A munka

   Egy reggel, ahogy bementem az irodába egy hatalmas dobozt láttam meg az asztalomon, majd ahogy körbenéztem mindenki más asztalánál is láttam hasonló dobozokat. Kérdeztem Stefant, hogy mi lehet ez, majd mondta, hogy céges ajándék, mivel a Divex beolvad és JFD az új név és új logónk van. A dobozban egy új nyakba akasztót, egy céges pólót, némi olvasnivalót és egy kis zacskó gumicukrot találtam, de mint profi testépítőként ez azonnal át is adtam a lányoknak, ők nagyon örültek a kis gumi mackóknak. Nem tetszik az új logó és a név sem, mert csak egy rövidítés, de nem baj ez nem az én dolgom, de azért jó, hogy kapunk valami kis ajándékot.

Nem csak ez az egyik ajándék amit eddig kaptam a kollégák is nagyon kedvesek ugyanis karácsony előtt ez akis boríték fogadott amikor beléptem az irodába. Kelly-től kaptam kis karácsonyi üdvözlőlap, nagyon kedves kis ajándék tőle.

Januárban pedig egy üveg bort kaptam, mert a céges karácsonyi bulin nyertem a tombolán, tök jó ott sem voltam, de nyertem valamit. A bor azért két hétig feszített az asztalomon, hogy mindenki lássa én nem vetem meg a szeszt, persze egy korty sem fogyott belőle benn…

   Fél éve vagyok a cégnél, és én úgy érzem, hogy dinamikusan jól fejlődök, nem volt még feladat, amit ne tudtam volna megoldani, igyekszek teljesen a maxot adni. Nem tudom vannak-e ellenségeim, vagy van-e olyan ember, aki esetleg nem kedvel. Én mindig mondom, ha valakinek van valamilyen baja velem, az jöjjön oda és mondja meg, változni kell, alkalmazkodni kell, ez egy munkahely, csak akkor leszünk sikeresek, ha együtt kivallóan és jól tudunk dolgozni. Az igazat megvallva én nem érzem azt, hogy gond lenne velem, szerintem kedvelnek, gyorsan, pontosan és jól dolgozok. Van humorom, a lányok nevetnek velem, néha rajtam, de ez a legjobbakkal is megesik. Eltelt 6 hónap és eltelt 3 hónap a katonai mérnökségen, megkaptam a hivatalosan lefordított magyar-angol erkölcsi bizonyítványt így beléptető kártyámat módosították, így olyan osztályra is van most már belépési jogosultságom ahova eddig nem volt és sok más kollégámnak sincs. Ez kell, mert mindig volt szenvedés, amikor az ISS osztályra mentem egy-két módosítást elfogadtatni. Csengetnem kell, majd jöttek a lányok, ajtó nyit, bla, bla... Szóval kicsit könnyebb lett így az én és más élete is, de ehhez kellet a tiszta és büntetlen előélet. Sokat tanultam a katonai részlegen, de alapvetően rengeteg a papírmunka és jelenleg a Malajziai hadsereg száméra tervezek egy tűzszerészeti búvárfelszerelést a Stealth SC-t. Volt/van szenvedés vele, de megoldom a problémákat a tervezés folyamán kaptam egy komplett egységet, amit nekem kellet megoldani, boldog voltam, de tényleg el tudtam vele tölteni rengeteg időt, mert álmatlan éjszakákat okozott egy két alkatrész. Hogy egyszerűen elmondjam mi a helyzet a szerkezet egy központi elemét egy gáz keverőt és továbbítót kellet megterveznem, nem bonyolult, van már másik berendezésben ilyen, de mégis kicsit más kell, kicsit kisebb és jobb. Szóval megcsináltam, élveztem és tetszett a munka, jelenleg gyártják, tehát nagyon várom a teszteket és az eredményeket, de tudom, vagyis remélem, hogy nem lesz semmi és fixem fog működni. A szállító dobozokat tervezve és a rájuk kerülő matricák rajzolásánál derült ki, hogy meg kell tartani a Divex nevet és a logót, ennek örültem, mert szerintem a cégünknek nagyon jó kis logója van, egyszerű, ötletes és könnyedén megjegyezhető. Szóval egyelőre maradtunk a névnél. 

   Egy reggelen beléptem Scott és Steven irodájába, majd kértem, hogy adjanak egy új időpontot egy új interjúra, mert eltelt a 3 hónapos „próbám” a katonai mérnökségen. Scott mondta, hogy rendben, leülünk beszélni, de ez még kevés, több időre van szükségünk, látnunk kell hogyan dolgozol, hogy oldod meg a problémákat, szóval minimum el kell töltened fél évet ahhoz, hogy valamit tudjunk változtatni. Rendben? Rendben! Eljött az interjú napja és Steven az egyik meeting roomba ültünk össze megbeszélni a jövő történéseit. Első sorban mondja, hogy érdekes, hogy nálam van ilyen beszélgetés majdnem minden 3. hónap után, mert ez nem nagyon szokás, kicsit gyorsan haladok. Persze ha egyből mérnöki posztban kezdtem volna, akkor kicsit lassabb lenne és nem ilyen sűrűn lennének az ilyen típusú beszélgetések. A meeting alatt át lett beszélve a jövőm, vagyis körülbelül májusig tartó feladatim sora, tréningjeim miértjei és, hogy mire kell nagyobb hangsúlyt fektetnem és mit kell lassan de biztosan elhagyni a munkám során. Tetszett ez így, mert a papírlapon fixen le volt írva, hogy a következő lépcsőig mit kell megtennem és meddig, rendben. Ez így jó, könnyedén átlátható, amint végeztem velük összeülünk és újra átbeszéljük az új posztot, munkát, fizetést. Boldog voltam-e? Vegyes érzelmek, de ne haladjunk ilyen gyorsan, így is nagy falatokban habzsolom befelé a céget. Jó lesz, csináljuk amit kell és időben lépünk, időben fejlődünk. Eredménye az lett, hogy szinte alig rajzolok, tervezek, skiccelek, számításokat végzek, de sajnos sok a papírmunka. John egy 16 éves fiatal srác aki igen művészien kezeli a softwert és ő az a személy aki megalkotja látványosan is az elképzelésimet a monitoron. Szorosan dolgozunk együtt, ügyes a srác és így nekem is fejlődésem könyebb, mert egy rajzolóval nekem tényleg csak a lényeggel és a papírmunkával kell foglalkozni. Örülök neki, jó csapat vagyunk, de persze ő nem csak nekem, másnak is rajzol, de én aztán néha nagy időkre letudom foglalni, mire a terveim komplett alakot öltenek nála. Tehát dolgozunk és járunk a kiképzésekre, májusban meg meghódítjuk akár az egész sztratoszférát!

 Tréningen

A pókhálós Iphone 6

   Ne értsetek félre nem arról van szó, hogy csak a bulik, de a január és a február nagyon hideg volt, vagy csak én vagyok már elmacskásodva. Szóval alig voltam a lakásban, mert vagy a melóban voltam ahol dolgozni kell, vagy a teremben ahol meg büdös van. Tehát ebből következik, hogy hétvégén meg a clubokban és a pubokban voltam, mert ott bizony kellemesen meleg volt. Gyerekek így lehet spórolni a fűtésre szánt villanyszámlán. Melóban pörgött minden bementem hétfőn és puff már péntek, plusz az edzések, ha az ember bele van rendesen temetkezve a munkába, akkor nagyon, de nagyon nagy tempóval telik az idő. Sokszor nem veszem észre, hogy szünet van, és csak dolgozok, általában akkor eszmélek csak fel, amikor pont vége van a szünetnek, szóval néha necces a nagyképernyőn a Facebook-ot olvasni. Tehát munka hétfő és hopp ott a péntek, no meg az edzések, de sajnos ugyan ez van a hétvégével is péntek, ülök a kedvenc helyemen és puff hétfő! Jó, lehet, ebbe belejátszik a másnaposság és az a pár liter borocska is. Tudjátok én csak egy pohárkával szoktam, de az a pohár bazi nagy, vagyis az én borospohár készletem jobban hasonlít egy temetésen használt nagycsokrot tartó vázához. Ha a borászati etiketteket betartjuk és a bort csakis a pohár legszélesebb átmérőjéig töltjük, akkor is belefél legalább egy fél üveg bor. Egy pohár bemegy, de az első hozza a kedvet a másodikhoz, no meg jó társaság, mert Fraser sem szokta azt mondani, hogy haver elég lesz… Sosem hallottam ilyen szavakat szesz terén egy skóttól! 

   Az egyik péntekre összehoztam egy kis munkahelyi piálást, vagyis nem a melóban vitorlázott át a szesz a gigánkon, hanem szépen estére berendeltem a kollégákat a városba. Nem sok személyt, vagyis csak kettőt, abból egy meg már a szokásos skót bútordarab Mr. Fraser a másik meg a villamosmérnök kollégám Liam. Miért is lett ez megcsinálva? Egyszerű. Naturan e-mailben beszélgettünk Fraserral, hogy akkor pénteken odarakjuk magunkat és eltörüljük Aberdeent, ok, ő benne volt, de én kérdeztem még, hogy mi lenne a véleménye, ha Liam-et is meghívnánk. Srác nagyon csendes, segítőkész, állandóan táskás a szeme mert a mérnöki meló már csak ilyen. 

Velem egy idős, elvégzett egy műszaki egyetemet szóval szeszelni tud, ha meg nem tud, akkor, majd én és a Fraser megtanítjuk rá.

   Körlevél kiment és semmi válasz! Mi a fene, nah két nap múlva odamentem hozzá, hogy szia, nem válaszoltál egy levelemre. Jaj, Tamás nem is tudom, én nagyon nem vagyok jó ilyen szociális dolgokban. Haver, ittál már alkoholt? Igen! Akkor nem lesz itt baj, szóval pénteken este 7 Noose & Monkey. OK!

   Eljött a nagy nap, szakadó eső és iszonyat hideg. Ilyenkor van az, hogy az ember otthon fekszik a melegben a becsavart takaró alatt, kezében egy jó meleg forró csokival, amikor ráeszmél, kihajítja az ablakon és elmegy meginni valami normálisát, hogy a lelke felmelegedjen. Mi így is tettünk! Liam 7 elött lenn volt és már benyomott egy sör… Nah erről beszélek, nincs itt baj, megy már az ital. Fraser is megérkezett, és elkezdődött minden, majd szépen lassan megjöttek a lányok is. Ital-ital bódultság, én a pultnál találkoztam valami ős punkkal, valami kis aranyos kislánynál, akinek iszonyat mennyiségű piercing volt az arcán és halványkék haja volt. Nem ez az érdekes, hanem az, hogy ő valami antropológus volt vagy mit tudom én és Ukrajnával foglalkozik. Iszonyatosan jót elbeszélgettem vele az ukrán helyzetről és a szláv kultúráról. Szuper és ittunk tovább. Liam megborult, elakart menni haza, elengedtük, majd belelendültünk még jobban, Fraser közben villogott egy havi lakbér áráért vásárolt Iphone 6-ossal. Mi a vicces? Hétfőn reggel mutatja, hogy annyira jó volt a buli, hogy betört a képernyője. Ohh Yeahh! 

   Lepnünk kell, mert zár a pub, így vettük az irányt a Garage nevezetű clubba, de miért oda mentünk, csak azért mert útközben valami iszonyat furcsa néni ingyenes kuponokat osztogatott. Elvileg annyira profi hely, hogy 10-12 font a belépő. Szóval most mindenki nagyon boldog volt, hogy ingyen be lehet jutni, nekem nagyon mindegy volt, mert én a pultig jutottam, de tudtam, hogy nem leszek egyedül mert Fraser is ott volt mögöttem és már ment is lefelé a vodka. Rosszak vagyunk majd lötyögtünk a clubban. Haza, fájdalmak, másnap…

   Liam megköszönte a bulit, de azt mondat, most egy ideig nem kér a Sajtos-Fraser brigádból, miért mi volt a baj? Nekem akkor is Fraser Iphone 6-os mobilja adta, ő volt az est fénypontja! Még most is röhögök, de mi a jó? Fraser pont tojik rá, mert a buli meg eszméletlen volt, tudjátok, áldozatokat néha hozni kell!