Jó Szerencsét!
Lassan eljön az az időszak, amikor a kinti életnek a
napjai nem állnak semmi másból, minthogy reggel kelek és a munkákkal
foglalkozom, majd délután, ha van erő és annyira nem döglött az idő, akkor
járom a várost. Alapvetően ez a szombati nap is erről szólt, hogy kipécézek
valamilyen helyet a városban és megpróbálok oda eljutni. Így esett a választás
egy híd meglátogatására, ami elvileg az egész UK-ben is az egyik legrégebbi
híd. Az idő nem a legszuperebb, de hosszúgatya, surranó és kapucnis pulcsiban
folytatjuk a bejárást. A térkép szerint egy nagyobb parkon kell átmennem, a park
meg is volt, de annyira eltévedtem benne, hogy minimum 1 órán át bolyongtam
benne mire valamilyen utcához értem, ahol sikerült megbizonyosodnom, hogy
teljesen rossz helyen vagyok. Sétáló emberekhez fordultam segítségül, hogy
pontosan merre is kellene menni, mire igen nehezen, de sikerült is megtalálnom
a megfelelő kijáratot.
Csak, hogy minden szuper legyen az eső is elkezdett szépen
lassan esni, ez nem is lenne annyira vészes, de a hőmérséklet is elkezdett
csökkeni és a szél is felerősödött. Iszonyatos nehézségek árán, azaz csak
időben volt rengeteg mire megtaláltam a hidat. Hát a pofám leszakadt, semmi
jelzés vagy valami, vagy akármi, vagy esetleg egy tábla? Csináltam 1-2 képet,
hogy ezt az ezer éves hidat is meghódítottam és már nyomultam is haza.
Éreztem,
hogy hideg van, pedig rajtam egy pulcsi és hosszú gatyában nyomom, velem
szemben pedig kis szoknyás vörös hajú skót lányok igyekeznek a maguk útján, aki
bírja az bírja. Én megálltam és még a sálamat is a nyakam köré tekertem, mert
éreztem a hideg szelet. Nagyon nincs kedvem betegnek lenni, mert én ritkán
vagyok beteg, de ha igen, akkor hetekig. Lassan haza, sok volt aznapra,
iszonyatosan lemerített az a séta! ALVÁS