Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel,
kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden
hullám és minden mozdulás.
-J.A.-
Ő igen nagyot alkotott, ki nem ismeri, járjon utána!
Számomra egy nagyon fontos személy a magyar irodalomban, ha lenne rá mód,
biztos meginnék vele egy sört a Duna partján. Egy könyvesboltban sikerült
megszereznem egy elvileg tiltott művét, ami a saját gondolatait írja le. Ez nem
egyszerű dolog, mert olyan gyorsan kell írni, ahogy a neuronok lövöldöznek az
agyban. Tudomásom szerint ezt felvenni szokták magnóval és nem írni. Ő azonban
egy 40-50 oldalas műben lejegyezte a saját kusza gondolatait, amint egy kávézóban
ül pár órát. Egy orvosi látogatás szakítja meg az írást. A mű számomra letehetetlen
volt, egyszerre találtam magam a horror világában és a buja erotikában. Egy
gyors betekintést láttam egy számomra kedvelt személy agyába. Valahol ugyan
olyan zűrös, mint én. Nagy tisztelője vagyok munkásságának! Alkotásait olvasva
és életét elemezve sok közös és hasonló, természetesen nem ugyan olyan, csak
hasonló dolgok történtek meg velem is, mint vele. Lehet csak a véletlen műve,
de lehet nem!
A gyönyörű keddi nap nem állt semmi másból, mint a
blog írásából, némi netezés és hatalmas mennyiségű kávé elfogyasztásából. Ami
tudatot módosít az jó. Szóval serényen írtam a történéseket a kis közönségemnek
és szépen, lassan de biztosan utol is érem magam. Szuper lesz a jelent vagy a közelmúltat
írni.
Szerda reggel mosom a fogam és látom, hogy egyre
véresebb a fogkefém. Elszomorít ez a tény, hiszen pár hónappal ezelőtt végig
csináltam egy kúrát, el is múlt a vérzés, de most újra kezdődik. Nem örülök
neki. Szereznem kellene fogínyvérzés elleni fogkrémet. Valahol én már láttam polcon
nagy tömegben Parodontax fogkrémet. Állok a tükör előtt és lapozok, kutatok az
emlékek között, hogy hol lehet, merre van az a fogkrém képe abban a pár köbcentiben,
amit koponyám zár el a világtól. Anno még a második napomon az egyfontosban
láttam a bejárai ajtótól balra az első folyosón jobbra ezeket a fogkrémeket. Felhívom
Imi-t, hogy véleményezze ezt az emlékképet, de ő csak annyit mondott, hogy
menjek inkább le a Union Street-re, és ahol az Öreg szokott skót dudálni azzal
szemben van egy Boot nevezetű hely. Az egy drogéria, ha ott nem találok, akkor
menjek gyógyszertárba, de amúgy a lakásban anno a fürdőszobában láthattam, mert
Anna-nak van egy! Ipod a zsebbe, zene a fülbe és irány a város. Leérve a
Boot-hoz és betérve, szomorúan tapasztaltam, hogy nincs ilyen fogkrém, de még a
bajomra sincs orvosság a választék között. Én emlékszem, hogy a parton lévő egyfontosban
láttam a fogkrémet. Mivel ráérek, lemegyek a partra. A parton ugye ott van a
vidámpark és az időjárás is nagyon szuper volt, némi nemű leg beborult, de nap
vidáman sütött itt-ott a felhők mögül. Gondolkodok is, hogy eljöttem ide, és
nem hoztam magammal a fényképezőgépet, most nagyon jó képeket lehetne lőni. Nah
nem baj, most úgy sem fotózni jöttünk, hanem a fogkrémért. Bementem az
egyfontosba, elfordultam balra és az első sorban be jobbra. Valóban ott voltak
a fogkrémek, de csak a Sensodyne-nek tömegét fedeztem fel. Az emlékkép jó volt,
csak nem ezzel a típusú fogkrémmel. AWE ÉN! Akkor majd egy gyógyszertárban rákérdezek,
mit alkalmaznak a skótok fogínyvérzésre, de gondolom Whiskey-t… Sétálok a
parton és nézelődőm, hogy mennyire szuper idő van és én meg nem hoztam a
fényképezőgépemet. Úgy határoztam, hogy hazamegyek a gépért. Hazasietve és már
fordulva vissza, kezdett az időjárás rosszabb lenni, és el is kezdett szakadni.
Sikerült teljesen elázni, de a part mellet és a vidámparkban már csak csepergett.
Fotóztam, próbáltam jó képeket csinálni, de az idő már nem volt olyan, mint egy
órával ezelőtt. Nagyon sajnáltam, de azért csak megosztom veletek a képeket!
Szóval, mint látható nagyon szép kis esős idő volt,
a nap már nem úgy működött, hogy szuper fotókat lehessen csinálni.
Útban haza, lefotóztam egy kis szűk utcát a
városban, ahol jól lehet látni, hogy tényleg minden épület gránitból készült és
minden szürke. Ami nagyon érdekes számomra, hogy a Skótok tényleg kedvesek és
odafigyelnek az emberekre. Sétálva a kikötő mellet egy hatalmas kocsi sor
kezdett feltorlódni, mert pont munkaidő vége volt és mindenki megy haza. A
rövid zöld lámpa miatt meg sok kocsi feltorlódik. Megállok a járdán és
lekezdtem fotózni egy hajó irányító tornyát, kattintok egyet, kattintok kettőt
és azt veszem észre, hogy nincs előttem kocsisor. Egy kamionos észrevette, hogy
fotózom a hajókat és megállt arra az időre még én elkészítettem a képeket,
ránézek és mosolyogva LIKE-ot mutat és int. Én nagyon megköszöntem, mert
feltartotta miattam az egész sort, de senki nem dudált, vagy mondott egy rossz
szót is. Itt kedvesek és türelmesek az emberek. Ami nagyon fontos, hogy
mosolyognak és így én is és mi is mosolygunk. Hazafelé menet végre lefotóztam
egy kis temetőt ami közvetlenül a Union Street mellet van egy nagy templommal.
Ezt a temetőt sokszor látogatják és majdnem minden nap van benn ember, ugyanis
itt a hírességeket temetik el. Más a temetkezési stílus, mint nálunk.
LEGYETEK JÓK! AWE!
