes
kártyádat kell hozzá használni. A kártyával tudsz bemenni mindenhova, továbbá
bejelentkezni és kijelentkezni is azzal kell. A jelenléti ívre szignózol, és az
időpontot kell bírnod, hogy mikor érkeztél és mikor mentél el. Jelenleg egy
Visitor kártyát használok, de azzal nem tudok becsekkolni és az ajtók sem
nyílnak vele. Fenn az irodában már benn volt Danny és a fejlesztéstől egy
mérnökkel beszélgetett. Kérdezték, hogy vagyok, hogy érzem magam az első
munkanap után. Mondtam, hogy a nap végére szellemileg nagyon lefárasztottatok,
hiszen csak angolul beszélte, továbbá sok új ingert kapok, és most dolgozom fel
őket. Érdekes, hogy amíg az öltönyben voltam este nagyon fáradtnak éreztem
magam, de amint levettem és átöltöztem és továbbá, úgymond csak fizikai munkát
végeztem, nem éreztem a fáradtságot. Ha vált az ember, mással foglalkozik és
nem szellemi munkát végez, akkor még eléggé jól bírja. Persze este úgy aludtam,
mint a bunda. Ma már benn volt a mérnöki részleg vezető azaz Scot, bementem
hozzá köszönni és ő is nagy örömmel üdvözölt és gratulált nekem. Leültem a
gépemhez, bejelentkeztem és már folytattam is a rajzolást és szoftverrel való
ismerkedést. Alapvetően semmi extra nincs még, csak ezzel foglalkozok. Napközben
kaptam egy e-mailt, hogy holnap reggel 9-kor jelenjek meg a recepción, mert
megcsinálják a beléptető kártyámat. Jaj de jó, akkor 2x is megborotválkozom,
hogy igen csinos fejem legyen a kártyám.
Csütörtökön, reggel 9-kor szépen leballagtam a
recepcióra és kérdeztem, hogy kivel kell találkoznom, merre kell mennem. De
ahogy befejeztem a kérdést, már jött egy fiatal lány egy hatalmas tükörreflexes
fényképezőgéppel, és szólt, hogy kövessem. Nos, semmi komoly nem volt, beálltam
a fehér fal elé, és megmutattam a 200 W-os mosolyomat. Azt mondta csinál többet
és majd a legjobbat kiválasztja. Akartam emelni a kezem, hogy legalább egy
metal villát mutassak már a képhez, de láttam, hogy csak közeli fotót csinál az
arcomról. Mondta, hogy max egy órán belül kész lesz, majd jöjjek érte a
recepcióra. Remek! Ebéd előtt nem sokkal, kedves lányok jöttek be az irodánkba
sok-sok kistányérral és egy-egy tortaszelettel rajta. Mert egy másik osztályon
valakinek ez volt az utolsó munkanapja több tíz évnyi munka után, és ez volt a búcsú
ajándéka a cég számára. Kérdezik is, hogy kérek-e? Persze, hogy kérek, nagyon
jó lesz ebéd után kávéval desszertnek. Ilyet sem tapasztaltam még, érzékelem,
hogy nagyon más világ van itt mint otthon munka terén, de nem csak munka terén,
sok más minden más és jobb! Ebédidőben megint megcéloztam a kantint és
elfogyasztottam a kis ebédemet, majd egy finom kávéval a kis süteményt is
megettem. Arra számítottam, hogy majd olyan tipikus műanyag íze lesz, de nem
kellemesen csalódtam, nagyon finom volt a tortaszelet, lehet házi volt! Végezve a táplálékkal átmentem a recepcióra és
megkaptam a beléptető kártyámat, mondták, hogy ma még ne használjam, majd
holnap reggeltől vegyem igénybe és ezzel csekkoljak be, és használhatom a másik
bejáratot is. Látva a fejemet, nagyon mosolyogtam, mert egy kicsit a fotót
függőlegesen összenyomták, nagyon kerek fejem lett a képen, és ezerrel
mosolygok, nem baj legalább itt is látják, hogy egy szomorú srác vagyok.
A
Visitor kártyát visszaadtam majd bocsánatot kértek, azért amiért még a nevemet
nem vezették be a jelenléti ívbe. Jaj, mondom semmi baj nincs, most is a lista
legvégére szépen felkarcoltam a nevem és beírtam az időpontot. Mondták, hogy
már a jövő heti listában már benne leszek és utána is szépen vezetik majd a
nevemet, szóval ne aggódjak minden rendben lesz. Oké, köszönöm, de nem is
izgultam emiatt annyit. De köszönöm szépe. Tényleg mindenki nagyon kedves! Ez
érdekes nagyon, mert valamelyik nap venni akartam kígyóuborkát, de amikor benn
voltam a boltba akkor jutott az eszembe, hogy nem is tudom angolul, valahogy
eddig még nem nagyon kellet használnom ezt a szót, szóval nincs meg. A boltban
az eladó hölgynek vagy 20 percig magaráztam és activiztünk, de végig mosolygott
és nem szólt egy rossz szót sem, hogy itt szenvedek vele. Végül kitaláltuk,
hogy nekem a Cucumber kell. Minden nap tanul valami ujat az ember. Nagyon
kedvesek a skótok és segítőkészek, ez nem azt jelenti, hogy nincs bunkó
primitív fasz, de nagyon kevés. Sétálsz az utcán és mosolyganak veled szemben
az emberek. Így te is mosolyogsz. Jó és szép napod van! Nekem is remekül telnek
az első napjaim a cégnél!