Perth Fair Game

   A finom dohány, a jó borok, kivalló whisky, lőpor illata és persze a csinos lányok. Vannak dolgok, amiket nagyon tudok élvezni az életben, hogy stílus-e, vagy csak hobbi és életvitel? Drága, de jó, elég sok, rossz kannabort megittam fiatalabb koromban az utcán. Elég, mert megvakulsz, most már csak a minőségre és a jó dolgokban utazok.

   Elterveztük, hogy elmegyünk egy Highland-game-re, de nem lett belőle semmi, mert marhára elfelejtettük a dátumot, mire eszembe jutott, már vége volt.

   Volt egy dolog, amit szépen Fraser bejegyzett az e-mail naptárunkba és már hetekkel a program előtt kaptuk az automata leveleket, hogy készülj fel a Fair Game-re. Persze, hogy felkészülök, vannak dolgok, amiket itt is megkapok, de nagyon nehezen jutok hozzá ahhoz az adrenalin forráshoz, amit akkor kapsz, amikor a válladat szétveri a puska, tüdőd megtelik a kénes, szúrós lőpor illával. Ha valaki ezt nem érti, ha valaki ennek nem a rabja, az sosem fogja megérteni miért jó ez nekünk. Egyszerűen kell!

   Szóval ez egy olyan rendezvény, ami évente csak egyszer van. Ez egy hatalmas expo alapvetően horgászattal és vadaszattal foglalkozik. Kiállítás, fegyvervásár, lőszer, némi művészet és sok-sok kaja és további látnivaló. Már nagyon vártam, mert lőtérre is kimegyünk agyaggalambozni, az pedig már nagyon rég volt nekem és imádom, persze nagyon rosszul megy, mert nagyon ritkán tudok csak gyakorolni. Golyóssal 300m-es távon jobb vagyok, mert mondjuk többet is gyakoroltam vele, mint galambra sörétessel. Egy rendes vadászaton, nem biztos, hogy fényes sikereket érnék el egy nyúl vagy egy fácán hajtáson. Persze gyakorlat teszi a mestert. Se lőszerem, se puskám, de szerzek mindent, hisz velem van Fraser.

   Péntek délután az irodában csörög a telefonom és a recepcióról keresnek, hogy Fraser van a vonal túl végén és beszélni akar velem. Persze kérem, kapcsolja. Azért hívott így telefonon, mert a céges nekünk ingyen van és Ő már nem ül mellettem srégen, mert a fejlesztési részleg a rajzolókkal és a mérnökökkel beköltözött a belvárosba a lakásomtól 15 percre gyalog. A katonai mérnökség, és így én is maradtunk Westhill-ben a fő épületben. Nah mindegy, hívott, hogy holnap reggel 8-ra ott lesz nálam és van egy kis meglepetése számomra. Jaj de szuper, hisz megyünk agyaggalambot darálni, plusz van még valamilyen másik meglepetése is, ez szuper nap lesz!

   Szombat reggel, csörög a mobil, hogy toljam le magam a ház elé, mert itt van és lökjük magunkat Perth-be. Bakancs fenn, kabát rajtam, mert esik az eső, basszus egész héten nem esett, de most bezzeg csepereg. ÁÁÁh nem is érdekel. Jó lesz! Szóval lementem a ház elé, de nem lelem, akis Citroen Saxo-t, nézem a kocsikat, de nem látom sehol sem Frasert. Már nyúlok a zsebembe a mobilomért amikor egy metálkék BMW elkezd dudálni és villogni. Csak nézek befelé és persze azt a nagy fejét fedeztem fel a kormány mögött. Azta!!!! Először be sem szálltam csak körbejártam és megcsodáltam a M135i-s BMW-t. Ez igen, öcsém! Nyitom az ajtót és kérdezem, hogy a saxo-t nagyon feltuningoltad kispajtás. Már nagyon röhög és mondja, hogy ez a plusz meglepetés, nekem tetszik. Beszálltam és el kell mondanom, hogy nagyon élveztem, mert tágas, nagy, kényelmes és Germán technika. Mondtam Frasernek végre valami jót is vettél, mert a Germán sosem gyárt rossz terméket. Teli tankkal elindultunk Perth felé, de persze mondanom sem kell, hogy visszafelé már megint tankolnunk kellet, mert az ECO, azaz a gazdaságos fokozatot csak a városokban használtuk, amint kiértünk a városból és a hegyi kanyargós utakon voltunk, bekapcsoltuk a sport fokozatot és kentük neki.

   Megérkeztünk Perth-be és rendőri segítséggel, meg is találtuk a hatalmas parkot ahol ez az egész nyitott rendezvény volt. nagyon szuperül emberek vezényletével adott helyen lehet csak a kocsit leparkolni, és mint a reptéren irányítottak minket, hogy hova, milyen messze, mikor kell megállni. A kocsi leparkolva, persze a gazdája már nyíg, hogy sáros meg meg mocskos, pedig tegnap még milyen szép volt a napsütötte Aberdeen-ben. Ez Skócia! Nah, szóval a parkolóból, meg kicsi golf kocsikkal vittek minket a bejárathoz, ez igen, nagyon tetszik. Belépőt megvettük, de nálam nincs készpénz, de már látom is magam előtt az ATM-es kocsit. Itt mindenre gondolnak. 

 ATM car

  Esik az eső, szóval nem a legnagyobb hangulatban sétálunk a sátrak között, de azért nézelődünk és megtekintgetjük a különféle puskákat, lőszereket és további vadászati tárgyakat. Annyira elkezdett esni az eső, hogy vettünk egy-egy esernyőt és így azért kellemesebb volt nézelődni.

   Engem elsősorban a Remington és a Browning fegyverek érdekeltek, a standjuknál el is időztem sokat, mert Apám most szerezte be, a már fene sem tudja hányadik puskáját és az egy Browning X bolt. Nem volt lehetőségem kipróbálni, de mondta, hogy imádja. Minden megnézek, mint kipróbálok, minden érdekel. Sikerült utána járni a vadásziskoláknak és a tanfolyamoknak, amit el kell mondanom, hogy ez a nemzet inkább a sörétessel történő vadászatra van beállva és nem inkább szeretem a golyós puskával való több száz méteres lövések leadását. Mivel mindenki sörétessel vadászik a sörétes iskola nem is létezik. Nincs! Kell orvosi alkalmassági meg pszichológia teszt és némi rendőrségi papírmunka és már veheted is magadnak a puskát. A golyósra persze kell az iskola, de nem zavar. A terv megvan! 

Lőszer töltés 

   Néztünk egy kis kutyás bemutatót, solymászatot, bár engem inkább a sólyom gazdája érdekelt. So Hot! Fraser is a csajt nézte… Azt sem tudom mit csinált a sólyom! 

 HOT

   Kezdett jobb idő lenni, így úgy határoztunk, hogy fogunk egy golf kocsit és visszavitetjük magunkat a vadonat új BMW-hez, mert meg kell nézni megvan-e még és kell némi lőszer és Fraser puskája. Kérdezi a golf kocsi vezetője, hogy hol álljunk meg, Fraser meg mondja, hogy – Kérem, álljon meg a metálkék BMW mellet, ami a piros kocsi mögött áll – rám néz, és mondja, hogy iszonyat jó érzés ezt kimondani. Gondoltam.

   Lőszerrel teli a hátizsákom Fraserneél meg ott a Beretta DT11-es sörétes. Ez nem vadászpuska, ez sport puska galambozáshoz. Érdekes volt, de nem nagyon zargatott csak érezzem már a lőport.

   Gyorsan megtaláltuk a lőteret, mert mentünk a hang irányába, majd a kis sátornál befizettük magunkat, de mint kiderült vennünk kellet még lőszert, mert saját lőszert nem lehetett használni. Öt állás volt, azaz öt stand. Mindegyik helyen 8 galambot kapott az ember, de volt sand ahol nyúl is volt. Először megmutatták, hogy hogyan repül vagy gurul majd mehetett is az éles lövészet. Fraser kezdett, majd jöttem én, teljesen uj puska, új környezet és a galamb meg nagyon gyors. Mondanom sem kell, hogy csak a végére kezdtem belejönni, de a becsület megmarat, mert sikerült a minimumot hoznom minden stadnál. Rosszul megy, de nem is nagyon éreztem rá a puskára, jobban kedvelem a vadászpuskákat, de nincs olyan nagy tapasztalatom ebben, hogy komolyabb összehasonlításokat tudjak mondani, így hiába kérdezte Fraser is, hogy milyen a puskája, mondtam, hogy nekem egyelőre mindegy, csak hadd húzzam a ravaszt és hadd legyen a szemem a célon. Meglőttem, amit meg kell, és nagyon élveztem. Végezve a lövészettel még sétáltunk egyet és nézegettük a művészi alkotásokat, de lassan készülődtünk vissza Aberdeen-be. 

                                                                  Reload

   Remek nap volt és visszafelé is nagyon hajtottuk a bömöst, így tiszta élvezet volt az egész nap. Jövőre ott leszek-e megint, az biztos, remélem Apámmal és saját puskámmal.

 Úton haza

Egy év

  Már írtam, hogy felkerestem egy hegymászó clubbot és elmentem a heti rendszerességi, keddi gyűlésükre. Már az első alkalomnál megismertem Berry-t, aki ugyan úgy először volt ott a kedvesével és egy iráni hölggyel.

   A következő megbeszélés elmarad, mert egy BBQ rendezvény lesz tartva, nem messze Aberdeen-től délre Muchalls-ban. Ugye Berry megkapta az e-mail elérhetőségemet és megbeszéltük, hogy majd keres.

   Eljött a következő hét és hétfőn le is nyomtunk egy e-mail dömpinget, hogy akkor, hogyan is csináljuk ezt az egészet. A vége az lett, hogy én ugye este 5 kor végzek, és nagyon gyorsan megpróbálok hazaérni, addig Berry meg eljut kocsival a házamhoz és onnan indulunk tovább. Nah, ez így is történt, gyorsan hazamentem átöltöztem és a hűtőből kivettem 4 sört, de kajára nem gondoltam. Tipikus ex egyetemistaként elmentem egy BBQ partiba vadidegenek közé 4 sörrel és lyukas zsebbel.

   Berry küldött egy sms-t, hogy a Lengyel üzlet előtt vár egy tengerész kék Mercédeszben, jól van, már mondanom sem kell, de felvettem a bakancsomat (nagyon nincs más lábbelim, csak azok a bőr, félcipőim, amiket az öltönyhöz hordok munkába) és siettem is lefelé a lépcsőn. Kocsiba be és kérdeztem, hogy akkor, hogyan tovább. Berry mondta, hogy most el kell menni a lányokért a kórházba, mert ők csak most végeznek a műszakkal. Ok, sima úgy.

   Elment az Aberdeen korházhoz és már jöttek is a lányok. Örültünk egymásnak, mert legalább mi így alkottunk egy kis csapatot és nem olyan kínos a sok idegen ember között egyedül lenni. Kérdezték, hogy van-e burgernek való husim vagy valami, de mondtam, hogy a táskám csak 4 sört tartalmaz és semmi mást. Berry elkezdett vigyorogni és mondta, hogy nem lesz itt baj velem. A város határán megálltunk és a lányok beugrottak egy supermarket-ba és vettek némi husit és instant BBQ szetteket.

 

   A helység ahova megyünk nincs messze, 15-20 perc kocsival és Aberdeen-től egy kicsit délre van. A fő szervező kiküldött egy kör e-mailt amiben leírta, hogy hogyan is találjuk meg a helyet. Nem a várossal volt a baj, mert abban segített a GPS, no meg Berry tudta, hogy hova kell menni. Ami egy kicsit nehezebb volt, azaz, hogy megtaláljuk a csapatot, ugyanis kis ösvényeken a hegyek és a dombok oldalán kellet lemenni a tengerpartra ahol már javában ment a sütögetés és a vidámodás. 

   Gyerekek a pofám leszakad, mert gyönyörű helyen voltunk és nálam meg nem volt ott a fényképezőgép, majdnem magamhoz nyúltam. Csodálatos látvány a tenger melletti sziklák és a nap is szikrázóan sütött. Nagyon szép látvány volt. Szépen lassan a csomagjainkkal lesétáltunk és odamentünk a kis csapathoz. Én a magam módján hangosan köszöntem és tudattam a néppel, hogy jelen vagyok. Kipakoltunk és begyújtottuk a tüzet én pedig ünnepélyesen elővettem egy sört és felbontottam majd jól meghúztam és megköszöntem az életnek, hogy pont aznap voltam kinn egy éve Skóciában és minden rendben ment az elmúlt egy év alatt. Nézelődtem és megmondtam magamnak, hogy szépen megünneplem most azt, hogy egy éve kinn vagyok. Beszélgettünk egymással és szépen lassan az emberek is jöttek, és elkezdtünk beszélgetni az élet nagy dolgairól. Pfu sikerült jó komoly embereket megismerni, persze szinte senki sem beszélt a hegymászásról vagy a túrázásról, mindenki a szesszel a kezében érdekes élettörténeteket mesélt a másiknak. Sikerült sokat beszélgetnem egy idősebb úrral, aki horvát származású, de élete nagy részét Kaliforniában élte le. Ohh mondom Istenem, Kalifornia, jaj de elakarok oda jutni. De jó lenne ott egy kicsit borozni vagy egy jó fesztiválra elmenni. Mondta, hogy végülis a munkája miatt jött ide Aberdeen-be, mert Ő hajóépítéssel és szervizeléssel foglalkozik, és ott nem nagyon megy már a biznisz, de itt persze az olaj ipar miatt nem kell aggódni, van munka bőven.

   Elmentem és sétáltam egy kicsit, felfedeztem a tengerpartot és persze nagyon szidtam magam, amiért nem volt nálam a fényképezőgépem. A mobilom meg sajnos nem csinál olyan jó képeket, de azért próbáltam egy-két jó képet csinálni, de persze fasorba sincs a fényképezőgépemhez képest.

 Ezt a képet nem én lőttem...

   Visszatérve egy srác kért szót és felolvasta jövő terveit, és hogy merre lesz és mikor hegymászás illetve túrázás. Mondókája végeztével, egy másik srác invitált meg mindenkit egy pénteki sörözésre, mondom ez igen, valamikor fogunk túrázni is vagy csak iszunk, nem mintha különösképpen zavarna… Odamentem a sráchoz és kérdeztem, hogy pontosan hol is van a kocsma, mert nem nagyon ismerem a SIX DEGREE NORTH-ot, elég kemény neve van. Elmagyarázták és persze ez is csak 10 percre van a házamtól, imádok a centerben lakni, minden itt van egy lépésre. Megköszöntem mindent, de nem ígértem meg semmit, mert tudtam, hogy szombaton megyek vadászati expo-ra.

  Berry kedvese szolt, hogy lassan menni kellene, mert a tenger mellet elkezdtek fázni és fáradtak, mert reggel 6-tól ment a műszak a kórházban. Mondom, persze menjünk, nekem is holnap munka és gyorsan lehúztam a maradék, negyedik sörömet. Elbúcsúztunk mindenkitől és elindultunk vissza a kocsihoz. Berry szinte  a lakásom előtt rakott ki és megbeszéltük, hogy a jövőben tartjuk  kapcsolatot.

  Eltelt egy év drága barátaim, egy éve vagyok kinn a Skót felföldön és azt kell mondanom, hogy életem kalandos és rengeteg újat, szépet és nagyon sok érdekes embert ismertem meg. Komoly kapcsolati tőkére és erőforrásra találtam itt Aberdeen-ben. Köszönök mindent.