Tényleg kell egy saját kis lakás… Nem nagyon
foglalkoztam vele, úgy voltam vele, hogy majd megtalálom azt a lakást, ami
nekem kell, majd ha nem keresem, akkor azonnal rá fogok bukkanni. Nem így volt…
Mivel már nem volt annyira egyszerű ez az átjáró szoba feeling, így a
munkahelyemen minden szabad időmet csakis a lakások kutatásával töltöttem,
otthon nem nagyon tudtam ezzel foglalkozni, mert október 22-23 óta nem volt net
a lakásban. Miért? Ne kérdezzétek, egyik percről a másikra kikapcsolták és mi
csak vártunk és vártunk. Rossz idő volt akkoriban, így arra gondoltunk, hogy
esetleg a rossz időjárás miatt nincs jel. NEM! Hülye gyerek! Két hétig várunk
és vártunk, de semmi, mire nagy nehezen betelefonált Pisti és kiderült, hogy le
lett mondva! Nah jó hagyjuk… Le se írom, kedves olvasóim, mert csak idegesít ez
a téma, nem volt egyszerű netet csiholni a lakásba, de mire lett, én
elköltöztem onnan egy netmentes lakásba… ÁÁÁÁÁ!!!
Szóval lakáskeresés, valahogy pont összejött
a neten minden, mert egyből találtam is a neten vagy 5-6 olyan lakást, ami
árban tetszett, megfelelően fel volt szerelve és a belváros központjában volt.
Minden áron benn akartam maradni a centerben, semmi kedvem egy ilyen
nagyvárosban, hajnalban full készen szarozni a taxisokkal illetve buszra várni,
amikor a 10 perces hazavezető utat rottyon megcsinálom 40 perc alatt és már az
ágyikóban húzom az ittasak álmait!
Nah jól van, lakást találni nem nagy meló,
mert pénz beszél, kutya ugat alapon, lakást találsz magadnak, csak nem tudod
kifizetni, mert még vannak olyan luxus lakások is, amihez igen kevés még a
főmérnöki fizu is. Gondolom, ott már a szobalány nem csak takarít, de ez majd a
jövő zenéje… Remélem…
Szóval a net kínálja a lakást, de már
hozzászoktam, hogy ha van lakás ami tetszik akkor az már tuti nem elérhető.
Próba cseresznye, szóval felhívtam a közvetítő irodát, hogy mi a helyzet a
lakással, mert nagyon érdekelne. Legnagyobb meglepetésemre a hölgy azt mondta,
hogy elérhető. AZTAAAA! ŐŐŐ, izé, basszus, ilyenkor mit kell mondani? Mert az
ilyen típusú beszélgetések, eddig még sosem jutottak el. ŐŐŐ, szeretném
megtekinteni, továbbá érdekelne, hogy melyik adónembe tartozik a lakás és
átlagosan mennyi a rezsi. Bakker, mindenre kaptam teljesen normális választ.
Kérdezi is a hölgy, hogy akkor mikor tudnánk találkozni, mondom
hétfőtől-péntekig bármikor este 6 fele. Hoppá az nem nagyon jó, jön is a gyors
válasz, mert az iroda csak 4-ig van nyitva. Fain! Mi a helyzet a hétvégével?
Persze, hogy nem jó, mert csak péntekig dolgozik a cég és a kolléga is csak
addig van. Mellékesen megjegyzem, hogy nekik tényleg nem téma, hogy találjanak
embert, mert itt Aberdeen-ben egy lakás maximum 1 napig szabad, mindig van diák
vagy olajmunkás akinek kell lakás, szóval ha nem én akkor 10 perc múlva a
következő betelefonáló, már vakon ki fogja fizetni a több havi előleget. De
nem, a szerencse mellém szegődött és tudtam azt is, hogy Imi barátom
szerdánként szabadnapos szóval a következő hét szerdájára le is foglaltam az
időpontot 5-re. Sikerült ezt az időpontot kikönyörögni, mert akkor elég egy
órával hamarabb eljönnöm melóból és Imi gyorsan kocsival vissza is vissza a
belvárosba.
Jaj, de jó, úgy néz ki a sok szenvedés után
csak összejött egy lakás, egy dolog bántott csak az az, hogy majdnem egy hetet
kellet a cégnek várnia rám, hogy csak megtekintsem a lakást, és nem volt
biztos, hogy ki is veszem. Így nekik áll benne a pénz és nem megy a
biznisz. A gyanúm be is igazolódott,
következő hét hétfőjén kaptam egy hangüzenetet, hogy a közvetítő iroda lemondja
a találkozót, mert a lakást kiadták másnak. Nincs mese valaki telefonált és
azonnal lerakta a pénzt, vagy még rá is fizetett, hogy az övé legyen. Pánikra
nincs ok, keseredni meg sosem szabad, mert majd csak összejön, aki keres, az
talál. Szóval folytattam is keresést, és hétfő lévén találtam is egy másik
lakást, amit igen frissiben töltöttek fel netre, mi a legjobb, hogy még
szuperebb helyen van, mint az előző és a gyors telefonbeszélgetés alatt
sikerült is időpontot foglalnom szerdára. Hétfő van, remélem, szerdáig kitart…
Vicces… Nah, most figyel olvasó! Szerdán reggel még felhív a csávó, hogy
biztosra menjen, hogy nem fog potyára kimenni a lakáshoz és én ott leszek. Igen
ott leszek és ezzel le is zártuk a telefonbeszélgetést. Délutánomat csúsztatom,
azaz egy órával hamarabb dobbantok az irodából és Imivel már dübörgünk is vissza
a hathengeressel a belvárosba. A találkozó előtt fél órával, már a belvárosban
felhív megint a csávó, hogy mennyire vagyok még távol, mert ő már ott van?!
Take it easy, még max 15 perc és ott vagyok. Imi keni neki és tényleg haladunk,
benn vagyunk az utcában és megint csörög a telefon, hogy „Kedves Tamás, ezennel
lefújom a találkozót, mert a lakás már nem elérhető!” Mi a FA**SZ?! Igen, igen
valaki bejelentkezett, azonnal utalt és vége. Ennyi volt! 2 percre a lakástól,
lemaradtam a lakásról. Ideges voltam, nah akkor nagyon, mert már tényleg közel
voltam. Lehet egyáltalán válogatni? Gyerekek, nem akarok valami gagyi lakásba
költözni, ha már fizetek érte és sajnos nem is keveset akkor legyen már jó
lakás. Hazamentem és próbáltam nyugodt lenni, nem tudtam, inkább elmentem
edzésre és kidühöngtem magam…
Másnap semmi és persze még vagy jó pár napig
nem is találtam semmilyen kézen fogható normális lakást! Amikor rátaláltam egy szimpatikusra,
telefonon egyeztetek és kiderül minden ok, de egyszerűen nem tudom
megtekinteni, mert csak délelőtt van rá lehetőség, nekem meg nincs szabadságom,
mert minden szabadságomat a karácsonyra foglaltattam le. Akkor jön az ötlet,
hogy a kedves kis barátnőmet kérem meg rá, hogy menjen el és nézze meg, főleg
hogy tudom, hogy az adott napon a délelőtti órában szabad, mert nem kell akkor
dolgozni. Égnek a vonalak, telefon ide, telefon oda és sikerült megegyezni a
közvetítő irodával, hogy a barátnőm megy el megnézni a lakást! Iszonyatosan
boldog vagyok! Izgulok!!!!
FOLYTATJUK...
