Géptervezők...

Ülök és foglalkozok a szokásos dolgokkal, amikor egy nagy szakállas korombeli srác beáll mellém, köszön, majd elkezd Danny-vel beszélgetni. Danny állttal be is lettünk egymásnak mutatva, de a srác már ismert, tudta ki vagyok, én pedig nem. Nos, ő a project épületből jött át hozzánk, egy feladattal. Elkezdte magyarázni, hogy a DSV Bibby Polaris-nak, kell egy új alkatrész. Itt van egy skicc, ezt kellene valahogy megalkotni szépen. Csillog is a szemem, mert jó feladat és itt egy újabb lehetőség bizonyítani, hogy érdemes vagyok a project osztályra, a fejlesztésre átmenni. A srác még megadott egy-két paramétert, de utána ment is. Én pedig nekiálltam és elkezdtem megalkotni a 3D-s modellt, Danny-vel kitárgyaltuk, hogy maximálisan hány lépésből lehetne megoldani. A lépések csökkenésével, vagyis, minél kevesebb lépésből alkotod meg a modellt annál kisebb lesz a mérete, szóval, könnyebb kezelni, megnyitni és elküldeni másnak. Egy alkatrésznél nincs baj, de ha már hat ezer ilyen van egymásba építve, akkor már igencsak kell gép. Meghatároztuk, hogy maximálisan 5 lépésből meglehet alkotni, végül rajzolás közben rájöttem, hogy csak 7-ből lehet kihozni. Danny nem volt megelégedve, de bebizonyítottam neki igazam és sikerült meggyőznöm, hogy igenis nekem van igazam. Van már azért egy kis tapasztalatom a modellezés terén. Elkészültem a modellel és a gyártási rajzot is megcsináltam, vagy ötvenszer leellenőriztem és képzeletben ugyan csak ötvenszer magam megpróbáltam legyártani a magam tudása alapján. Ha én a régi és kevés „ortodoxos” gyártós tudásommal le tudom gyártani képzeletben, akkor nem lehet baj, mert már a mai modern CNC gépekkel akkor gondok nélkül le lehet gyártani, mert sokkal modernebbek és sokkal komolyabb felületeket meglehet velük csinálni. Nincs gond, ha valami hullámos vagy sík, ma már gondok nélkül kimarható vagy leesztergálható. Szóval készen voltam, de nem tudtam pontosan a project nevét és az alkatrész száma is hiányzott. Nem volt mese át kellet menni a másik épületbe. Még sosem voltam ott, szóval örültem is, hogy át kell mennem. Kiléptem a fő épületből és átmentem a másik hasonló építésű objektumba. Két szintes, lenn nem tudom, mi van, de nagyon nem is foglalkoztam vele, mert tudom, hogy az emeleten vannak azok, akiket én keresek. Belépve az ajtón azt kellet észre vennem, hogy hozzám hasonló kretének gyülekezete volt. Igazi hithű gépészek és azon is belül a tervezők voltak ott. Látszik egyszerűen valakin, hogy géptervező, mert az egy kicsit mindig más, mint a többi gépész. Haladva a sorok között, láttam olyan idős mérnököt is, aki már felénél tart a kaszással a sakkmeccsben, de még az AutoCAD-at nyomkodja. A falon hatalmas méretű rajzok láthatok, amik mind-mind hajók belsejét kínálják, komolyabb tanulmányozásra az arra tévedők szemeinek. Úgy éreztem magam, mint a hülyegyerek a cukorkás boltban, más volt a légkör, más emberek voltak ott. A tervezők. Megis találtam az emberemet és azonnal hozzá fordultam, és adtam át a kinyomtatott tervdokumentációmat. Megvolt elégedve és látta a kérdőjeleimet így azonnal válaszolt is rá, de én nem nagyon hallottam a választ, mert éppen egy öt fős csoportot figyeltem, akik komolyan vitatkoztak valamilyen ügy kapcsán. Visszatérve a kérdéseimre is újra megkaptam a választ, így visszatérhettem az asztalomhoz, hogy tökéletesítsem a művem, de alapvetően megvagyok vele, és megfelelt. Boldog voltam, hiszen újra kezem munkája van benne egy olyan gépezetben, ami nem olyan apró, de benne az én gépelemem picurka, de mégis az enyém, és kell, hogy az ez egész egyszerre életre keljen és működjön. A Bibby cégnek csináljuk ezeket a fejlesztéseket és gyártásokat a hajók belsejében. Ezek mind nyomásos kamrák és liftek a tenger mélyére a búvárok száméra. A cég komolyabb olaj cég, mely tengeri fúrásokkal foglalkozik és az egyik főbb épületkomplexuma sincs messze tőlünk. Alapvetően naponta látom, mert a buszom ott megy el mellette. Csak, hogy lássátok mivel dolgozunk és miben vagyok benne. Íme, az DSV Bibby Polaris. 

Egy nagyon alap sematikus vázlatát láthatjátok egy kamraszerkezetnek, hogy mik is vannak az ilyen hajók gyomrában. Nos ez egy példa, de alapvetően ezek megtalállhatóak nagyobb számban, mert függ a búvárok számától is. Ilyen rendszerekben élnek hetekig a búvárok és teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Csak ilyen kamrákban élnek vagy a tenger mélyén vannak.  

DDC-Living Chamber

DTC-Transfer Chamber

PTC- Personal Transfer Chamber (Bell)

RC-Recompression Chamber

SL-Suply Lock

 

Jó érzés, sok más hozzám hasonló gondolkodású öreg és fiatal tervezőt látni a cégnél, továbbá az is lenyűgöz, hogy körülbelül 20-25 fő milyen komoly projekteket képes megalkotni. Komolyan le a kalappal előttük, így nekem is megvan a célom, tudom hova szeretnék bekerülni, melyik csapatot szeretném támogatni. Mert milyenek is a tervezők? Mások! Valamivel mások! A Miskolci  biztos más, mint egy Miskolci logisztikus. Én örülök, hogy a diplomámba bele is van írva, hogy milyen szakirányon végeztem. Nem szeretném, ha egy logisztikushoz hasonlítanánk, mert szerintem nem egy a kettő. Most lehet, hogy kedves logger barátaim megsértődnek, de bocsánat. A tervező az mindigis egy másik állatfaj volt abban a közösségben, ami pedig jó volt benne, hogy mindig kevesen voltunk. Ez egy olyan szakirány, amit szerintem nem minden ember tud választani magának, ha valaki már a géprajzzal szenved és nem élvezettel csinálja a gépelemek beadandókat az nem menjen tervezőnek. Azok hülyék, mint én is, hisz az egyetem egyik legnehezebb szakiránya, de mindigis tudtam, hogy annak megyek, nekem ez sosem volt kérdés. Még mikor kezdtem az egyetemet, volt egy másik elit brigád, és ők voltak a Gyártósok, de mára már nagyon megváltozott minden, már az sem olyan mint régen. Remélem azért a tervezők hírneve elég sokáig fenn marad. Mert idióták, máshogy látják a világot, majdnem érzékeny művészek, hiszen gyönyörű alkotásokat csinálni, mind papíron és mind az életben! VIVÁT GÉPTERVEZŐ!

 Ennyi!