Teljes
mértékben egy átlagos szombat éjszakának indult, de marhára nem az lett belőle…
Mr.
Morgan kapitány és pár darab lime-mal a zsebemben vártam az este nyolc órát,
mert jöttek értem T-ék. Olyan lassan telt az idő, hogy azt hittem sosem lesz
már nyolc és én nem tudom megízlelni a rum csodálatos ízét. Természetesen
majdnem egy órás késéssel, de elindultunk Torry-ba, hogy a csodálatos nedűket
magunkba öntsük. A felállás a konyhában a szokásos volt, csak annyival lett
megspékelve a dolog, hogy N-nek jött még a Litván barátja és neki a Magyar-
Szlovák származású lakótársa. A legnagyobb örömömre ők is egy jó Morgan
kapitánnyal alítottak be és ennek örömére úgy határozott a kis csapat, hogy
érdemes lenne egy jó kis guillotine-t
játszani. Ennek a remek játéknak köszönhetően az lett a program vége, hogy
valaki sírt valaki pedig nevetett. Ment már a hülyeség, és volt, aki már bunkó
és paraszt volt elvileg mással…(Én voltam a bunkó…) Drága Magyar- Szlovák
barátunkkal folytatva beszélgetéseket azt kellet éreznem, hogy nem nagyon kívánja
a társaságomat és nagyon komolyan sem akar venni. Mint később kiderült ő már
hallott rólam és tudja is, hogy ki vagyok. Aznap ő is ott volt a Divex cégnél,
amikor én interjúztam, csak ő pont valamit vitt oda, mert elvileg valamilyen
futárként dolgozik most jelenleg. A vége az volt végül, hogy nem kívánja a
magyarok társaságát, mert megvan velük a maga gondja. Véleményét osztottam én
is, mert nekem is sajnos megvan a gondom a kinti magyarokkal. Az irigység
nagyon tönkre teheti az emberi kapcsolatokat és minden olyan beszélgetés egy
idegen emberrel, ami úgy kezdődik, hogy „Te mennyit keresel?”. Igen, ezek azok
a dolgok, amik nálam igen erősen ki tudják verni a biztosítékot, mert senkinek
semmi köze nincs hozzá. Szar egyes kinti magyarokkal találkozni és beszélgetni,
a vége mindig az, ha neked egy penny-vel több van, akkor te egy fasz vagy!
Gratulálni tudok ehhez az intelligens hozzáálláshoz! Szóval mivel beszéltem
magyarul, nem voltam kedvenc… Semmi baj, nem is akartam magyarázni, hogy én mi
vagyok, és ki vagyok, no meg azt végképp nem, hogy ereimben csörgedezik szláv
vér is. Az rum fogytával drága L. csak látta azt, hogy a gyerek nem százasan
magyar, itt bizony van valami.
N. feladta, el elindult a párjával haza, de mondtam,
hogy ne rohanjanak, van még mit inni és az éjszaka még nagyon fiatal. L.
mondta, hogy neki semmi kedve hazamenni, ő még érzi az éjszaka erejét és
örömmel menne a Gentleman Clubba. Ej-ej, nekem sem kell több, persze nekem is
igen ínyemre lenne annak a clubbanak a meglátogatása. N. lelépett és ment utána
mindenki. Én maradtam a házigazdákkal a konyhában és érdeklődtem, hogy nem-e
mennék valahova bulizni. Éles elhatárolódást kaptam válasznak az Aberdeen-i
bulizásról. Ok. Nincs mese meg kell keresnem az éjszakában L.-t akiről annyit
tudok, hogy a Gentleman Clubba akart lemenni. Torry szélén elkezdődött a
hajtóvadászat és 40 nem fogadott hívás otthagyása N.-nél. Mégis mit várunk egy
nőtől??? Minek van a mobil… Hülyét kapok az ilyentől! Nah mindegy, Torryból
kiérve pont láttam három alakot és legnagyobb szerencsémre pont ők voltak.
L.-lel gyorsan ki is tárgyaltuk, hogy a mai programot folytatni kell az
Espionage nevezetű clubban.
Benn vagyunk, ketten a legfelső emeleten. Lányok
ezrei és már rengeteg egyetemista. Egyesével szisztematikus kezdtük levadászni
őket. Kisebb-nagyobb sikerekkel, hol nekem sikerült egy lányhoz közelebb
jutnom, hol pedig L.-nek, de alapvetően együtt mozogtunk. Persze csináltuk a
fesztivált is, mert nyomtuk a gagyi mozdulatokat, ahol tényleg csak jókat
nevettek, de mi is szuperül éreztük magunkat. Lassan de biztosan le is csúszott
azért egy-két whisky is, nehogy a tánctudás véglegesen kihaljon belőlünk. Ki
lehet a legnagyobb ellenséged, hát senki más mint a barátnődnek a barátnője
vagy ha nincs csajod akkor az éppen aktuális táncpartnered szingli barátnője.
Basszus nem egyszer megtörtént, hogy megvolt a csajjal a szemkontaktus és már
tényleg jeleztünk egymás felé, hogy itt bizony munka van. Ha meg elkezdet a
komolyabb ismerkedést, akkor tuti oda állít a hülye picsa barátnője, akik szó
szerint lepattint olyan faszságokkal, hogy egy baszott bakancs van rajtad, a
csajon meg vörös maga sarkú… Az én fűzőm is vörös… Jaj, megy a hülyeség! Még
egy-két kör ital, és kezdek nagyon jól lenni, és már nem is volt olyan csaj,
akit ne fűztem/fűztűnk volna! Meguntuk és otthagytuk a harmadik emeletet és
lementünk a földszintre. Elvegyültünk a tömegben és én igen jöl összekeveredtem
egy kislánnyal. L. eltűnt és aznap éjszakára már nem is láttam többet, de akkor
ez pont annyira nem is zargatott, mert akkorra már komolyan ismerkedtünk a
kislánnyal. Tudta mi kell nekem és azokat csinálta, felhergelt és már mondtam,
hogy ezt nem fogom annyiban hagyni. Nem is lett… Lassan zárt a clubb és
beszélgettünk. Lengyelországból jött és nagyon tetszem neki, basszus egy Lengyel
csoda, tényleg gyönyörű szláv lányka volt. Minden tipp-topp úgy ahogy kell. Mondja,
hogy mennyire jó és hogy teli vagyok energiával, pedig már merev részeg voltam.
Láttam azért rajta, hogy valami nem tiszta, valami nem jó neki, elkezdtem
kérdezgetni, hogy mi van vele, egyáltalán kivel van? Egyedül jött bulizni… Se
barátnő, se pasi, se senki… Szuper! Kiderült azért tetszem neki ennyire mert a
férje már rég ota nem bókolt neki így ahogy én akkor este, a férje ezer éve nem
táncolt már vele, mert az a pasi csak a munkának él! Mi van? Férj? Hú, bakker,
vagyok annyira kész, hogy ez most nem érdekel! Mondta, hogy kellene találkozni
a jövőben, de hogyan fog felismerni? Ekkor sikerült meggyűrűznöm szegény kicsi
lengyel lányt. A bal kezemen és középső ujjamon szoktam hordani néha a Waffen
SS Totenkopf gyűrű aranyozott másolatát. Másodpercek alatt lehúztam és
felhúztam a gyűrűs ujjára. Nagyra nyílt a szeme, vagy tudta mi az, vagy nem
tudta mit jelent, vagy csak nézte, hogy mekkora egy hülye vagyok! Kimentünk a
clubbol és mondta, hogy menjek fel hozzá! Ej kislány több se kell nekem én
benne vagyok, de mi a helyzet a férjeddel? ÁÁÁ az dolgozik. Ok! Merre kell
menni? Bridge of Don! Baszki az a világ
másik oldala… Igen! Felszálltunk a buszra, de nekem nem volt se jegyem, se
bérletem arra a járatra. Pont egy indiai volt a buszvezető és mondtam neki,
hogy adjon egy jegyet Don-ig. Adom is neki a 10 fontost ami volt nálam, de
mondja, hogy nem tud visszaadni, szóval száljak le vagy váltassam fel. Óóó,
hogy az a… Fordulok meg és kérdezem a fiatalokat, fel tudja-e valaki váltani,
de persze már mindenki elpiált mindnet. A kis lengyel csajszi meg már ott vár a
buszon, én meg szenvedek a jeggyel… Ilyen nincs… Nem érdekel, erős vagyok előrementem
jegy nélkül és leültem mellé, de az indiai sofőr úgy gondolta, hogy még erősebb
és mondta, hogy azonnal hagyjam el a járművet. Mondom neki, hogy drága barátom
látod te ezt a kislányt? Éppen egy gyümölcsöző szerelmet fogsz tönkretenni ha
nem engedsz fenn a buszon Don-ig. Nem! Hangzott nyersen a válasz! Ok basszus,
és lóbálva a 10 fontos kérdezgetem az egész buszt, hogy ki tudja felváltani
nekem, de senki. Leszedtek a buszról, de a lányka is leszállt és mondta, hogy
nincs baj és megadja a telefonszámát. Hu de jó vagyok! Bepötyögöm a számot, majd
megmutatom neki és ő is rábólint, hogy minden helyes, drága neve pedig Karolina,
de az én emlékeimben mindig a kicsi Lengyel lány marad! Adott egy puszit és
benyomta a markomba a gyűrűt, majd visszaszállt a buszra és mutatta az ablakon
keresztül, hogy hívjam. A busz elment. Én olyan boldog voltam…
Waffen SS Totenkopf gyűrű
Hazamentem és másnap reggel az volt az első, hogy
megkeressem a számot, de sehol sem találtam a mobilomban. Azt hittem, hogy
helyben berosálok, nincs meg a csajszi száma. Se sms, se e-mail, se telefonkönyv…
Nem mentettem el… Óóó és balga, botor lélek! Tiszta fejjel gondolkodva jobb is,
hogy nincs meg! Alapvetően velem egyidős volt, de férjezett, ha válik, ha nem
válik, neki van férje és nekem nagyon nincs kedvem az összetartó Lengyelekkel
rosszba lenni! Jobb ez így, megismerkedtünk és táncoltunk egy jót! Nagyon remek
este volt!
"Magyar, Lengyel két jó barát, együtt harcol s issza borát!"
