Az új családtag 2.

Haladva tovább az skót autópályán a következő és egyben utolsó állomáspontunk Frasergurgh, ez a város nagyon északon található és van egy nagyon szép világító tornyokról szóló múzeuma. A múzeumban a világító tornyok kialakulásával foglalkozik, azaz bemutatja a múlt technikáját és a jelenlegit is. Nagyon komoly és érdekes ugyani és eddig sosem láttam ilyen optikával foglalkozó múzeumot. A lényeg azaz, hogy egy egyszerű kis fényforrást hogyan lehet annyira felerősíteni, hogy a hajósok jó messziről is láthassák. A múzeum nagyon érdekes volt, de inkább a képek beszéljenek helyettem. A kiállítás után a megéhezett szervezetünket szerettük volna megetetni, de ebben a városban van vagy 40 fodrász és vagy 80 étterem, de egy étterem sincs nyitva. Itt minden reggel nyit és délután már zár is be. Gyalog bejártuk egy nagyobb szeletet a városból, de sehol nem találtunk egy nyitva lévő kajálós helyet. Vissza az autóba és Aberdeen-ben ettünk egy jó fish & chips-et! Ez kaja nagyon laktató és finom, nekem kifejezetten ízlik. Lassan hazaértünk és kitaláltuk, hogy estére kellene egy kicsit borozni. Elmentünk és vettünk is 3-4 üveg minőségi vörös borokat. Kérdeztem Imi-t, hogy vannak-e borospoharai, mert vizespohárból nekem nem nagyon van kedvem ezeket a porokat kóstolni. Nincs! Szuper! Hazamentünk és Imi mondta, hogy majd 8 fele jön értem és megyünk Dyce-ba hozzájuk és én aludjak kinn. OK. Hazaérve látom, a postaládában van egy nagy A4-es méretű boríték megcímezve nekem a cégtől. Hamar bontom is fel és benne találom a HR-es osztálytól a következő utasításokat, amiket nekem meg kell csinálni. Benne találtam a szerződést is és több más fontos dokumentációt is. Jó akkor ma úgy kell borozni, hogy holnap visszaérve tudja ezzel foglalkozni, mert postára fel kell adni és vissza kell küldeni a központnak a szerződést és egyéb más papírokat is. 

Zavar, hogy nincs borospoharunk… Lemegyek a nagy boltba és találok is szép nagy borospoharakat, de kicsit drágák. Hívom Imi-t, hogy helyzet van, vegyem meg vagy elmegyünk máshova is poharat nézni. Nyugi Johnny megyünk máshova. Fél 9 fele, fel is vettek és elmentünk a nagyon nagy Tesco-ba, persze, hogy találtunk olyan nagy méretű borospoharakat, amik anno nekem is voltak, csak az államvizsgám sikere miatt szétrugdostam őket egy Chuck Norris-os pörgőrugással… Az egy másik történet… Szóval művelt alkoholistaként örültem az új családtagomnak a négy új hatalmas borospohárnak. Megérkeztünk a lakásra és már bontottuk is az első Spanyol Cabernet Savignont, igyekeztük a legjobb tudásunk szerint elemezni. Olyan nagyméretűek a poharak, hogy egy üveg bor 3-4 pohárban el is tűnik, pedig szabályosan csak a legnagyobb átmérőig töltöttem. Ittunk a barátságra, a sikeres munka megtalálására és mindenre, ami jó és szép. Röhögtünk Imi-vel, hogy anno ezt sosem gondoltuk volna az Szegeden az Olajbányász tér mellet a töltés oldalában a Tankon ülve, ahol péntekenként a suli után kannás-flakonos borokat ittunk és sodort cigarettát szívtunk. Kicsit változtunk csak. Hajnalig tartott a PUNK buli, szomszédok nem is szóltak pedig már énekeltünk rendesen. Megfáradva mindenki ment a maga kis szobájába és meg újra találkoztam a fekete matraccal meg a kanapéval, de nem voltam annyira betöltve, hogy simán elaludjak magzat pózban a kanapén. Kemény éjszaka volt, de sikerült elaludni. Jó nap volt! Sok érdekeset láttam! Köszönöm a remek napot nektek!

A múzeumi képek:

Az új családtag: :D :D

Az új családtag 1.

A szerdai napon megdumáltuk Imi-ékkel, hogy másnap el kellene menni valahova kirándulni, mert a csütörtököt kapták meg Off-nak! Remek! Nekem teljesen mindegy hova megyünk, mert még Aberdeen-en kívül nagyon sehol sem voltam. Úgy beszéltük meg, hogy reggel 8-9 fele már itt vannak értem, mert ha messzire megyünk, akkor legyen időn mindenre. Csütörtök reggel kelek időben, de senki sehol és a mobilon sem látom, hogy valaki keresett volna. Alapvetően nem beszéltük meg fixre az időpontot és a kirándulás helyét sem. Imi-nek kellet volna még szerda este visszatelefonálni nekem, de nem hívott, én kerestem, de nem vette fel, én elaludtam a biztos információk tudata nélkül. 10 kor már cseng is kapucsengő és már jönnek is fel. Anna ideges, mert elment a fél reggel, de Imi szokás szerint csak annyit mond, hogy „nyugi Johnny van idő!” Benyomunk egy kávét és én felveszem az öreg surranót, mert a franc tudja, még milyen terepre tévedünk ki. Beülve a kocsiba, indul a vita, hova menjünk, persze én vagyok a gonosz, mert nem mondom az úti célokat, ha tudnám hova akarok menni mondanám, de nem tudom… Nincs baj és nehezen de elindulunk északnak. Első állomáspontunk Newburgh, egy homokos tengerpart ahol szabadon vannak a vad fókák. Hihetetlen látvány terül elénk. Imi-éknek már uncsi, de nekem nagyon érdekes látvány, ahogy látom ezeket az élőlényeket szabadon úszni és ugrálni a parton. Jó ötlet volt a surranó, mert a finom homokban nem könnyű sétálni és Anna is szenved a kis topánkájában. Nekem már fut is át az agyamon az ötlet, hogy be kellene menni a vízbe és óvatosan oda úszni a fókákhoz, mekkora szuper fotókat lehetne csinálni, ahogy a parton, fekszem a fókák között. Ez esélytelen… Megesznek, elmennek, többen vannak, hallal táplálkoznak, megvadulnak a vér szagára, emberevők… Jöttek a megoldások, hogy miért ne menjek be a vízbe. Egy kettő elég közel is úszott hozzánk, így a kis fejüket már tudtam fotózni, kíváncsi aranyos lények. 

Elhagytuk ezt a bazi uncsi helyet (irónia) és továbbmentünk északnak, nemsokára megérkeztünk Port Erroll-ba. Itt letérve a fő útról, nagyra nyílt a szemem. Ugyanis nem földút volt, vagy salakos, vagy bármi más, amihez eddig a szemem hozzá volt szokva, az út hatalmas kagylókkal volt leszórva, persze már összetörve, de lehet látni rajtuk, hogy nagyméretű kagylók voltak valamikor. Kocsival hajtunk be ezen az utón, majd csak gyalog lehet folytatni a Szentek kastélyához az utat. Anna szerint vár/kastély, de Imi szerint egy nagyon nagy családi ház. Utána nézve Anna-nak volt igaza, mert a pontos neve: Sain’s Castle, szóval nem kis vityilló volt ez valamikor. Érdekes, hogy csak úgy ott áll és senki sehova nem figyel rá, látszanak nyomok, hogy vannak, akik itt azért sütögetnek vagy piálnak, de az épület még mindig áll! A látvány szuper a sziklaszirtről, de inkább a fotók:

 

Visszamentünk a kagylós útra, mert az út szélén nagyobb dombként valamikor le voltak szórva ezek a kagylók. Mára már természetesen elhordták a nagy részét, de még így is komoly a látvány és mi is elkezdtünk válogatni belőlük. Remélem, a fotók tetszenek B. Klára Tanárnőnek. Ugyanis válogatás közben sokat gondoltam önre. Nagyon szépeket találtunk és fejenként vagy 10-10 kagylóval folytattuk az utunkat tovább északnak.

Komoly látvány! Ipari mennyiségű kagyló!