Szombat
tehát Party Hard. Napközben tényleg a szokásosat csináltam, elmentem
bevásároltam, ingeket néztem meg bőrdzsekit. Ingek kutatása közben öltönyöket
is néztem, mert szeretnék venni még egyet, majd megint még egyet, hogy az öltönyeimet is tudjam hetente váltogatni és ne kelljen mindig tisztítóba vinni
ezt az egyet. Szóval találtam is egy igen szépet, ami csak némi neműleg
hasonlít a mostanihoz. Ez ugyanis az azonos fekete alapszín mellet nem vörös
hajszálcsíkokat tartalmaz, hanem kéket. Amikor megláttam egyből beleszerettem,
mondom igen, ez kell nekem. Kicsit érdekesen néztem ki az öltönyök, ingek és
nyakkendők között, ugyanis nem egy tömeg plazában voltam, hanem egy kicsit a
drágább, jobb minőséget tartalmazó üzletben. Miért is voltam érdekes? Azért
mert egy sima egyszerű szakadt fekete póló volt rajtam egy ősi ezer éves
kapucnis mellényel. A fekete nadrágom fel volt hajtva és a fekete surranó
látszott ki alóla a teljes pompájában. Szóval, mint általában. Sosem feledem
2007. szeptemberét, amikor egy terepnadrág volt rajtam felhajtva és egy fekete póló.
Körülbelül egy napja élhettem az Avason, Miskolcon. Este találkoztam KissZé-vel
aki mondta egyből, hogy ez itt annyira nem divatos, a sok barna testvír között,
szóval, szépen hajtsam le a nadrág szárát. Itt Aberdeen-ben nem szólt senki, én
meg az első napokban kiraktam az irányjelzőt. Miért jó ez? Mert ha a lakás
bejárata elé kiteszem, akkor is védi a lakást, mert tudják, hogy a gazdája nem
lehet normális ember. Szóval néznek azért egy páran, de engem ez sosem zavart,
érdekes, hogy izgatás miatt még sosem vittek el, nagyon sokszor már megszóltak érte,
de sosem volt semmi különös. Az első alkalmat sosem felejtem el, amikor
sapkámra egy akkora tiltott jelképet raktam ki, hogy a Marsról is lehetett
látni, és a buszon átadtam a helyemet egy idősebb bácsinak. Aki nagyon
megköszönte a kedvességemet, de megkért, hogy vegyem le a jelképet és maradjak
kedves kisfiúnak. Felemeltem a pulóverem és megmutattam, hogy ugyan ez nagyban
is megvan, szóval tessék csak leülni, mielőtt rosszul lenne. Anno ilyen voltam
Szegeden, így mozogtunk, érdekesek voltak a középiskolai évek. Tanároktól
takargatni kellet sok mindent, főleg a műszaki tárgyakat tanító Tanárok előtt,
mert aztán ők nem csak tanítottak, hanem neveltek is. Sosem feledem drága Ede osztálytársamat,
akivel sokat ültem egy padban. Ő nagyon nagy sportoló volt azokban az időkben,
iszonyat mennyiségű energiát beletett az evezésbe és néha reggelente úgy jött
az első szakmai órákra, hogy egy rövidnadrág volt rajta atlétával. Bullás Tanár úr
aki nekünk anyagtudományt tanított, két lábbal rakta ki szegény srácot, de nem
csak a teremből, hanem az egész iskola épületéből. Aznap igazolatlan lett az
eredménye. Szóval nem volt szarozás a műszaki órákon… Hiányzik, ha eszembe
jutnak azok az órák, jókat mosolygok, de a legjobbak a műhelygyakorlatok
voltak, meg az elektronika labor. Volt ott minden, amit csak egy fiatal el tud
képzelni… Pálinka a szekrényben… Emlékszem bemutatták az új hegesztő robotot a
régi kovácsműhelyben, én meg Nagy G. pedig láttuk, hogy a volt elektronika
tanárunknak nyitva a szekrénye és benn figyel egy üveg törkölypálinka. Nah
G.-nek egyből jött a remek ötlete, hogy jó lenne az nekünk a délutánra.
Mondtam, hogy ne legyél már hülye, tanár piáját nem nyúljuk le… G. annyit
mondott, miért, mi lesz? Bemondják az iskola rádióban, hogy kérjük a becsületes
megtalálóját a pálinkának juttassa vissza a kovácsműhelybe az adott tanárhoz.
Hahaha… Nem ittuk meg! Ezek diák csínyek voltak/lettek volna, ha az
igazgatóiban kötünk ki. Mindenre azt mondtuk, hogy diákcsíny. 18 évesen nem
nagyon akarták ezt bevenni! Kicsit elkalandoztam, de a Déri 4 évét sosem
feledem, volt olyan klassz mint az egyetem.
Tehát
visszatérve a szombati dolgokra, nem volt olyan ing, ami tetszett volna most,
szóval nem is vettem semmit. Az öltönyt kinéztem és mivel nagyon tetszik, vissza
fogok érte menni a közeljövőben. Sétálgatva hazafelé a Union Street-en találtam
egy szuper boltok ahol nagyon jó kis női/férfi ruhákat lehet kapni. A
kirakatban volt is egy nagyon jó bőrkabát, ami megint egy olyan dolog, hogy
kellene egy mert az én régim az teljesen gatyán van, egyet meg még
elajándékoztam az egyetemen egy barátomnak, mert neki nem volt sosem! Bementem
és tényleg jó kis üzlet volt, eléggé hangulatos, nagyon nem is lógtam ki a
sorból a bakanccsal, meg a szakadt ruháimmal. Meg is találtam a kabátot és már
nézem is, hogy van-e méretben, meg, hogy mennyi az annyi! Nem nagyon látom az
árat, de a márkát sem ismerem fel, majd lassan oda jön egy eladó és kérdi, hogy
érdekel-e a kabát. Már hogyne érdekelne! Mondom, van-e a méretemben? Igen, van!
Nem nagyon mozdult a gyerek, szerintem ő már sejtette, hogy nem kell keresni
nekem kabátot, amikor kérdezem, hogy mégis mennyi az ára? Ő meg csak annyit
mondott, hogy három, kilenc, kilenc. Mondom, mi van? 399 Font? Igen! OK! Fel akarok
egyet próbálni, mert szerintem nem a közeljövőben lesz ilyen drága holmi rajtam
és ha lehet egy fotót is készítsünk, mert senki nem fogja ezt elhinni. Nagy
mosoly, de mondta, hogy nem poénkodunk a drága holmival. Gondoltam… Így hát
gyors búcsú és már mentem is haza.
Este
van már, este van, és a Sajti már Party Hard-on van! Vagyis majdnem foson… Este
jött L. hozzám, hozott egy nagy pepperonis és halapenyos pizzát, meg persze
némi szeszt! Én már nyomultam is a pizzaval meg a borral, de drága Pisti
lakótársam úgy vélte, hogy a dolgokat meg kell koronázni egy kis pálinkával.
Érdekes lett a vége. Nos a szeszek tették a hatásukat, a pizza meg nem. Hiába
ettem, a szesz erősebb volt és éreztem is a fejemben. Nincs, baj az utat
ismerem, az embereket ismerem, az Exodusban meg szeretnek… Éjfél fele, nehezen,
de sikerült tök részegen egy kisebb tarajt belőni a sörényembe, majd hosszú
percek alatt befűzni a bakancsot és elindulni a mulatságra. Leérve a
törzshelyre, amit most először mutatok be L-nek majdnem beszartam, ugyanis alig
volt ember. Gondoltam, most biztos azt hiszi, hogy lehoztam egy nyugdíjas
klubba. Nem szomorkodtam, mivel nem volt tömeg, könnyebben és gyorsabban lehetett
sörhöz jutni a pultnál. Szépen várok a soromra, amikor beáll elém egy csaj, de
én nem szóltam semmit, ha nagyon siet akkor haladjon. De amint meglátta, hogy
elém vágott, szegény nem győzött bocsánatot kérni és kérdezte, hogy mit iszok.
Mondtam 2 sört kérjen ki nekem is és nyugodjon meg nincs baj és ki is fizetem a
söröket. Nem volt hajlandó elfogadni a pénzt, mert elém állt. Komolyan majdnem
lehidaltam, vannak kedves emberek, szóval L. is nézett nagy szemekkel, a 2
ajándék sör miatt. Nem tudom milyen okból, de nekem már csak műanyag füles
korsóban mérték a drága mannát. Megszerezvén az Istenek italát (másnap reggel a
víz volt az) már mozdultam is a tánctér közepe felé, mert láttam, hogy egy jó pár
fiatal kört alkot és figyelik a kör közepén táncoló, vagyis inkább komolyan
Break-elő fiatalokat. A körbe beállva, egyből megkérdeztem egy srácot, hogy ez
valamilyen játék? Mondta, hogy nem, nem csak figyeljük, mások hogyan mozognak a
zenére. Ahogy ezt ki is mondta egy lány már mutatott is rám, hogy én
következek. Soha nem voltam beszari alak, ha hülyét kell magamból csinálni, ha
látom, hogy mások mosolyognak, én már boldog vagyok. Letettem a sörömet és pont
valami gagyi zene ment és nem éreztem a bugit sem a testemben, így inkább
megfogtam a kislány kezét és behúztam a körbe, határozottan letettem a földre
az italát és szorosan magamhoz szorítottam a kis testét. Szegény annyira nem
számított erre, hogy csak egy halk sóhaj hagyta el a kis száját. Úgy megpörgettem,
hogy Fenyő Miki tanácsot kért volna tőlem a következő klipjéhez. A tánc után,
mentem, hogy még egy mannát vegyek magamhoz, de közben látom, hogy elkezdett a
tömeg is gyűlni a helyen. Szóval haladjunk. L. ment az egyik irányba én mentem
a másikba. Nem sok idő múlva megint a pultot támasztom és mellettem van a kis aranyos
szőke lányka, aki nagyon mosolyog és mondja, hogy örül, hogy újra látja a
táncpartnerét. Nem is kellet több, egyből elkezdtünk beszélgetni. Bemutatkoztunk
és meséltünk magunkról. Ő ruhatervező és ekte skót, én mérnök vagyok és
Magyarföldön születtem. Dicsérte az angolom, ami nekem jól esett. Mondja, hogy
tetszik a stílusom, hogy fel van hajtva a nadrágom és látszik a bakancsom.
Mondom neki, hogy: „Dear sweetheart it isn’t a style, I am a fucking punk!” – „Kedves édes szívem ez nem stílus, én egy kibaszott Punk vagyok!”. Hatalmasra nyíltak a
szemei és kérdezi, hogy akkor én milyen zenét szeretek? Mondom, ha kellene
olyat mondanom, amit te is ismersz, ami ekte UK-s akkor azt kell mondanom, hogy
ott van az Exploited akinek a frontembere Skót és másiknak ott van a
Sexpistols. Elsápadt… Annyi válasza volt, hogy ő ez ilyet nem szereti és elment.
Én annyit válaszoltam, hogy még egy sört kérnék!
Ha nem kellek, akkor nem kellek...
Kis
idő elteltével egy komolyabb hölgy és egy furcsa meleg hobbyt probált táncra
kérni engem, de mondtam, hogy olyan lánnyal nem szívesen táncolok akinek
nagyobb a háta az enyémnél, így 10 perces unszolás után, és mivel a kidobó is
jelezte, hogy hajnali 3 van, sikerült lelépnem a táncparkettről és kinn a friss
levegőn folytattam az éjszakát. A bejárat felé, csak szóba elegyedtem még egy
lánykával, akinek nagyon tetszhetett az akcentusom, mert nagyon mosolygott,
vagy csak azért volt boldog mert fikás volt az arcom… Maradjunk az akcentusnál…
Iszonyatosan ki akarta találni, hogy honnan jöttem. Kiérve az utcára L.-t
megláttam és szóltam, hogy megvagyok, de még project van ezzel az aranyos kis
egyetemistával. Szóval kezdődött is a találgatás. Tuti, hogy görög vagy… Itt
dobtam egy hátast, oké jól nézek ki, de nem vagyok görög… Tuti nem görög vagy,
mondom tuti. Akkor spanyol. Nak kislány nagyon messze jársz. Jaj segítsek már
neki, de ne mondjam el, honnan jöttem, csak segítsek valahogyan. Figyi,
országom címerében benne van a szent koronánk. Néz nagyokat és mondja, hogy
fingja sincsen, szabad a gazda. Mondom, magyar vagyok! Hátrahőköl és
megkérdezi, hogy magyar? Igen, magyar, vagyok, tudod Budapest a fővárosa, erős
Pista, gyenge Forint, szép lányok! Akkor te náci vagy, jött is a válasz habozás
nélkül. Mondom mi? Távolodik tőlem és mondja, hogy náci vagyok. Basszus ott
mentem le hídba, mondom miért is? Mondja is, hogy a magyar nemzet egy nagyon
radikális, szélsőséges, nacionalista, zsidó üldöző nemzet. Ej de szépen
fogalmaztál, és már megy is el. Ránézek L.-re de ő is csak pislog, hogy náci
kutyák vagyunk… Érdekes az este, de a szőke csaj nevén gondolkodom, akivel
először táncoltam és lelépett mert Pank vagyok, amikor Fröccsre gondolva eszembe
jut, hogy Kelly. Irány haza, olyan dög kész vagyok, hogy 10 perces gyalogút,
maratonnak tűnt, pedig majdnem görög vagyok egyesek szerint. Hazaérve engem nem
kellet altatni. Jó éjszakát!
