New life in Scotland: 02/15/15

Kedves Olvasóim!

Tudom, hogy iszonyatosan el vagyok maradva, de az október óta fennlévő káoszt csak mostanra sikerült stabilizálnom. Alapvetően most tartok ott, hogy a sok munka, lakás és egyéb más apróság mellet végre van időm blogolni. Életem történetének a szállja valahol az 56-os forradalom környékén szakadt meg, tehát október vége és november elején. Azóta sok idő eltelt és nagyon sok minden történt velem. Belépett az életembe egy új lány, lakás és kocsi vásárlási lázon is túlvagyunk, hazarepültem a családomhoz és a munkahelyemen is sok változás történt! Szépen lassan megpróbálom magam behozni, de addig is itt van egy történet egy gyönyörű novemberi vasárnapi napról.

Igyekszik a gyerek, ha akar! Időm, mint a tenger fain vasárnap van, L. csak délután jön vasalni, nézek ki magamból, hogy mivel is kellene elcsapni a szép napot. A Triple Kirks bázissal kicsit srégen szemben, magyarán az egyetem mellet van egy Art Galery. Minden nap, amikor megyek munkába akkor elmegyek mellette és persze mindig látom amikor megyek a Kirks-be vagy éppen onnan kifelé… Kifelé nem mindig látok! Elhatározásra jutottam, hogy meglátogatom és megnézem milyen művészeti ágakkal is foglalkozik ez a Galéria.

Percek alatt lenn is voltam, mert ugye nagyon közel is van hozzánk. Belépve az ajtón a recepciós fogad és kérdezem is egyből, hogy mibe kerül itt egy felnőtt jegy, de legnagyobb nem megdöbbenésemre már, ingyenes. Egyedül egy dologra hívta fel a figyelmemet és az pedig a fényképezőgép vakujának a használata. Kérte, ha lehetséges, akkor mellőzem, továbbá a kezembe adott egy pár prospektust és egy térképet az épületről és a benne található dolgokról. Szépen lassan szisztematikusan be is jártam az egész galériát és nagyon tetszett, szép és komoly alkotásokat találtam modern festészetben és szobrászatban. A novemberi hónapban a teljes Egyesült Királyság megemlékezik az első világháborúban elesett katonák emlékére, így a Galériában, sok első, illetve második világháborús képet, szobrot és kisebb kiállítást is meglehetet tekinteni! Összegségében azt kell, hogy mondjam nagyon tetszett a kiállítás, de persze voltak azért olyan alkotások is ahol majdnem falhoz csapkodtam az agyam, de a művészet az már csak ilyen. Valaki húz egy vonalat a péniszére erősített ecsettel és máris kész a világcsoda…!