Igen,
azt kell, hogy mondjam, hogy első nagy feladatomat befejeztem és igen
sikeresnek is mondhatom, ugyanis nagyon rövid idő alatt befejeztem és le is
zártam.
2014 Július elsején úgy jöttem ide ki
Aberdeen-be, hogy a zsebemben volt egy kis összeg, amit magam és a családom
segítségével szedtem össze. Alapvetően tényleg semmim-, de semmim nem volt. A
nagy remények és a bőröndöm. A terv az volt, hogy minél gyorsabban munkát
tálaljak, lehetőleg a szakmámon belül és csak akkor folyamodjak, olyan munka
lehetőségek után, ami a nem a képesítésemnek megfelelő, ha már minden anyagi
tartalékomat feléltem a Szibéria Vodka Bárban és még mindig nincs mérnöki
munkám. A munka után, amint az anyagiak engedik és lehetőség is van rá,
költözzek külön. Egy ideje már Miskolcon is egyedül laktam, szóval megvannak
már a saját kis bogaraim. Lehetőség szerint, ahogy csak tudom, fedezzem fel a
várost, szerezzek barátokat és kezdjem felvenni az itteni szokásokat. Amint
ezek a fő dolog megvan, áttérhetünk az autó vásárlásra illetve haladunk szépen
tovább a bakancslistán.
December közepe fele járunk és lassan, de
biztosan eljön az idő, amikor elköszönök a munkatársaktól, mert tudom, hogy
másnap repülök vissza a családomhoz. Éreztem-e valamit? Vártam-e esetleg
jobban? Az az igazság, hogy semmi különös érzés nem volt bennem, ez most rossz
dolog? Nem tudom, nem hiszem! Persze az utolsó nap, amikor elköszöntem és
kellemes ünnepeket illetve boldog újesztendőt kívántam a kollégáknak, már igen
be voltam sózva. Az a személy vagyok, aki most először hazalátogat 3 hétre egy
messzi világból. Az átlag magyaroknak Anglia nem távolság, olyan olcsó a
repülőjegy, hogy tényleg nem vészes egy Londoni út, de én nem Angliában vagyok,
fenn vagyok messze északon és így tényleg messze van. Szóval nem mondanám, hogy
volt nagy izgulás, az élet már megnevelt egy-két dologra. Tudok egyedül élni,
kaptam kivalló kiképzést a családomtól és Miskolcon jó barátaimtól. Egy idegen országban
is sikerült elhelyezkednem és megkedveltetni magam az itteni emberekkel. A
cégnél érzem és tudatják is velem, hogy a csapat értékes tagja vagyok. Szeretek
itt lenni, nincs honvágyam… Miért nincs? Mert már régen egyedül, messze a
családomtól lakok. Amikor először mentem távol, akkor azért nem volt, mert
élveztem a felhőtlen szabadságot. A családom meg eleve olyan, hogy néha a
Szegedi kis házban az Ukrán Bábuska (Nagymama) és a kutyán kívül nincs senki,
mert mindenki Európa egy adott országában tevékenykedik éppen. Most jelenleg
drága kishúgom Linz-ben csinálja a mester diplomáját és ott is dolgozik az
Intel-nél, a drága Mama pedig Kijevben, Ukrajnában rendezi a családi dolgokat
és intézi az ügyeket a kinti lakásunkkal. Apám pont most, pedig kinn van
Spanyolországban, mert gyártottak nekik egy különleges berendezést és most
történik az üzembe helyezése. Szóval tényleg mindenki össze vissza Európában.
Egy dolog van amit a mindig betartunk és szem előtt tartunk az pedig a karácsony.
Ha törik, ha szakad, karácsonykor az egész családnak együtt kell lenni. Én hála
az égnek olyan szerencsés vagyok, hogy az összes nagyszülőm még él, így a
karácsonykor is végre láthatom őket. Nehéz ez így, de a boldog család alapja
nálunk az, hogy mi sosem megyünk a másik agyára… csak viccelek. Mi így élünk,
mi így vagyunk érdekesek, valaki így nem tud élni, nem tud azzal a tudattal
együtt lenni, hogy hazamegy és nincs otthon senki, mert egy másik világban van
a párja vagy a testvére. Volt kedvesem Anyukája mondta, azaz próbálta formálni
tudatomat, hogy ha elmegyek, akkor hontalan leszek. Nem! Tudom mi a szülőhazám,
de az a hazám, ahol élek, ahol dolgozok, és ahol megbecsülnek, én így fogom
fel. nekem nem nehéz országot váltani, hiszen eleve olyan családból származom
ahol már nem egyszer történt ország és kultúra váltás. általában politikai
nyomás hatására, de semmi sem sült el eddig rosszul.
Tényleg megyek vissza a családomhoz és a
barátaimhoz. Magyar földön szilveszterezek, visszamegyek Miskolcra, az
egyetemre és megnézem mi a helyzet a régi barátokkal. A nagy bevásárlásokat
megtettem, iszonyat mennyiségű alkohol és tengeri árut viszek haza. Nehezen, de
bepakoltam és eljött az utazás reggele.
Párom és Imi kísér és visz ki. Gyors
csekkolás, de már G. Dávid telefonál is, hogy merre vagyok? Hej-hej még az
Aberdeen-i reptéren, sietek ahogy tudok. Még egy kávé és megyek is. Csók, nagyölelés…
A repülés simán ment, Amszterdamban
átszálltam, semmi gondunk nem volt, gond nélkül és sikeresen megérkeztem Budapestre.
Valami nem jó! Leszálltam, kiléptem és megláttam szülőhazámat, láttam Budapestet. Valami fura érzés kapott el, valami nem jó. Itt minden szürke, pedig én jövök a szürke, gránit városból. Itt az emberek nem mosolyognak, és nem köszönnek boldogan. Itt a helyzet változatlan. Mindennapi gondokkal és a megélhetéssel küzdő emberi roncsok. Rossz érzés, visszaakartam fordulni… Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de tényleg rossz volt az első látvány!
Apám jött és vettük az irányt haza,
Szegednek.
A karácsony kellemesen boldogan és szeretet
jegyében telt. Jól éreztem magam. Akiket tudtam meglátogattam, minden kis
barátomnak vittem valami apróságot és beszélgettem mindenkivel amennyit csak
tudtam, mert ki tudja, mikor látjuk újra egymást. Végre valahára megismerhettem
az kutyánkat, Mangót, aki már fél éve nálunk van, de már 5 éves és kicsit őszül
is. Tényleg hülye a család nem viccelt, nem baj majd megnevelem… Nem sikerült…
Aki hülye az hülye…
Sok időt töltöttem a nagyszüleimmel és
igyekeztem mindenben segíteni a családot, favágás, kutyasétáltatás,
hólapátolás. Hiányoztak az ilyen ház körüli munkák, mert a lakásban nem nagyon
vannak ilyen teendőim. tehát dolgozzunk, de azért Apámmal, maradt idő a lőtérre
és a páleszra is. Ezek a hobbyk nagyon fontosak…
December van, de szuper az idő
De amikor kutyát sétáltattam, már havas volt Szeged
Tisza
Itt gyerekként nagyon sokat bringáztunk a barátaimmal, sok-sok emlék...
A szilvesztert Miskolcon töltöttem, vonattal
mentem, és még mindig ugyan olyan lassú volt, mint amikor utoljára voltam ott.
Avas és az Acélváros képével romantikáztam egy kicsit, valahogy hevesebben vert
a szívem, ahogy az ablakból kitekintettem. Valamit anno itt hagytam, vannak, akiket
itt hagytam, de majd most újra látjuk egymást és újra hülyék leszünk és
boldogak. A miskolci hat és fél év éltemnek egy nagyon meghatározó szakasza,
nem tudom csak úgy elfelejteni. Gy. Ádám fogadott is és újra láthattam az
egyetemet és a volt szobámat. Nos egy kicsit át lett alakítva és mintha
tisztább és füst mentes lenne. basszus mennyi jó sztory és mennyi sok nevetés
volt, no meg a pia. Ádámmal és KissZé-vel, odacsaptunk a lovaknak, megint kis
egyetemisták voltunk vagy csak sima iparosok, de lenyomtunk egy laza 12 órás
piálást és majdnem megrepedt a májunk. Elvileg hajnalban én már angolul
beszéltem Ádám barátnőjével a telefonon. A Búza téren még-még kiszolgáltak
minket, hiszen legendák vagyunk, látták, tudják az arcunkat a drága lángosos
néni, a Lazítóban a puncs és az öreg zöldász kocsma. Huha, nah ezek az igazi
kis talponálló helyek a piacon. Egy szó, mint száz megdöglöttünk. Én biztosan
is. mert másnap egy egyetemi tanáromat mentem meglátogatni a kedves B. Klára
tanárnőt. 2x kértem szünetet a baráti beszélgetés alatt, mert ki kellet mennem
a levegőre, mert olyan alkohol mérgezésem volt. „Tamás nem változtál semmit”,
szakmai beszélgetés és jó tanácsok hada az életre és a jövőre. Köszönöm még
egyszer őket.
University of Miskolc
A volt szobám, nem tudom figyelitek-e azt a jó képességűt a parafatáblán...
Készülődés az estére, egyetem, berúgás, újév!
Jó volt, de haza kell mennem, így hazamentem és készülnöm kellet a visszaútra,
mert már január 4-én várt a lakás tulajdonos a kulccsal, nekem meg kezdenem
kell egy új életszakaszt egy új lakásban. Viszlát, 2014, nagyon sikeres év
voltál, minden tervemet megvalósítottam, remélem a 15-ös is hasonlóan sikeres
lesz! Mindenkinek Sikerekben gazdag boldog új évet!
