AWE
ÉN! A vasárnap úgy elszállt, hogy észre se vettük…
Hétfőn
haladok befelé az irodába és egy kicsit azon jár az eszem, hogy vajon fog-e
valaki szólni, azért mert nem sikerült megalkotni a Contents Listet. Senki,
semmi negatívan nem állt hozzám hétfőn, köszöntem és már nyomtam a
szervezetembe a koffeint és kapcsoltam a gépet. Utánajártam mindennek és
körülbelül egy óra alatt be is fejeztem, jeleztem Stefan-nak, hogy készen
vagyok és mondta, hogy akkor töltsem fel a rendszerbe és küldjem neki ellenőrzésre.
Körülbelül 2 perc múlva jött is visszaigazoló e-mail a rendszertől, hogy „OK-APPROVED”-„OK-JÓVÁHAGYVA”.
Szuper, nem is volt vészes, ha tudsz mindent. Rendben, állok rá a következő
feladatra, mert halomban állnak előttem a papírok és nem látom hol a vége. Egyes
feladatoknál szenvedek a gépemmel, pedig nem is rossz gép, van benne kraft, de
ha 8 Giga alatt szakadozik meg egy nagyon komoly modern NVIDIA grafikai kártya mellet
is leáll vagy akadozik, akkor képzeljétek el mekkora és milyen részlet gazdag
rajzokkal dolgozok. Néha nálunk az átlagos lapméret az A1 és az A0. Pedig
vannak finom mechanikai elemek is. Nem viccből van Danny gépében 32 Giga, nekem
8 van, de érzem is hogy kevés, én anno 4-ből is nagyon sokat ki tudtam hozni,
de érzem, ez kezd kevés lenni. JJ sokat viccelődik, hogy kellene egy kicsit
több „hamsterpower” – „hörcsögerő”, nos igen a kis vakarcsok megdöglöttek vagy
elmentek nyaralni, de nem nagyon pörgetik a gépet. Normán, csendben, de
szaladva elment a hétfő. Kedd reggel hallom, hogy nagyon megy a téma a Contents
List-ről, majd ahogy átfut az agyamon, hogy esetleg valami el lett benne rontva
már ott is áll mellettem Stefan és Glyn. Mutatják is a művemet lekicsinyítve,
befóliázva beépítésre készen. Mondja Glyn, hogy nagyon szuper és még így is részlet
gazdag a rajz, de sötét lett nyomtatás után. Kérték, hogy az anyagot hagyjam
meg, de a színén változtassak, hogy nyomtatás és fóliázás után is jól látható
legyen minden. OK, no problem. Ráálltam és percek múlva már nyomtattam is ki
egy párat majd vittem Stefan-nak aki azt mondta, hogy inkább vigyem el Glyn-hez
és ő mondja rá az áment. OK. De hol találom Glyn-t? Szétnézek az irodában és
látom nincs is itt, basszus neki nem is itt van asztala. Pedig nagyon sokat
mozog a mi részlegünkön. Ő egy centivel idősebb a többieknél, körülbelül olyan
55+-nak tenném az éveit. Kicsit nagyobb a többieknél, de szerintem komoly
sportolói múltja lehet. Mert azért nem kis karjai vannak meg háta, de mellé
lett eresztve egy nagyobb poci… Ebben a korban ez megengedett. Imádom, mert
velem mindig kedves, ő volt az az ember, akiről már írtam a munkám kezdetén egy
bejegyzésben, hogy odajött hozzám és üdvözölt a cégnél. Mondta, hogy jó
kiállású karakán gyerek vagyok, és erre van szüksége a cégnek. Nos, ő nagy
ember, állandóan mobilon van és minden második szava a „FUCK”, de mosolyog és
hangosan beszél, tele van energiával. Szeretek ilyen emberekkel dolgozni, nem
mindig jó nekem, ha csöndes visszahúzódó munkatársaim vannak, mert megvágom az
ereimet. Ő olyan, mint én vagy én vagyok olyan, mint ő. Szóval elindultam a
gazdasági osztály felé, ha nem is találom, legalább a lányoknak köszönök és
megnézem őket… Basszus bejártam mindent, még a műhelybe is bementem, de nem
találtam sehol, majd inkább úgy gondoltam, jobb ha megkérdezek valakit és nem
szenvedek a kutatással. Visszamentem az osztályunkra és megkérdeztem JJ-t, hogy
Glyn irodája merre van? Felállt és elindultunk a mi osztályunk végére és
benyitott a vészkijáratra, beléptünk abba a térbe ahol a tűzlépcső van. Itt
sötét volt, de kapcsoltunk villanyt és elindultunk, előre mert, hogy nem csak a
tűzlépcső van itt, hanem van egy folyosó is. Jobba a folyosó közepén láttam még
egy folyosót, amin lépcső vezetett a padlástérbe. Kérdeztem mi van arra? Archivált
ezer éves kézzel és tussal rajzolt rajzok. Aztaaaa! Még meg kell néznem, imádok
kézi rajzokat nézegetni, mert szerintem a mérnököknél az olyan, mint maga az
íráskép. Sokat elárul egy mérnökről a rajza, amit kézzel rajzolt. Ha piszkos,
maszatos, sok radírozás van benne, akkor nem olyan precíz, nem meggondoltam
rajzol. A szabványbetűk rajzolása, mert azokat nem írjuk, hanem rajzoljuk. Majd
persze a lap alján a legérdekesebb az aláírás. Igen, néha hihetetlen, hogy egy gyönyörű
rajzon, ahol minden szabványbetűkkel van írva, és öröm nézni, majd leesik az
állad az aláírástól, mert olyan kriksz-krakszot látsz, hogy rosszul vagy! Az már
lényegtelen a fő az alkotás. A folyosó végén van egy ajtó ami zárva van, de
persze nem csak be van csukva hanem tényleg zárva van. Van egy csengő és JJ már
nyomja is, de szinte abban a pillanatban már nyitják is. Belépünk és egy újabb
osztályon vagyunk, amit én ismertem, csak nem tudtam, hogy innen is meglehet
közelíteni. Ez a műhelyek felett van és a fő csarnok erkélyéről lehet
megközelíteni. Glyn elzárt külön helyiségben van, de maga az osztály nincs
olyan nagy, mint a miénk, itt összesen 4-en, 5-en dolgoznak. De gratulálok
Glyn-nek, mert a cég legszebb hölgyei vannak ezen az osztályon. A csukott
irodája ajtaján keresztül hallom, hogy milyen hangosan beszél valakivel
telefonon. Mivel üvegfalak vannak, amin reluxa van, ha „falat” akarunk csinálni,
elforgatjuk őket, de most nyitva volt és látott engem és jelzett, hogy menjek
be. Be is léptem és egy nagy irodában voltam benn, ahol van nagyobb tárgyaló
asztal bazi nagy monitorral a falon. Maga Glyn asztala sem semmi, de mögötte
nagyon sok trófea meg ajándék van a falon. Tudtam én, hogy van itt sportolói
múlt. A végén kiderült, hogy elvileg ő edző is egy polo csapatban. Ott állok az
ajtóban, mint, egy kisgyerek és nézem hogyan skype-ol. Elég komoly dolgokról
beszél, és elgondolkodom, hogy vajon mit jelzett, hogy menjek be vagy jöjjek később.
Már mindegy benn vagyok. Szóval csak állok és hallgatom, majd egyszer csak
megáll és szól, hogy foglaljak helyet vele szemben. OK. Le is ültem és még vagy
10 percig figyeltem a beszélgetését, meg a trófeákat, meg mindent, szuper kis
iroda. Nem, mint az én asztalom, még nincs belakva, majd ha letelik a próbaidő
lesz ott minden, még dinoszaurusz is meg örökmozgó.
Igen az asztalom, nagyon egyszerű, de a szuper kis cicás bögrével én vagyok a legmenőbb mérnök az osztályon, amit az elődömtől örököltem.
Szóval befejezte végül a
beszélgetést és mosolyogva üdvözölt és bocsánatot kért miért nem tudott azonnal
fogadni. He bakker, ő kér bocsánatot. Nagyon imádom, nagyon korrekt ember.
Szóval átadtam a munkámat, ami én kiválasztottam, hogy jó lesz. Még jobban
mosolygott és megdicsért, mondta, hogy kivalló munka, és köszöni a precizitásomat.
Kérte töltsem fel a rendszerbe, mert már várják az illetékesek. Elköszöntem,
kimentem az irodájából, de magán az osztályon már nagyon lassan haladtam vissza
az ajtóhoz, hogy minél több ideig legeltessem a szemem a csinos lánykákon.
Mennék ki az ajtón, de basszus be van zárva és nem bírom feltépni, itt még
kifelé menet is egy gombot meg kell nyomnod, hogy kimehess. Szuper, meg vannak
velem elégedve és haladok is munkámmal és a legjobb, hogy élvezem és szeretem,
amit csinálok. A percek, órák a napok csak repülnek, néha komolyan mondom a
hétvégék és az esték éjszakák, hosszabbak, mint a tényleges munkaidő! Élvezem,
szeretem!
Az ajtó amin minden reggel örömmel nyitok be.
A kis ablakon benézve mindig boldogság tölt el, mert vannak benn olyan hülyék mint én, mert MAD és CRAZY vagyok!
Maga az osztályunk ahogyan a hátam látja.
