Február
elején kaptam egy nagyon fontos levelet, egy nagyon fontos pártól Budapestről.
Tudtam, hogy lassan eljön ez az idő, mert amikor átvettem a diplomámat,
elmentem felkeresni Sziky barátomat Budapesten és ha jól emlékszem akkor a
vörös kakas sörözőben mondta el nekem, hogy megkérte Judit kezét.
Itt a február és megkaptam a meghívót, nincs
mese meg kell venni a repülőjegyet és el kell menni rendesen berúgni ezen a
szuper magyar esküvőn. Válasz vissza, persze csak e-mailben, hogy igen megyek
és számíthatnak rám.
Meghívó
Május elején repülők is vissza magyar
földre. Jól időzítek mindent, az esküvő május 9-én volt, találkozni kell
egy-két haverral és persze a volt orvosaimat is meg kell látogatnom. A KLM-el
repültem, persze semmi gond nem is volt, minden rendben ment. Reggel felkeltem,
bepakoltam a maradék dolgokat és Imi már a ház előtt várt, mentünk is a
reptérre Dyce-ba. Nem vettem direkt jegyet a csomagomnak, mert van egy KLM-es
törzsutas kártyám, tudomásom szerint, így nekem ingyen szállítják a csomagokat.
Honnan tudom? Amikor Pesten fel akartam adni a csomagjaimat anno mikor
kiköltöztem, mondták, hogyha regisztrálok az törzsutas programba, akkor nekem
mindig ingyen, bérmentve szállítják. Imi mondta, hogy erre kíváncsi lesz, és már
hallja, ahogyan kérdezem, hogy „How mutch will be?”. Pakolom fel a csomagom és
grammra pontosan annyi volt amennyi a megengedett, televolt pakolva rákkal,
kagylóval, polippal és rengeteg lazaccal. Miért? Könnyű a válasz: KRIM
UKRAJANÁÉ!
A vége az lett, hogy az ár felét kell csak a
kártyával kifizetni, ez is jó, vagyis több mint a semmi! Ittunk egy kávé és már a bort
kértem a fedélzeten a kis stewardess hölgytől. Néha azt hiszik, amatőr vagyok,
mindig kérdezik, hogy esetleg kérek-e teát vagy kávét, nekem meg az a válaszom,
hogy vörösbort kérek szépen! Nagy mosoly és már iszom is a bort a felhők felet. Amsterdam,
becsekkolok, Budapest!
Kinyik az ajtó és a magyar időjárás szó
szerint lapáttal vág mellbe. Gyerekek ilyen hőséget! Uram Isten, nem fogom
kibírni, nem is volt könnyű. Leszállok, bla-bla, kinn vagyok fő csarnokban és a
tömegben integetek, és csak mondogatom, hogy „NO PHOTO!”. Kitt látnak szemeim,
drága Lacikát akivel évek óta nem tárgyaltam, de most újra felvettük a
kapcsolatot és elkezdtünk építgetni egy közös program sorozatot a jövőre tekintve.
Régóta ismerem, a drága Lacikát még anno gyermekkoromban az Ukrán lágerekben
ismertem meg. Ezeknek a táboroknak ez volt ez egyik nagy előnye, hogy
iszonyatosan komoly barátságok köttetek akkor ott az enyhe alkohol és nagy
Ukrán bulik közepette. Semmit nem változott, de mondjuk mostanában sokat láttam
Skype-on, de akkor is azt mondom, hogy nem változott semmit és még mindig az
mosolygós srác. Nagy ölelés és már teperünk is a parkolóba, mert jönnek a szüleim,
akik átvesznek tőlem csomagokat én meg maradok Pesten, másnap meg irány az
esküvő!
Lacika Scotland és Aberdeen rajongó lett az elmúlt pár hónap alatt ere egy Kanadás pólóban feszít. OK, semmi baj, majd Vancouver-ben
is megiszunk egy sört. Szóval iszonyat meleg van és mindenütt rendőrök, no meg
osztrák rendőrök, mondom, mi van? Hát igen, de mindegy, rendőrök, öcsém, csak
meresztik magukat lényegtelen, kb olyanok, mint az amerikai tisztek, akiket egy
aberdeen-i clubban láttam, nos, akkora belük volt, hogy egy laza fekvőtámaszt
sem tudnának megcsinálni, nem hogy háborúban harcolni. Lehet írnokok voltak…
Látom a kocsit, Anyu, Apu sok puszi, ölelés,
nah jól van akkor húzzunk innen és menjünk egy másik parkolóba és ott pakoljunk
normálisan át. Nagyjából Ferihegytől 5 percre egy Lidl parkolóban álltunk meg,
Lacika is beérkezett, én meg elkezdtem kipakolni a bőröndömet. El sem kezdtem
belapátolni a sok tengeri gyümölcsöt a kocsi csomagtartójába, amikor egy kicsit
barnább egyén odajön hozzánk és azt kérdezi, hogy nem-e akarunk márkás, olcsó
parfümöt venni. Haver pontosan eltaláltad, mert nem! 10 perce vagyok az
országban, de már rámakarnak valamit tukmálni a „testvérek” a parkolóban… Ez
hiányzott már, nem a túró rúdi kedves Orbán Úr!
Pakolok, Anyu kérdezget, Fater már az új
fegyvereiről beszél én meg hallom, hogy vasárnap minden zárva. Mi a fene
történt itt, komolyan mondom, az ország háromnegyede Londonban van, aki meg itt
maradt azt meg szívatjuk rendesen. Nem csodálkozom, minden ok, de 20 perce
vagyok itt és már nem érzem jól magam. Most bocsánat, ha valakit ezzel nagyon
megbántok, de pont én éreztem magam idegennek ott a Kárpát-medencében.
Búcsúzás és megyünk Lacikával a belvárosba,
mert drága jó egyetemi barátommal találkozunk, drága Ács Attila barátommal. Megint
mondom, hogy dög meleg volt, de ami igen tetszett, hogy iszonyatosan sok jó
csaj volt Pesten, öcsém mennyi jó nő! Tetszett a sok barna bőrű és barna hajú
lány, tényleg igaz, hogy a magyar lányok a legszebbek. Hozzászoktam a szőke,
vörös hófehér lányokhoz. Juj, de a magyar nők! Akkor emlékeztem vissza, hogy
kérdeztem Frasert, hogy mit vigyek neki és Ő csak annyit válaszolt, hogy egy
magyar csajt! OK! Necces lesz! Előbb magamnak, majd neked…
A
találkozó a Bajor sörözőben volt, mert még anno Ács mesélt róla, hogy akkora
burgereket adnak, hogy én sem bírnám megenni, nem először vagyunk itt, de most
fogunk először itt enni. Sosem volt hely, de most sem benn ülünk a krimóban,
hanem kinn állunk a könyök koptatón, de kit érdekel? Együtt vannak rég nem
látott barátok és 2 méterre a pulttól! Baj nem lehet, dehogynem!
Megrendeljük a táplálékot, de nekem a szemem
már a rumon és a sörön van, nos barátaim, akkor egy kis rum is belefér plusz a
sör. Mindenki kocsival, csak én vagyok gyalog, szóval csak Lacika tolt egy
Morgent velem, én még kikértem valamilyen Wehrmacht-os sört, nem tudom mi volt a
pontos neve, de a volt Náci hadseregre hasonlított a neve, szóval jött még egy
Wehrmacht is velem.
Kimegyünk a könyökkoptatóra, ital a kézben
és már mondom is, hogy „Srácok igyunk arra, hogy újra látjuk egymást!”. Meg sem
tudtam inni a kis rumomat amikor valaki már a vállamon kopogtat, hogy „idefigyeljél
csak”. Megfordulok és két hulla merev öltönyös csávót látok, akik a hátam
mögött voltak, első ránézésre is látszott, hogy valamilyen lepukkant jogászok
lehetnek és ezután jött a tipikus párbeszéd, amikor balhét kell generálni:
- Te
figyeljé már, Apád hány éves?
- Most
lesz 50.
- Szerinted
én mennyi vagyok?
- Körülbelül
Ön is hasonló korban lehet, szóval szerintem 45 és 50 között.
- Igen,
jól látod, akkor te, hogy merészelsz nekünk ilyet mondani, hogy „srácok”!!!
Nagyon
kevésen múlott, hogy ne borítsam meg azt a faszt, de én egy Úr vagyok, szóval
diplomatikus válaszoltam.
- Kedves
uram, én nem magának és a kedves kollégájának kívántam sok szépet, hanem a mellettem
álló két másik fiatalembernek, akik az én barátaim és már évek óta nem láttuk
egymást.
- Jah,
jóvannakó….
Magamban
meg „Anyádat! 2 órája vagyok otthon és máris belém kötnek”
Rum be és ment a nagy beszélgetés meg a sok
jó magyar lány stírölése, öcsém mennyi jó nő van Pesten… Frasert leviszem
magyar földre ennek állandó merevedése lesz!
Ettünk, ittunk jókat beszélgettünk, de lassan
búcsúztunk, mert Ács még ment valahova motorral nekem meg megkellet találnom
drága Miki barátomat, akinél ma este, elleszek szállásolva! Viszlát! Még
egyszer köszi a remek estét!
Kocsiba be Lacikával irány a mittudomén hova
mittudomén hány szám alá! Közben még mindig dög meleg és izzadok mint a ló, Mikivel
beszélünk telefonon, de úgy kommunikál velünk mint aki izomból levan szedálva,
de én ismerem az jó öreg Miki barátomat ő ilyen, kicsit a nyugodtabb típusból
való! Körülbelül egy órás bolyongás után sikerült Pest külterületén megtalálni
Miki címét. Parkolóba beállunk, én meg már szállok is ki, mert dolgozik a sör
és az első fánál már, ahogyan a rendőrég mondja „Vizeletemmel beszennyezem a
környezetem”. Nem kell 5 secundum és már Lacika is csapolja a fáradt olaját.
Közben persze a szemben lévő 5 emeltesből a vének meg nézegetnek minket, hiába
a sötétség én az a csendes fajta gyerek vagyok, szóval premier plánban látnak
minket, szerintem érdekesebb mint a Való Világ vagy mint a magyar híradó! Miki
nagyon lassan jött elő, de előjött, slamposan, kis papucs rajta, szóval ugyan
úgy nézett ki mint anno a koliban, ezer méterről megismerem. Lacika meg csak
annyit, hogy „Te jó ég!”, nyugi jó lesz!
Sajtos te semmit nem változtál! Nem bizony!
Ugyan olyan idióta vagyok!
Búcsú
Lacikától és nagyon köszönöm, hogy aznap este fuvaroztál meg, hogy kijöttél
értem a reptérre. Majd megpróbálom valahogy meghálálni. Köszi szépen. Megfogtam
a bőröndömet és elindultam a sötétségbe, mire Lacika rám szól, hogy az esküvői
ajándékot a csomagtartóban hagytam… ÁÁÁ majd kapnak 2 szál virágot!
Kezdünk, egy norma esküvő sok barom
mérnökkel!
