Stoneheaven és a Jack Danniel's

Legyen szép napotok!

A pontos dátum 2014.07.03. Ez jó nap lesz!

Reggeli, kávé és indulás Stoneheaven-be egy kis falu Aberdeen mellett, ami igen jól néz ki, mert nagyon szép a tengerpartja és van egy kis romos vára is. Autóba be, haladjunk, Imi-ék úgyis csak 4-re mennek dolgozni és eleve 13-ra menni kell a Job Centerbe is az Insurance Number miatt. Kilépünk az autópályára és nyomulunk előre, itt nincs autópálya díj, vagy matrica, vagy valamilyen faxság. Az a havi adó, amit fizetsz, az autód után az tartalmazza a pálya használati díját, és nyomhatod neki egész nap! Imi tolja is a 6 hengerest és a magnóból is szól a Punk zene, YEAH! 

Stoneheaven, tényleg egy kicsi város, de szép, tiszta, rendezett kiérve a partra megfelelő helyen leparkoltuk a gépet, és azonnal feltűnt, hogy itt biza senki nem beszél angolul, csak turisták vannak kinn a kis romos várnál. Fotózom a helyet, mert tényleg nagyon szép, enyhe szellő és a sós tengeri levegő. Kicsi lépcsők hada vezet le a partra, ahol a sziklaszirteken a sirályok fészkelnek és hadakoznak egymással. A part érdekes, mert nem homokos valamilyen vulkanikus kőzet alkotja. A repedésekben és a lyukakban megmaradt vízben pedig az élet apró jeleit lehet felfedezni. Csigák és kagylók ezrei lepik el a partrészt, itt-ott egy-egy rákot is meglehet csodálni. Szép kagylókat és csigaházakat találtam és Anna-ék is a legszebbeket keresik kisebb nagyobb sikerrel. A nap termése vagy 3-4 csiga és kagyló. Anna talált egy nagyon szép csigaházat, mert ezüstös volt, olyan, mint a csiszolt acél, én egyből mondtam, hogy a csiga páncélban van és ez egy Warrior szóval vigyázzon vele. A romok megtekintése pénzes móka volt, ezért azt kihagytuk, lassan visszabattyogtunk a kocsihoz és megcéloztuk a Job Centert. A pályán ezerrel haladva a már megnevezett Warrior csiga nem akarta könnyen megadni magát Anna-nak. Szegény lány a hátsó ülésen először arra lett figyelmes, hogy nedves a farmerja zsebe, belenyúlva észrevette, hogy a Warrior csigaház nem lakatlan. Sikítás és ablak tekerés, de nem megy ám ki egyszerűen a lény az ablakon. Mi kérdezzük, hogy mi van, de szegény a félelemtől válaszolni sem tud, és csak annyit mond, hogy: „EZ ÉL!” Nem értjük, mi a baj és ki él. Az utolsó mondat annyi volt, hogy: „EZ NAGYON CSÚNYA” nah de sikeresen kirepült a Warrior a pályára… 

Megyünk tovább, autó le a Trinity-be és gyalog a főutcából nyíló egyik kis utcában megyünk be. A portán útbaigazítást kértünk, hogy pontosan hova kell menni a mi ügyünkkel kapcsolatban. Az adott irodába benyitva 3 asztal fogadott és az egyiknél egy 50-60-as éveit taposó úriember volt és megkérdezte mit óhajtunk. Szép körmondatokban válaszolva megértette, hogy 5 perc múlva elérkezik az adott és megbeszélt időpont az ügyemhez. Kérte, hogy várjak pár percet és foglaljak helyet. Szinte le se ültem és egy jó viccet sem tudtam Imi-nek elmondani, amikor szólított az úr, hogy menjek az asztalához. Általános és egyszerű kérdéseket tett fel: Nevem, születési hely, idő, telefonszám, házas vagyok-e? Mosolyogva mondtam, hogy Singel és ő is visszamosolygott, mondta, hogy nem is szabad elkapkodni az ilyen dolgot, mert ő már jó sok éve házas és az élet nem könnyű az asszonnyal.

Kitöltve minden papírt, megkért, hogy ellenőrizzem le, és ha minden rendben van, akkor írjam alá, addig ő lefénymásolja a dokumentumaimat. Természetesen minden rendben volt. Kaptam egy igazolást, ami arra jogosít fel, hogy az ügyet én már elindítottam, szóval lesz majd ilyen típusú számom csak még nem készült el. A munkahelyek ezt az igazolást teljes mértékben elfogadják. A szám körülbelül 4-6 hét alatt készül el és postán kiküldik. Mindent nagyon megköszönök és már búcsúzunk is, de Imi közbeszól, hogy lenne egy kérdése, hogy régen volt egy számítógépes terem, ahol munkákat lehetett keresni. Van ilyen terem, egy emelettel feljebb. Nyomás. A teremben tényleg sok számítógép volt, mi odamentünk az egyikhez és szépen bepötyögtük, hogy ABERDEEEN és, hogy MECHANICAL ENGINEER. Nyomta is kifelé a munkákat, Imi meg csak nyomkodta a print gombot, majd végül 10-12 állásajánlattal a kezemben el is hagytuk az épültet.

Hazaérve gyors ebéd és már lassacskán Imi-ék mentek is melóba. Én a délutánomat és a teljes estémet a munkák kutatásával töltöttem. Nagyon remek érzés volt jelentkezni az első mérnöki állásra. Aznap szinte mindenre jelentkeztem, amit a Centerben találtunk. Fel kellet keresnem az öreg Jezime barátomat, aki kinn Angliában mérnökösködik, ő még anno 1-2 hónappal ezelőtt segített nekem Facebook-on keresztül, hogy hogyan is induljak el. Sajnos egyes fejvadász cégeknél a regisztrációnál elakadtam, mind a fizetés terén és mind sok más-más kérdés terén. Mára már az ilyen kérdőíveket csukott szemmel töltöm ki. Lassan jött a segítség, de megkaptam, ezúton is köszönöm neki a kezdő lökéseket. 

Az este elérkeztével szépen lassan minden lakótárs hazaérkezett a munkából és a legnagyobb meglepetésünkre István-ék egy kis ajándékkal kedveskedtek Imi-nek a születésnapja alkalmából. A jeles nap nem akkor volt, de ami késik, az nem múlik, ugyanis akkor Imi még Magyar földön Offspringolt a PAFE-n amikor születésnapja volt. Az ajándék nagyon szuper és szép volt, egy autó felnis falióra, és egy üveg Jack Danniel’s. J Nah akkor kezdjünk is neki, hisz másnap Judit-on kívül mindenki délután megy dolgozni. 1 pohár tisztán, 2 pohár tisztán, 1 pálinka, 2 pálinka. Anna el is ment aludni, mi fiúk meg csak pakoltuk magunkba a finom nedűket. Judit egészen hajnali 4-ig bírta velünk a strapát, majd akkor bejelentette, hogy elmegy aludni, mert 6-7 fele kel és ő megy dolgozni. OK. A szegény whiskey nagyon gyorsan elfogyott és muszáj volt a magyar pálinkákat is megkóstolni. A program sorozat oda fajult el, hogy egy szál alsógatyában és a surranóban kinn állok a ház előtt és nézem, ahogy szegény Imi egyre rosszabbul van, mert István csak lement egy cigarettára. Sajnos Imre kidőlt, de mi nem búsultunk és a maradék pálinkára is ráhajtottunk. Reggel 7 fele, jön Judit és nézi, hogy mi még ketten igen rendesen mulatunk. Én győzködtem szegényt, hogy az italt már hajnali 2-kor befejeztük és azóta csak az életről és a lányokról beszélünk, no meg, hogy meghódítjuk Amszterdam-ot. Kiderült Judit 4-ig velünk volt… valamiért nem hitte el a sztorinkat. Fél 8 fele éreztük csak meg az erőt István-nal, hogy most tudunk csak lefeküdni igazán és egy jóízűt aludni. Judit elment dolgozni, Imi-ék még horpasztanak és mi is Istvánnal elraktuk magunkat vízszintesbe. Én alapvetően csak leborultam a matracra a konyhaszékről. 

Szép álmokat, megvolt az első ITAL.

A térkép

Szisztok!

Ezen a gyönyörű július 2-ai napon, reggel elhatároztam, hogy elmegyek az Union Street-re és ott a Scottish Informatoin-nál veszek egy térképet, és onnantól kezdve megállíthatatlan leszek. 

Kelés, kávé, reggeli a Google maps segít, hogy a gyalog 15 percre lévő helyet nyílegyenesen megtaláljam. Helyben vagyunk, 6 teljes fontért egy füzetszerű térképet sikerült vásárolni, amiben azért eléggé szépen benne van az egész környék, de ami legfontosabb Aberdeen rendesen megvan utcák szerint. Így elindultam előre, amerre csak a lában ment és a tekintetem kalandozott. Így sikerült lejutnom a kikötőbe és érdekes pub-okat megtalálnom, figyeltem a várost, hol milyen éttermek, kávézók és hol milyen boltok vannak. Ismerkedtem a várossal, jó persze az előzőnapos kocsikázás miatt azért volt ismerős környék, de engedtem magam, mentem előre. Jó sokat sikerült sétálni és a házunk melletti parkban fejeztem be a túrát ahol leülve egy padra a következő kis ingyenes hirdetésre lettem figyelmes. Itt is vannak érdekes emberek…

Délután Imi telefonált, ha van, kedvem mehetek vele driver-kedni, semmi extra benn vagyok az anyósülésen és kocsikázunk, visszük a kaját a megadott helyekre. Így is ismerkedem a várossal, csurgó nyállal, mert a kcosi utasterét betölti a finom pizza illata. Zárás este 11-kor Anna is jön velünk, hozza a finom pizzát és vacsorára azt fogyasztottuk el. Érzem, sok egészséges kaját fogok enni a következő időszakban.

Az első teendők

Szisztok!

Aberdeen-ben a második napon, már korán reggel felkeltünk, ami azt jelenti, hogy olyan 10 fele sikerült is Anna-val egy kávét meginni és nagy nehezen kikelni a matracból. Ami szuper, hogy a reggelit és a kávét, majdnem minden reggel az ágyba kapom! Reggelizés után beültünk a kocsiba és irány az ügyintézés, mert van dolog rogyásig. A város fő utcájától gyalog is 15 percre lakunk, szóval autóval pik-pakk ott is voltunk a Trinity-Center-ben, ez egy nagyobb plázához hasonló komplexum és van saját emeletes parkolója. Lerakva az autót és kimenve a Center-ből, kinn találtuk magunka a nagy, nyüzsgő fő utcán a UNION STREET-en. Itt van ám ember, és sok különféle nyelvjárást is lehet hallani, mint a lengyelt, olaszt, litvánt, de azért erőteljes az angol. Első lépésben elmentünk a Council-ra, ami ügye a Tanácsháza vagy Önkormányzat lenne. Itt kellet Imi-nek elintézni az autóra a parkolási bérletét és az autóra az adót is. Az épületen belül lehet olvasni Aberdeen történelméről és itt írnak egy kicsit bővebben a „gránit városról”, itt nagyon sok ház egyszerűen szürke, a gránit falak miatt, de nem csak a lakó épületek, hanem minden épület szürke. A feladatunkat, gyorsan egyszerűen el tudtuk végezni, itt segtőkészek az emberek és haladnak, nincs sorban állás, van szabad hely, hívják a sorszámodat és intézik a dolgodat. 

 A City Council és a szürke gránit

Kijőve a fő utca környékén kezdtünk el sétálni és egy-két nevezetességet is megnéztünk, mint a városi könyvtárat, a színházat és megnéztük William Wallace szobrát is. Gondolom, őt nem kell bemutatnom a híres filmből biztos mindenki, ismeri Mel Gibsonnal.

Braveheart

William Wallace

Haladva a tovább egy kis belvárosi parkkal szemben találjuk a TSB bankot. A bankban Anna-nak kell újra életet lehelni a bankkártyába, mert sajnos sikerül többször elírni a PIN kódot. Belépve, szinte azonnal hozzánk fordult egy fiatalember és kérdezte is, hogy miben segíthet, természetesen percek múlva már működött is kártya. Imi ekkor szólt a bankkárnak, hogy nekem lenne egy-két kérdésem, így ekkor beszéltem szinte először komoly dologról Skóciában. Mint kiderült a beszélgetés alatt, nem kaphatok bankkártyát, amíg nincs munkahelyem, így kaptam egy névjegykártyát és mondta a srác amint van munkám, csak hívjam és azonnal ad egy időpontot és már lesz is kártyám. Sétánk tovább folytatódott a Union Street-re és ott betértünk a THREE nevezetű telefonszolgáltatóhoz, ahol nekem kellet vennem egy SIM kártyát. Ez iszonyatosan gyorsan megvolt, mert „pay and go” szolgáltatást kértem, azaz megveszed 1 fontért a kártyát és kész, nincs papírmunka, nincs fölösleges időhúzás. A SIM csomagolásán ott a telefonszám, annyit kértem még, hogy 15 fonttal még töltsék fel. Ez a kártya feltöltős, azért ilyen egyszerű és gyors. Kaptam a feltöltéshez egy aktiváló kódot és egy telefonszámot. Felhívtam a számot, beütöttem a kódot és már fenn is volt a 15 font. Vissza a Trinity-be és elmentünk egy kicsit kocsikázni, megmutatták Imi-ék, Aberdeen-nek azt a részét, ahova, ha tehetem, ne nagyon költözzek be. Nos, ez a híres-neves Tory városrész. Alapvetően a miskolci Avashoz lehetne hasonlítani, nappal semmi extra, de ha leszáll az éj, akkor elkezdődnek a gondok. Még nappal is 3-4 rendőrautóval találkoztunk. Tory-ból kifelé menet egy kerülő úton mentünk és így végig a tenger mellet mentünk, és az aztán igen gyönyörű látvány. Van a városnak egy Beach nevezetű helye, ahol azért csak a masszívabb skótok fürdenek, de maga a part nagyon szuper hely. Alapvetően egy hosszú utca ahol sok kicsi étterem van és van egy hatalmas vidámpark is, ez mind a homokos parttal szemben van. Szuper a látvány, mint egyes amerikai filmekben, csak itt egy kicsit hidegebb van és fúj a szél. Lementem a partra és óvatosan megközelítettem a tenger hullámait. Beletéve tenyeremet szürcsöltem egy kis tengeri vizet, némi homokkal, itt vagyok… Fura érzés, vagy csak hülye vagyok. A boltoknál lehet találni egy úgynevezett egy fontost, ahol az a lényeg, hogy szinte minden van és minden 1 font. Fogkefe, fogrém, tűs fürdő, ez-az amaz, de összesen 6 fontot fizettem a 6 cuccért. Érdekes. Vissza autó és szép lassan irány haza. Hazafelé menet Imi mondta, hogy hívjam fel a Job Centert és kérjek időpontot, hogy megcsináltassam az International Insurance Number-omat, ez a magyar TAJ számhoz hasonló szám, itt az a lényeg, hogy nélküle nem lehet dolgozni, ez az első, amit el kell intézni. Imi felajánlotta, hogy beszél helyettem, de éreztem, hogy azért csak menni fog egy időpont kérése, szóval egy autóban az anyósülésen ülve a város közepén, hívtam fel a telefonszámot. Egy hölgy vette fel és szépen kikérdezett, hogy ki vagyok és mit akarok. Megkapva az információkat mondta, hogy jó sok adatra van, szüksége mielőtt add nekem időpontot. A kérdések szokásosak voltak: nevem, nemzetiségem, telefonszámom, lakcímem, születési hely, idő meg ehhez hasonló kérdéseket tett fel. A végén megkaptam az időpontomat, amit 13:15-re kaptam csütörtökre. Nagyon megörültem, mert hallottam, hogy néha csak 2-3 hét múlva kapnak az emberek időpontot. 

Haza kocsikázva és a várost járva láttam, hogy ebben az országban nem nagyon vannak egyszerű, úgymond hétköznapi autók. Itt olyan nagy mennyiségben látom az Audi TT, mint Győrben, a gyárban, de itt használják is. Rengeteg luxusautó, Mercedes, BMW, Audi. Az autónak ebben az országban nem nagyon van ára, egy jobb állapotban lévő BMW-t is már 1000-1500 fontért lehet kapni, ami egy kicsit nehezebb itt, hogy az autódra havonta kell adót fizetned, aminek nagysága függ attól, hogy mióta van jogsid, mióta van kocsid és mekkora és milyen típus. Szóval egy 2000 ccm-is autóra átlagosan havi 150 font, míg egy kicsi 1200-es re, már csak 80 font körüli ez az adó. Ezek az összegek is könnyedén kihozhatók a kinti minimálbérből, csak azért oda kell figyelni, no de nem annyira, mint otthon.

 Az utca és a dupla sárga csík

Vannak dolgok, amiket tudtam előre, hogy furán fognak érinteni, mint műszaki embert. Ilyen volt az autókban a sebesség mérő óránál a mérföld jelzés, de mindegyikben van km/h jelzés is, csak kicsi számokkal, de ott van. Ugyan így van ez a táblákon is, itt minden mérföldben van. Nincsennek megállni tilos és várakozni tilos táblák, egy kicsit egyszerűbb módszerrel van megoldva. Az út szélén a patkánál ha 2 párhuzamos sárga csíkot lát az ember, akkor az azt jelneti, hogy tilos parkolni, ha csak egyet lát az ember akkor pedig tilos megállni. 

Azthiszem így van, de ha nem akkor amjd javítom. A lényeg parkolj ott ahol nincs sárga csík és nem elsz baj. A boltban a tej nem olyan dobozban van, mint nálunk, vagy zacskóban, itt olyan dobozban van, mint otthon a folyékony mosószer, nem baj, csak az egysége: 4 pint, vagy 6 pint. Mondom ok, és mennyi 6 pint? Hát az agyam eldobtam 6 pint az pontosan 3,408 l. Nah az igen. Vannak és lesznek még érdekességek! Kedves Barátaim így telet az dolgos napom Aberdeen-ben!

     6 pint = 3,408 l

AWE