Először
talán Fraser küldött egy e-mailt, hogy őt Beccky meghívta egy buliba és, hogy
küldje körbe a teljes mérnöki osztályon a meghívót. Nem kell az ilyet tovább
küldeni, mert mindenki tud mindenkiről mindent.
Engem először Clair hívott meg, de még a
buli előtt vagy 2 hónappal. Öcsém annyit várni erre. Addig én szerintem vagy
50x éreztem magam „jól” a belvárosban. De engem legalább személyesen hívtak
meg, mondjuk, amikor Clair meghívott, én már tudtam a buliról, Ő meg nagy
szemekkel nézett rám, hogy az hogy lehet? Eredetileg a bulit csakis a villanyászok akarták és csakis maguknak… Heh, villanyászok! Hát oda a Gépész
mindig bepofátlankodik.
Eljött a nagy nap, de nem mondtam senkinek
semmit, hogy megyek-e vagy nem! Valahogy nem volt meg a hatalmas szikra, hogy
viselkedve igyak, és véletlenül sem tolhatom le a gatyámat vagy odafigyelve
beszéljek nehogy valaki valamit félreértsen és legközelebb a munkában meg
jöjjenek a bajok. Volt egy nagyobb gondom, az pedig az, hogy senki nem
melegített velem… Magyar szokás, hogy igyunk, mielőtt inni megyünk! Hát nehogy
már szesz nélkül menjek szeszelni. Szóval ez volt egy gond a másik az, hogy még
Fraser sem jött el, mert neki meg új csaja van és nagyon szerelmes… Eszem a kis
lelkét, most nagyon lelkes és most van az a periódus, amikor barátok, kocsmák
és a nagy csúnya italozások hanyagolva vannak a kislány miatt. Adok neki 1
hónapot és már nyomni is foga az e-mail dömpingeket, hogy haladjunk a Noose
& Monkey-ba.
Nah, szóval, csak simán péntek este volt és
bedöglöttem a kanapéra, de éreztem kell a kis lelkemnek valamilyen balzsam
szóval pattintottam egy sört, amit még drága Lindiék hagytak rám. Egy sör, két
sör….5 sör becsúszott és éreztem hogy most még a világ is kevés lenne a
hibátlan tánctudásomhoz, de nem, döglök inkább tovább.
Kedves Tamás mi lenne, ha nem mennél sehova
és spórolnál egy kis pénzt? Hogy ez még soha nem jött be lassan a 27 év alatt.
Apropó már mondták, hogy közel a 30-hoz lassan elkellene kezdeni viselkedni,
nem megy! Bocsánat!
Döglés a kanapén és szisszentem a 6. sörömet
is, mikor látom kaptam egy sms-t Megan-tól, hogy Ő lassan benn van a városban
és jó lenne találkozni! Heh, text vissza, hogy NOPE, Sajti a harcedzett italos,
most inkább otthon döglik! Furán is hangzik, de komolyan akkor valahogy nem akartam
kikelni a kanapéból.
Csak mellesleg megjegyzem, olyan kanapém van,
ami csak ülésre jó, feküdni nem a legjobb rajta mert lelóg a lábad róla, akkor
sem megyek sehova… Mekkora hazugságok! Néha csak merengek, hogy én komolyan
hiszek még az ilyen mesékben!
Csörög a telefon és drága Kelly az, hogy mi lenne,
ha azonnal letolnám a képem a centerbe. ÁÁÁ kedves kis Kelly nem megyek én
sehova! Why? Fáradt vagyok, meg véletlenül megittam már 6 sört és percenként
kell menni a budira. Azonnal menjek le! Jött az utasító válasz! Hogyne gazdám,
de nem nagyon megyek le. Telefont leraktam és kész! Kelly kitartó ugyanis vele eléggé
sokat voltam a buliba… Hehe, nah szóval szegény lány még szenvedett egy picit
én meg beadtam a derekam. Az érdekes, hogy a srácok nem nagyon kerestek, de
jobb is, jobban szeretem, ha lányok hívogatnak, főleg az ilyen szépek, mint
akik nálunk vannak! Nah ezért imádni fognak, mert tudom például, hogy Kelly
kiszokta gugli fordítózni a blogomat. Szóval, drága Kelly imádlak, nagyon nagy
vagy és sose feledd – TEAM AWESOME!
Tusolás hideg vízben, mert a 6 sör már
dolgozott, felöltöztem olyan csinosan, mint aki bulizni megy… ÁÁÁ! Szóval
elindultam és lementem a clubba ahol voltunk, örültek nekem, én meg nekik és ez
olyan szuper érzés. Szóval Sajti nyomta a szokásosat, kimentem a pulthoz és
kettesével elkezdtem leveregetni a vodkákat. Körülbelül 10 perc múlva újra azon
szinten voltam amit a kanapéban éreztem.
Csoportképek és beszélgetések a világ
hülyeségeiről, de nagyon szuper minden. Egy-két srác jól érzi magát és van, aki
nem, de az élet kemény, inni kell és minden a helyén lesz, jaj nehogy komolyan
vegyétek… Világ lázadói egyesüljetek! Huh írom a blogot és megkívántam egy sört…
A brigád egy része
Kezdek bemelegedni a lányokkal erre csak,
kitalálják, hogy álljunk tovább. Oké, rendben miért ne, nekem főleg oké, mert
ezekben a clubokban még nem voltam. Megfogtam Michael-t és a lányokkal átmentem
a tőlünk kb 20 méterre lévő másik clubba.
Irány a pult és indítottam is a jól bevált
vodka kombóval Mick meg kapott egy fain pintet. Huhuhuuhuhu, hát itt van valami
színpadnak nevezhető dolog, de nem nagyon van élet én meg inkább szomjas vagyok
most mint táncos kedvemben, szóval a DJ pult előtt Mick-kel elkezdtük
kitárgyalni a nagy Kanadai kérdést, hogy
hogyan lehetne odaköltözni kb egy évre. ŐŐŐ, hát telepakoltuk a Dj pultot
vodkás és sörös poharakkal, majd jött a kedves DJ és mondta, hogy szeretné kezdeni
a munkáját. Necces volt lepakolni. Mick bácsival belendültünk.
Elindult a zene és lányok is elkezdtek
feléledni. Mondtam Mick-nek, hogy most már van hely, letudunk ülni, a lányok
meg csak melegítsék be magukat a tánctéren. Figyelem a lányokat és Kelly nagyon
mutogat, hogy menjek táncolni. Huh, simán, hogy megyek, hiszen állandóan
mondja, hogy Ő mekkora nagy táncoló, nah most megnézem. AZTA, gyerekek Micheal
Jackson összes táncosa mehet a kukába, Kelly iszonyatosan jól táncol, én ilyet
még nem is láttam. Kelly, nagyon köszi, 2x is, azért is mert lerángattál és
azért is mert ilyen jót táncoltunk.
Nah Kelly után bevertem még 2 vodkát és jött
Megan... Nah az volt vicces, mert már Ő is kicsit ittas volt én meg lassan
nagyon frankón néztem ki… ÁÁÁ egy vicc volt, ahogy mi táncoltunk, de kentük
neki, senki és semmi nem ellenfél. A fotókon ez látszik is.
Igyekszik az ember
Valaki megint mondja, hogy menjünk tovább.
Öcsém, ok akkor menjünk tovább. Nah most már sokat sétáltunk és banda fele már
össze vissza volt, mert már mindenki kész volt mint a… Szóval valamilyen Ír
kocsmában kötöttünk ki, én kikötöttem a pultnál és kikértem egy sört. Megittam
és meghaltam. huh soha ne igyatok ír kocsmában. Tuti attól az egy sörtől
készültem ki. Nah jólvan ez már nem pálya. Kell egy kis kaja, Apám mindig
tanította, hogy fiam az uborkát nem szagolni kell, hanem két pofára zabálni és
akkor ihatsz mint a gép.
Kiléptem az ír kocsmából és elindultam egy
kebabos felé. Finomnak nem mondható kebabot ettem, mert emlékszem, hogy a
sirályokkal ettem meg a felét. De jó fej vagyok…
irány haza, másnap reggel persze az Attacama
sivatagot éreztem a torkomba, huh a dehidratáltság, tuti azért vagyok másnapos
és semmi köze nincs hozzá a sok-sok vodkának.
Kemény hétvége következett. Nagyon köszönöm
mindenkinek, iszonyatosan jól éreztem magam és köszönöm még egyszer Kelly, hogy
lerángattál, nagy ölelés, ha olvasod.
Hétfőn Mick megint mosolyogva fogadott és
kérdezte, hogy én is voltam a meleg bárban? He??? Nagyon komoly szigorral azt
kell mondanom, hogy nem, de Mick én egy ideig veled ittam, még megvoltál.
Basszus Tamás én nem iszom veled többet, mert mindig rossz vége van… Az élet
kemény!
